Borús élete egyetlen felleggel sem homályosította Az öregúr arcának ragyogását, és nem behavazta Ezt a furcsa tüneményt, sőt az öregúr kelleme, Az eszmélés rejtett bugyrának öregedő öröme. Csongrád, 2012. július 28.
Mondja a nóta: pálinka légy az enyém… Helyes, igyunk. Egy kupicával az enyém! Jó ez, ha nehéz az a gyomor, vagy mulatsz, De hálás dolog, ha józanságot mutatsz. Éhomra nem igyál többet, mint kupicát, Így még éld egy kicsit, józanok fázisát. Zsírosat ettél? Nyomjál le féldecit, Ez még nem sok, véredben még nem telít. Ha […]
(3 soros-zárttükrös) Olyan hideg van, hogy fázik még a hó is, Persze így elmaradt a várt, hóban liezon is… Olyan hideg van, hogy fázik még a hó is. (3 soros-zárttükrős, belső rímes) Csak csúszkáltunk, lecsüccsentünk, orra buktunk, Kipirultunk, teljesen havasak lettünk, szórakoztunk… Csak csúszkáltunk, lecsüccsentünk, orra buktunk, (Apeva) Hó Esett, Még frisses. Úgy ropogott… Hideg […]
A két öreg megilletődve ült a panorámás távolsági busz kettős ülésében. A vékony csontú, kopott asszony félszegségében alig mert az ülés támlájának dőlni, egyenes derékkal szorította magához fekete ridiküljét, melynek fülén és csatján jócskán látszott a sok évtizedes használat. Lent a padlón, két lába között egy kidudorodó hasú, fehér reklám szatyrot tartogatott. Úgy kucorgott az […]
A meditációm is zaklatott… Falak álarcban és ködtakaró mögött, A vicsorgás, mint hamis mosoly üldözött? Falak álarcban és ködtakaró mögött. Nézem a parton, egy karosszékből a tenger végtelen felszínét… Elképesztően szemléletes, ha most ott lent egy háború zajlik. Tengeralattjáró, mélységjárónak mutatja foga fehérjét. Hullámokat sem vernek, hogy a másik ne lássa meg a kékségét. * […]
A fájdalmak királya lép az életbe, elveszítve azt kit a szív öröké szeret. De ő mindig itt lesz a szívbe zárva, a fájdalmat a szeretet koronázza. Eljött a perc, hogy búcsút intsünk, könnyező szemmel elengedjük.. Viharként tombol a fájdalom, szívünket tépázza nagyon. Hull a könnyük, ordít a lélek, valami tépáz, valami meghall épen. […]
Borús égre én Napot varázsolok, már rég, aludni mentek a csillagok. Nem minden az aminek látszik, amit elképzelsz, az hozzájátszik. Tudod-e, hogy mi valós és mi nem? Az igaznak én csak foszlányát őrizem. Megcsal a szemed és megcsal a szád, de büszkén hirdeted, ez a te kőtáblád. Szeretetre éhes, kihazudott délibáb, útközben szól, nyakadig ér […]
Magányos út lettem a korom sötétségben. Nem jár rajtam senki, használatlan lettem. Nem kopog cipője senkink, hogy halljam. Nem siet, nem dübög kocsikerék rajtam. Szükségtelen lettem, vannak már szebb utak. Kinek fontos voltam, ma már másfelé halad. Rajtam senki nem vall már régóta szerelmet. Nem vagyok titkos találkahelye jó ideje senkinek. Elfelejtett út lettem, kire […]
Lányból asszonnyá tördel a tükör, vagy adrogün leszek megint, kit féltékeny istenek ostora hasít majd ketté. Születtem fényből, csillag porából lőszeres hordóba tömött életem robbanni készül. Anyaillatú leszek ismét, mindenekfelett! Hol a fény, hol a csillagpor? Húsból és vérből születek újra, testem a lőszeres hordóban kapja a sebeket. Fájdalomtól kongó dongák között nyújtózkodom, véres kezeim […]
Mártfayné nem nyugodott bele, hogy Rozikát hamis történetbe hagyják. Elkezdte figyelni a gyereket. Bement az iskolába, kifagatta a tanítónőt a viselkedéséről. Fiatal volt, alig idősebb, mint Lidi lánya. Második éve tanított csak. Ő elmondta, Rozika soha nem játszik szünetben a gyerekekkel. Különösen, akkor vonul félre, ha tanítás végén, valamelyik szülője jön osztálytársáért. Egyszer, az egyik […]
