Posted by
Posted in

Fényre lépdelek

Egy lépést tegyél és én ott vagyok, díszruhába öltöztetem a holnapot. Csendben meghúzódok és vagyok, ne zavarjanak meg a belső zajok. Porruhába öltözök, hogyha kell, vagy bábuként ringok egy nádon. Festmény leszek és ruhám pasztell, átbukdácsolok a színlelt csodákon. Hol a húrok megfeszülten szakadnak, a hamis hangok egymásra tapadnak. Ott hagyom el én majd a […]

Posted by
Posted in

Újszegedi idill

Edit Szabó : Újszegedi idill . Erdőn-mezőn folyó halad, partját övezik nádszálak, tükröződnek folyóvízben, elmerülnek szépségükben. . Folyóvize lassan csorog, két partjára átjuthatok, kovácsoltvas hídja ível, nem ér vizet,aki lépdel. . Magasra nőtt nádszálak közt madárfészek elrejtőzött, millió kis bogár,lepke vígan repked, mint szeretne. . Másik oldalt kutya fülel, várja társát, hol az ember, vadászni […]

Posted by
Posted in

Bodó Csiba Gizella: Kérdés porszemek

Elcsendesedett, mint a sivatag, Hol vörösbarnába öregült Formás kőhegyek pihennek, Mintha hosszú útjukon guggolnának Le egy pillanatra évezredeket Maguk mögött hagyva, hogy Lyuggassa őket a jelen idő, A forró déli nap, S a hajnali hidegre legyintő Sokszínű árny és árnyalat. Elcsendesedett, többször nem szólt, Nem kérdezé merre járok, Kivel átszeltem e sivatag-világot, Némaságba feledkezett, Ahogy […]

Posted by
Posted in

Szomorú tavaszi vers (Képtelen képvers-változat)

Vidám verset szerettem volna írni ezen a derűs, szép márciusi napon, melyben minden gondom tán feledni tudom, s örömem fogom a papírra vetni.   …..   Fiaimmal tegnap mi a Bükköt jártuk, évtizedek óta kirándulóhelyünk, apának és nekem ez volt a kedvencünk: először fel őket kocsiban toltuk.   Előbb a kis Sanyó, aztán jött Lacink: […]

Posted by
Posted in

Világítótorony tövében

Edit Szabó : Víztorony tövében Oly hatalmas nagy építmény, téglából rakott meredély, varjú rajok körbe szállják, felettük szürkül magasság. . Sötét felhők tenger felett, menekülnek az életek, torony tövén fiatal lány, fáradtsága bizony talány. . Kopár parton ő egy szépség, ruházata szemet igéz, magas sarkú a szandálja, mellette fekete táska. . Vajon mi lehet bánata, […]

Posted by
Posted in

Esti elmélkedés

Jó lenni egyedül itthon a szobámban, Mikor már simulnak mellettem az árnyak. Révedni múltamon őszinte magányban, Az eső meg veri odakinn a fákat. Hány boldog nap tűnt el rohanva homályba! Emléke örökké szépítik a mámat. Feledek én most már mindent, mi megbánthat, A sok szép emlékem lelkemben föltámad. Föltámad, s elmémbe a vihar bevágtat, S […]

Posted by
Posted in

Második negyedben a Hold

Második negyedben a Hold   Visszaadná a Hold a sötétséget Ébredjen fel minden csillag végre. Hatalmának felét immár sutba dobta, Ám nyirkos paplant mi ránk a tél takart.   Óvjuk egymástól “A Szemünk fényét” mi is. Ködbe vontuk jövőnk és jelenünk. Szférák zenéjét meg nem szólaltatjuk, Égi vizekre együtt nem hajózunk.   Kimegyek még is […]

Posted by
Posted in

Anyácskám ringat

Anyácskám ringat   Anyácskám ringat: Aludj, gyermekem! Simogat hangja, lágyan, melegen.   Közelg az álom, érzed bársonyát? Ne félj az éjtől, szórja csillagát!   Anyácskám ringat: Aludj, gyermekem! Simogat hangja lágyan, melegen.      

Posted by
Posted in

Édesanyámhoz

Édesanyámhoz Simogasd homlokom hűvös mirtuszággal, oldozd félelmemet bölcsődal szavával, fehérruhás testem ringasd, míg elalszom. Segíts, édesanyám, legyen szép az álmom!

Posted by
Posted in

Megújulás

Megújulás   Ébredj, ébredj, szép természet, vedd fel a legszebb ruhád, új tavasznak fényes napja mosolyog az égről ránk.   Örömmel telik a lelkünk, eljött a megújulás, zsenge búzaszálak között asztalon piros tojás.   Megöntözi a magas ég, s virul tőle a határ, meglocsollak én is téged, hogy nyiladozz, szép virág.