Ahogy meghallottam hangod, Szívem a boldogságtól ragyogott. Sok szép gondolat kavargott bennem , Hangod olyan ahogy azt elképzeltem. Meg hallak, s boldogság járja át szívem. Meg hallottam lelked szépségét, Éreztem szíved kedvességét. Most érzem igazán milyen szép is vagy belül, Mely életünk során semmibe sem kerül. Nevetésedből sugárzott a boldogság, Nincsen köztünk nagy távolság. Éreztem […]
Kandallómban nálam nem látszik égő fa máma, Mert nyugdíjból nem telik – a drága- tűzifára. Helyette meggyújtok egy kis mécsest, dil-dől a pici lángja, És árnyakat játszik a falra, finomabban, mint hasábfa… Nyugdíjasként fölvettem egy csomó régi rongyot, Majd mécsesnek verset írtam, kezem majd lefagyott! Nálam az asztalon régiség-réz tolltartó van, Toll már kevésbé, így […]
Teleki Bálint írása Kötter Tamás “Férfiak fegyverben” című kötetéről az Olvasat.hu oldalán olvasható: https://olvasat.hu/lelek-fegyverben/
Teleki Bálint recenziója Bakonyi Péter “Sapienti sat – vers-esszé az emberölésről” (Cédrus Művészeti Alapítvány, Káva Téka 147, 2020) c. művéről az ÚjNautilus oldalán olvasható: http://ujnautilus.info/a-bolcsnek-ennyi-is-eleg-avagy-az-embertelenseg-kulturtortenete
A reggeli nap lassan kezdte felmelegíteni az éjjel lehűlt párás levegőt. Csak pár percig esett, de mintha dézsából öntötték volna. A csatornák szinte megteltek, a fák lombjainak zöld levelei nehézkesen hajoltak meg a kövér cseppek súlya alatt, majd ejtették le őket a talajra. Reggelre, mire a nap előbukkant a magas épületek mögül, a nedvességnek már […]
Gondolatsor… romantikában? (LIMERIK csokor) Kémeim jelentették Gittus! Új pasid van? Ezt mondta manus… Én meg csak emlékszek. Hogyan öleltelek. Pedig pár évig jó volt Gittus. Szálkás padra emlékszel Gitti? Tudtad? Harisnyán szemet szedi? Emlék: öleltelek. Múlik! Szerettelek. Elhagytál indok nélkül Gitti! Te csak ámítottál, ó Gitka! Ölelés volt élet záloga… Nincs ölelés immár, Rövidül lét […]
Meleg, májusi reggel volt. Az öreg szenátor hangoskodásra figyelt fel. – Mi a fene ez már megint? Mostanában olyan sok a zaj, a kardcsörtetés, mintha folyton csatában lennék – gondolta. Durva szavak záporoztak az út felől, kalapálás, vasrudak csörömpölése közepette. Kinézett a lefüggönyözött, boltíves ablakon. Megdöbbenve látta, hogy fiatal férfiak, – nem katonák – kerítik […]
Edit Szabó : Az első hó e télen . Ragyog a reggel felettem, nagyon is korán felkeltem, ablakom alatt ropogás, zajtalan nem lehet mozgás! . Napfénye korán felébredt, sugárban vetít szépséget, fehérben ragyognak a fák, elért szemembe hóvakság! . Csillog hópehely szemembe, itt van január és tele, éjszaka titokban lehullott, hajnalra ide eljutott. . Csodás, […]
Itt vagyok, s csak létezem, Most már tudom ezt miért teszem. Nézem a vizet valamit látok benne, Csendes,nyugodt mint a lelkem, Most már mindig jó a kedvem. Halkan fúj a szél, borsózik testem, Megbotlottam a fába majdnem elestem, Végre megpillantottam mit kerestem. Ki tártam szívem, s boldogan mosolyogtam, S közben sok szépet mondtam. Hogy itt […]
Valamit érzek ha rád nézek, Veled vagyok érzem hogy létezek. Sok mindent elmondanak e csodás kezek, Veled vagyok nem vétkezek Nélküled oly üres lenne a világ, Hiányod szívemből egy darabot kivág. Lelked oly ragyogó fénysugár, Arcod olyan akár a napsugár . Kezedben tartom kezemet, Erősíted lelkemet s testemet. Hajad vígan lobog a szélben, Létedben benne […]
