Posted by
Posted in

…én hiszek a csodákban!…

A liget rejtett sétaútja mentén, öreg tölgy kérgén a napsugár ajtót, ablakot tárt. A szabályos négyzetek látványa csak egy röpke pillanat, és a fényjáték elillant, de bennem tovább motoszkált a gyanú; jól láttam tündérlak, vagy manótanya bejáratát a félhomályban?! Ugyanis, én hiszek a csodákban!!

Posted by
Posted in

Közeleg a karácsony

Borongósak, esősök a napok, vastag sár lepi be a terepet. Szomorúan szólnak a dallamok, vakhomály takarja be lelkemet.   Megszokott kedvem sehol sem lelem, a rákészülés vágyát nem érzem. Elmaradnak a várva várt percek, a napi állapotot szemlélem.   Közelegnek közben az ünnepnapok, élénkítenék a szeretetet. A vidámság helyet csak lankadok, hogyan változik a napi […]

Posted by
Posted in

Édes érzés

Afrodité pajkos fia, Cupido csintalankodó kedvvel nyilát felajzza, lövését kacagva nyugtázza. Hol jól, hol rosszul ér célba a találat, s a gyanútlan áldozat szeme felragyog; Nem lát, nem hal, mert Ámor vesszője megsebzi, elvakítja. Csak a nagy Őt látja! Tűzön-vízen áttörve csábítja. Nincs az a józan szó mi ettől eltántorítja! Lobog a láng, emésztő tüze […]

Posted by
Posted in

Sárga levelű, selymes fényű gesztenye fasor mellett sétáltam, elmerengve a világot csodáltam. A puha avar, mint szalma-ágy megkísértett, s elnyúltam benne. Háton fekve, a langy melegben, a határtalan kék ég ragyogott felettem. Akár egy szürreális film, képek villóztak szemembe, sínek rohantak a végtelenbe, s az állomás, akár szakadás egy film történésében, megtörte ezt a varázst. […]

Posted by
Posted in

Bumeráng

Önigazolást keresel, átgázolsz más igazán. Bizonytalan, labilis lelked gyógyírt remél vádaskodásod gubancán. Nem találod a csomót Gordiusz háncsfonatán. Álnok, könnyes szemed szűk résén át laposakat pislantsz, lesed előadásod hatását. Jó bolondot mindig találsz, aki megért, tőle védelmet remélsz. Vigyázz! Visszatér a bumeráng! Erős ütésétől a te szád torzul kínba, rágalmad fejedre visszaszáll!

Posted by
Posted in

Betegség

Idegdúcban dúlva-fúlva, elbújva ül a bú. Pár napra a természeten vírus lesz az úr. Ledönti lábáról a rusnya nyavalya, az immunhiányos organizmust. Alattomban a fizikum legyengül. Az apparátus ványadt testalkatú beteg nyúl, de kimenekül fogságából, ha itt az új vírusölő csodapirula, mely kiszabadítja, forgószélként felkapja, megpörgetve bekapja a sunyi, alamuszi kórságot.

Posted by
Posted in

Azt mondják

Az mondják, a szív nem fáj. Ez így igaz! Egy izomköteg mit tudhat!? És mégis meghasad, ha fáj, ha szúr a hamisság, ha a nagy kés bele talál. Gonosz akarat. Teszi, jót kíván, de a szava csavar! Prókátornak fogadatlan! Angyali arccal a tetted kéretlen magyarázza, segít, pedig személyed pokolba kívánja. Ördögi praktikával összekavar érzelmeket és […]

Posted by
Posted in

Az igaz szó

Az igaz szó, az igaz szín manapság sem dívik, kellemetlen hallani. A pletyka édes íze egyeseknek jóleső, igaz, vagy nem, örömöt keltő. Lám, ő is elbukott! Hibája tudott. Borzongató izgalom suttogni háta mögött. Tünékeny érzés, talán csak megérzés, hogy neheztel rám. Ha tudnám az okát, akkor lehetőségem adódna tiszta vizet önteni a pohárba, az amúgy […]

Posted by
Posted in

Az idő kereke

Az Idő malma őrli az éveket. Vasfoga kopik szüntelen, kereke csikorog, vagy csendesen jár. Az ifjúság, mint röpke pille elszáll. Te maradsz ki voltál; lelkedben legény, leány. Sok tavasz, pergetve szórja szirmait és az új napokat fényözön járja át, benne a hit, a remény és daloló lélek keresi az  új csodát!   Az élet egyformán […]

Posted by
Posted in

Az én kis otthonom

Az én kis otthonom, bástyám, elfogadóm. Családi fészek, nyugalmam helye, megszokott dolgok kedves terepe. Hófehér falak, meghitt színek, ismerős képek, szeretett emlékek. Becsukott szemmel látom minden pontját, vaksötét éjjen is tudom az  irányát. Örömet, fájdalmat ide hozhatom, itt kap orvosságot zaklatott bánatom. Itt osztom meg a szépet, a jót, a boldogságos pillanatot!