Miért kék az ég Az Isten az első napon teremtette az Eget és a Földet Az eget kéknek Mely megnyugtató szemünknek S selymes fényét A még bűntelen Ádámnak ajándékozta Mellyel szeretettel betakarta, Hogy Évát is átkarolja S ezzel az első családot megáldja Haragoszöld a tenger Mely bánatról énekel A kísértés almafája Zölden kérődzött a csábításra […]
(3 soros-zárttükrős) A természet pirkadata kibotorkál a tél fogságából, Elfoglalja helyét a szokásos rend szerint, megszokásból… A természet pirkadata kibotorkál a tél fogságából. Zöldül a határ, Erdő, mező, s a liget. Tél megy, jő tavasz. (Bokorrímes) A pirkadat zsákban hozta a rügyeket, És bűvészi tehetséggel, szétosztotta ezeket. Mást nem hozott! De ki hozta a legyeket? […]
Már itt a tavasz… Csepergő az eső, Fűszál kitátott szájjal vár… Jó, szárazság helyett! Sárgul a szeder levele, Belapultál a szívembe. * Dús, zöld a legelő Eteti a rőtvadakat. Párzás időszaka. Éveken át arra vártál, Ide nekem bele bújjál. * Ég, máris fagymentes, Kis patakon már nincs páncél. Hal, úgyis kiugrik. Sikerült az attrakció, Nincsen […]
Edit Szabó : Húsvét hétfőn Húsvét hétfőn készül legény, meglocsolom mátkámat én, szagos kölnit a keblére, hajtom fejem majd mellére. Sorra járom az utcákat, tudom, de sok leány várhat, reménykedik mind titokban, szerénytelen szép ruhában. Legszebb ruhák ékesítik, férfi szemnek kedveskedik, mosoly virít szájuk szélén, komolyságuk most e szépség. Nohát, lányok csak várjatok, a kútvizét […]
Idejét sem tudom már, mióta őrizlek. Vigyázok rád, beragyoglak a fényemmel, melegen tartalak, figyelem minden rezdülésed. Emlékszem még, milyen volt, amikor tiszta voltál, szinte érintetlen, nálad gyönyörűbbet el sem képzelhetett senki a világegyetemben. Óceánjaid, tengereid a kék megszámlálhatatlan árnyalatában pompázva, hullámzó palástként vontak körbe téged, sós illatukat egész az égig lehetett érezni. A szárazföldek zölden […]
A fegyver neve: ember Még mindig az a jéghideg, kőkemény márvány… A hideg, dermesztő levegő. Illattalan és élettelen. A kínzó csend. Néha egy élces, fülsértő koccanás csak, ahogy az acél és a vas a márványt érinti. Lillian reszketve feküdt a sarokban, minden porcikája sajgott. Fogalma sem volt róla, hány hete zárták már be ebbe […]
Pelesz Alexandra – Emberek vagyunk Kitöltöm a gőzölgő kávét Marci bögréjébe, az asztalra rakom a kockacukros dobozt, a tejet, aztán mellé telepszek én is. Jobban mondva, most nem mellé, inkább vele szemben ülök le, aminek hatására azonnal fel is szalad a szemöldöke a homloka közepéig. Kérdőn néz rám. – Miért nem ülsz ide? – […]
Szeretek itt lenni. Ez a hely békés, csendes, soha nem zavar meg minket senki. A hatalmas, öreg fenyő is pont úgy tökéletes, ahogy van, hiszen nyáron árnyékot ad, télen elfogja a süvítő szelet. A törzse jó erős, így bármikor megkapaszkodhatok benne, ha megbotlanék, de arra is jó, hogy nekitámaszkodjak, ha már elfáradtam. Az egyetlen, ami […]
Valaki megkopogtatja a vállam. Idegesen pillantok fel a telefonomból, mert éppen egy videót bámultam, amiben állatokat mutattak vicces helyzetekben. Teljesen belefeledkeztem, és az érintés a vállamon megzavart. – Mit csinálsz? – kérdezi egy hatalmas, kék szempár tulajdonosa szinte mérgesen. Nem tudom mire vélni a kérdést, úgyhogy mielőtt válaszolnék, végigmérem az előttem álló emberkét. Óvodás […]
Magas karfájú, puha párnákkal bélelt trónomon ülve bámulok le az előttem elterülő csatamezőre. Tökéletesen látok innen mindent. Látom saját hadseregem támadását, és az ellenfél válaszát is. Jó döntés volt ide, a palota tágas erkélyére helyezni a trónt. Én már nem tudok harcolni. A lábam alig bír el, karjaimban nincs erő, nem tudok lóra ülni, és […]
