Megfagyott lábnyom olvad utánad, a blúzom is lassan kigombolom… Istenem, hát ennyi, ami emlékül tőled megmarad? Itt-ott egy eltűnő lábnyom, s behegedt sebek a blúz alatt… 2020. február 4.
Könnyek közt síromnál ne állj, nem vagyok ott. Lelkem messze jár… Szeleknek szárnyán szállok én, követlek csillogó hópihén, szitáló langy eső neszén. Élet vagyok szárba szökkenő magban, hajnali csend egy sokat ígérő napban. Veled lakom, csak messze, fent, ahol madárraj őrzi a végtelent… Ragyogok éji csillagfényben, megbújok nyíló virágok kelyhében, bezárt szobáid hűs csendjében, madarak […]
Minket láthatóan megtámadó a vihar, Ide fog érni és le is fog gyűrni hamar… Minket láthatóan megtámadó a vihar, Ha lett volna periszkópunk, jól, időben láthattuk volna, Hogy milyen a vihar, milyen fajta, és vajh’ mi a szándéka? Néztünk a bokrok közül, néztünk egy motoros repülőgépet, Közölgetett, mert nem tudott leszállni, kereste menedéket? Próbáltam a […]
Már a múltban mondták: hajózni muszáj… Emlékezni muszáj és hajózni is kell, De, tele vagyok mindenféle emlékkel. Öregen már észlelem, hogy életemen csak a foszladozó férc vagyok, Turkálni a múltban, belelátni jövőbe? Így nem tudom, mit akarok… (3 soros-zárttükrös anaforában) Életemben szinte dühöngött a végtelen szomorúság, Életemet körbeölelte egy földöntúli gyarlóság… Életemben szinte dühöngött a […]
Rózsa Iván: Los! Tanzen und springen! Ewigkeit mitbringen! Zur Ewigkeit tanzen! Schaffen, nicht warten! Budakalász, 15.06. 2020
Ködszerű homályban a múlt Minden jó, mi hozzáéköthető Józan értelem fátyla, Az öntudat ravatalja Minden jó, mi érzékelhető Kegyes kézzel szórt martalék A naturál már nem original, Őszinte kacaj hiánya ordít Sivárság süvít a mindenségben Rezignált lelkek partravetettsége Meélendő életek mentén, Eljő-e a fény győzedelmeskedése?
Kard, vagy korona Egykoron Árpádházi András és Béla Úgy döntött a hatalmi viszályban Hogy végül erény legyen a példában, mi Az együttélés esélyét hordozta magában A példa sajnos nem talált követésre Kossuth a reálpolitika hiányát szenvedte A trónfosztással a békés fejlődést elvesztette A koronát a jelképes hatalmat választotta Ezzel hazánk nagy esélyét elmulasztotta Vörösmartyt fájdalmas, […]
Tiszai alkonyat Elindult az utolsó komp a túlpartról, elfáradt, megtört hangja búsan szól. Lassan himbálódzik a hullámok tetején, nyugalmat talál a másik part peremén. Nincs egyedül, kedves hű társa a Tisza, ujjong a vízben sok kecsege és viza. Szürkület pihen a nyugodt folyó felett, senki sem vált most már átkelő […]
Alföldi nyár Szárazság tükrében látható a Hortobágy, pásztorkunyhó mellett magányos a hodály. Tikkasztóan meleg ragyogó a nyári nap, vakító fénnyel süt le reám a sugárzó nap. Mezítelen lábaimat égeti az eleven föld, kőkemény itt a sok felszántott fekete rög. Kapkodom talpaimat árnyékot keresek, szaladnak velem libákat őrző gyermekek. Élettelen forró […]
Kopaszok a fényben Egyszer Varsóban szerződés született, testvérek által aláírt együttes művelet. Mintalaktanyában volt ifjoncok lakása, riadt szemű kopaszok egyik állomása. A kiképző alátétek viselkedés kultúrája, várkastélyban volt újoncok tanulmánya. Istenkáromlás az őrvezetők szája szélén, fröcsögött minden nap elején s végén. A csillaghullást átélt parancsnokokra, a sok vitéz felnézett e […]
