Posted by
Posted in

Ennyit akarok (szonett)

Ennyit akarok  (szonett)   Kinek egészsége makulátlan, színes lepkeszárnyakon röpködhet. Festheti álmát vágya ritmusában, csettintésre talál már örömet.   Kinek van kivel útján haladni, nem magában hordozza terheit. Biztonságban töltheti napjait, a szerelem színezi perceit.   Kinek gyermeke van, gondoskodhat, unalom nála a hervadásé. Szeretettől vígan olvadozhat, mint szájban az édes csokoládé.   Ezektől az […]

Posted by
Posted in

A szívem él

Szív Dobban, Lét koppan, Életre kél A lélek szentély.   ***   ***   ***   Ha a szívem a tét, Azt nem adom! Ha csak gyűlölet él, Hát feladom!   Az én világom Frissen szeret, Napkelte után Jő a kikelet.   Ennél alább  Nem adom! A gyalázatot Messze eldobom!   Egyenesen nézek Az égbe […]

Posted by
Posted in

Csend szonett

Tapintható, hallható már: elköszönt a tél, Lecsitult kisvárosban susogva száll a szél, Mégsincs sehol egy lélek, ilyen most a rend,  Utcasorok házai közt új életre kél a csend.   Nemrég ugyanitt, egy volt még csak a cél, Hogy szmogba merült forgatagban zsongjon a tér. Hétköznapi kuszaságból most minden kizökkent, Most egyszerre lepünk, én meg ő: […]

Posted by
Posted in

Erdőszéli tanyaház

Edit Szabó : Erdőszéli tanyaház . Magas fáknak árnyékából, erdő szélén nőtt tisztásból hófehérre meszelt házak vonzzák oda tekintetem, csodálkozik a nézésem. . Évtizedek emléke ez, kedves néne vár-e engem? konyhában fűtött kemence, asztalon finom eledel, tisztaszobában vetett ágy! . Két karjában szeretete, örül mindig kedves lelke, erdő széli tanyaházban lakik minden boldogsága, családja meglátogatja. […]

Posted by
Posted in

Lázadás a Galbacsek utcában

Tizenhárom év telt el a boldog békeidők beköszönte óta. Késő ősz volt, mikor már a fák lerázták magukról aranykoronájukat. Úgy tűnt ezt az ünnepek előtti zavartalan nyugalmat már semmi sem törheti meg. Azonban ÉKTU 8-ik évében, november hónap 7-ik napján, egy szerdai napon, Füzesmezőn kitört a forradalom. Hogy még pontosabbak legyünk, a füzesmezői óvodában.   […]

Posted by
Posted in

ÖNBECSÜLÉS

ÖNBECSÜLÉS Életünk során hatások érnek, melyek befolyásolják az Énképet. Kezdve kisbaba korunktól, visszajelzéseket kapunk magunkról. Ezek a jelzések olykor rosszul érintenek, pedig kik adják, azt hiszik segítenek. Tudnunk kell építkezni belőlük, de semmiképp nem függhetünk tőlük! Magunkat teljesen meg kell ismerni, és mindennel együtt el kell fogadni! Ha esetleg hibát vétettünk, mielőbb tovább kell lépnünk! […]

Posted by
Posted in

Hangok az altemplomból (V. Dénes temetése)

Hangok az altemplomból   -Íme megtapostam, megöltem asszonyod. -A dolgodat tetted, te ehhez értesz. -Veled ugyanez lett, nem tudtad elodázni. -Meglehet. Mégis hozzám beszélsz… -Hát nem érted? Tűzben égettem el a tested! -És te, minden csontot porrá őrölsz… Mégis hallom az apró poszáta énekét, Nem is a gyászról, a napsugárról szólt… -De nem láthatod, márvány […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Szenteskedők, magyarkodók, pásztorkodók

Rózsa Iván: Szenteskedők, magyarkodók, pásztorkodók Magyarkodók között nehéz magyarnak; álszentek, szenteskedők közt nehéz embernek maradni. Maszkot hord most az egész világ. Igaz, előtte is álarcok mögé bújt az emberek többsége; és nem csak karnevál idején… Mármint átvitt értelemben, nem szó szerint, fizikailag. Titkainkat őrizzük meg, csak azokat fedjük fel, amiket akarunk! És csak azoknak, akik […]

Posted by
Posted in

NEMET MONDANI

NEMET MONDANI Meg kell tanulnunk időnként nemet mondani, mert van, hogy magunkat csak így tudjuk megvédeni. Megvédeni attól, hogy lelkileg mélyre kerüljünk, azáltal, hogy valakinek segítünk. Fontos, hogy az emberek egymást támogassák, de nem úgy, hogy magukat feláldozzák. Fel kell hát tudnunk mérni a helyzetet, megéri-e kockáztatni a lehetséges sérüléseket. Segítsünk hát továbbra is, akinek […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Örök fény

Rózsa Iván: Örök fény Alapigazságok A fű zöld, az ég kék, a vég végtelen… Minek? Ha a vég után nincs semmi: minek jelentünk meg a világban? Hogy nyomot hagyjunk egy bolygón: mely mondjuk, néhány millió év múlva úgyis szétrobban?! Miért lenne eleve értelmetlen az emberi élet?! Még egy kis virág létének is van értelme: gyönyörködtet… […]