Posted by
Posted in

Fakult sírkövek…

A homály földereng a párásodó szemem előtt, Így nem látom, mit válasszak régi emlékek között… Vajon a remény él tovább, hosszan és jó bőszen? Mit is reménykedek, fehéredő hajjal, őszen? Sírnom kell, hogy rég’ elvesztettelek benneteket, Pedig emlékszem, nagyon szerettem lelketeket… Most meg… jó régen itt laktok fakult sírkő alatt, Én, látogatlak benneteket, bár idő […]

Posted by
Posted in

EMLÉKEZÉS

EMLÉKEZÉS Ma lehetünk csak igazán hálásak, hisz nem értünk gyújtanak gyertyákat. Lehet, szomorúbb ez a nap a többinél, de arra is rávilágít, hogy nincs fontosabb az ÉLETNÉL. Tehát, amíg lehet, csupa nagybetűvel ÉLJÜNK, hisz ezt szeretnék azok is szerintem, akikre ilyenkor emlékezünk. Sajnos nekem is van, kit már nem ölelhetek többé magamhoz, de hiszem, hogy […]

Posted by
Posted in

Orvosi Kamara

Orvos Kamara A rendszerváltozás küszöbén orvosgyűlést tartottak A nagy hangzavarban Orvosi Kamaráról vitatkoztak Egységes, többen Keresztény Kamaráról álmodtak Fülembe csengett a búcsúzó Grósz elvtárs szavai Ne féljetek minden pártba beépültek pártunk tagjai Dr Vér András képviselte a pártállamot, a múltat Szerint a külön Kamara védelmet nem nyújthat A keresztény Kamara alakítása kudarcba fulladt Az orvos […]

Posted by
Posted in

Az ősz észrevétlen

Az ősz észrevétlen óvakodott, tolvajként járt a nyár nyomán. A fák zöld leveleit megcsipkedte, az erdő fáit színpompás kertté változtatta át. A szél a tó hullámára ráncokat rajzolt, s egy mélabús dalt dúdolt, de fent az égen még szivárvány ragyogott!

Posted by
Posted in

S. F.: November

November   Kócoli már a szél A fűznek sárga haját Zörgeti a nádszál Május suhogó dalát. Fölragyog a nap is, Tán ez évben utolszor, A múltat idézi Minden csupasz ágtorzó: Úszó levelet néz, Szépül, tükröz az emlék?… “Nyarat siratni kár! Asztalunk terítve már Hullámzó abroszunk Alatt vadludak szállnak. Körbeért az égbolt, Meztelen fürdünk újra! Rügyeink […]

Posted by
Posted in

Ecsetvonások

A nő festeni kezdett. Nem tervezte, csak így alakult. A padon ülve akart pár csendes percet kiszakítani magának a napból, néhány falevélsusogással eltöltött percet. Nem volt előre meghatározott időkeret, már ötnek is örült volna. Aztán ott volt az a papír, meg az ecset. Egy kislány festhetett valamit, nem volt egészen egyértelmű, minek is indult, de […]

Posted by
Posted in

A kis légy

A kis légy. A nyáron Vendike unokám kedves vendégünk volt. Huncut mosolya kedves lénye mindenkit elvarázsolt Az állatok szeretete volt különleges ismertetőjele Apraját és nagyját egyformán rajongva szerette Egyetlen kívánsága, hogy a vadasparkot láthassa Legnagyobb öröme ha az állatokat simogathatta Cicák, kutyák mindig meleg simogatásra vágynak Vendikében csupán szerető jó partnert találtak Az apró rovarokat […]

Posted by
Posted in

Az élet és a halál misztikuma

Edit Szabó : Az élet és a halál misztikuma . Fény egy élet születése, gyermekévek ünneplése, örömkönnyek kicsurrannak, köszöntenek új Nap alatt. . Gyermekévek hamar telnek, megelégszel az élettel, Föld felett jár néha lelked, boldogságot nem felejted. . Mi lehet az élet célja ? minden ember megtanulja, tapasztalás a sors felett, hallgatag fény a Hold […]

Posted by
Posted in

Csatorna

– Főnök, kiástuk, jöhet a víz. – Mit ástatok ki? – Hát, amit kért. Eltartott egy darabig az igaz, de ki van ásva. – Mi az, amit kértem, hogy ássatok ki? – Hát a csatornát, ami összeköti a házát a Balatonnal. – Én nem kértem ilyet. – Akkor temessük vissza? – Jó lenne. – Oké, […]

Posted by
Posted in

Fényképed az íróasztalomon

Nézem a fényképed, itt van szemben velem, nézem szép szemedet, magas homlokodat, őszülő hajadat. Szemüveged mögül tűnik elém szemed. Barna szemeidet hosszan szemlélgetem s mintha te is engem, pont engemet néznél. És ahogyan nézel, mintha mosolyognál.   Látom drága arcod, kedves tekinteted. Miért, hogy rám már csak a fényképről vetheted? Ahogy így mosolyogsz, az ajkad […]