Posted by
Posted in

Te

  Hajad bársonyán áthajol az éj, Csak pihenni álltam meg itt, Ahol álmot facsar a hold S egy minden élő meg holt, Ékkövekkel kirakott göncöl-szekér Szemeid barna fénye Csillagtestű tünemény a tejúton Természeti jelenség, nem élő, S nem is teljesen holt Káprázatos önkívületben Odahajolok, füledbe suttogom: Hadd pihenjek örökké tündöklésedben

Posted by
Posted in

Hallottad ?

Edit Szabó : Hallottad ? . Találkozik Julis s Amál, rózsa virít az orcáján, korukban már benne vannak, ismerik a falujukat. . Suttognak egymás fülébe, komámasszony, azt ígérte mindent elmond, nem hallgat el, – nekik a hírt tudniuk kell! . Hallotta-e a téns’asszony, találkozott a haragos Bözsi, meg a Jóska bácsi, aki mindig pálinkázik. . […]

Posted by
Posted in

Szomorú öregség. Részlet a “Szomorú örökség c. regényemből

11./ Szomorú öregség István, kerti virágait gondozta. Gyönyörű, júniusi napsütéses, délelőtt lévén, a napi sajtót kivéve a postaládából, két idegen férfire lett figyelmes. Egyik házról, másikra jártak. Kezükbe, házak, nevek szerinti jegyzék. A fél utca lakói az utcán. Sem, ő, sem Rózsika, de még gyermekei sem voltak egy szomszédolók. Kedvesen leálltak beszélgetni, ha valamelyik szomszéddal […]

Posted by
Posted in

A lét varázsbörtönében…

A létem a varázsbörtönöm, ott játszom a rabomat, Mindig ott voltam és tűrtem, hogy az élet csak fojtogat… Onnan irányítottam sokfelé folyt, vesztes harcomat. Kit az élet, ilyen cellába lökött, Azért van, mert szerinte, talán csökött… Menekülni? Szemből homlokon lökött! Én hajnalban alszok jót, az igazi álmokkal, Ma már gyerekek, mért nem játszanak vasgolyókkal? Csak […]

Posted by
Posted in

A gondolat s igazság végtelen

A gondolat s igazság végtelen / Madách Imre emlékére / A koronayírus járvány félelmei között Kifejezetten érvényes a mondás A félelem az ördögé A szeretet az Istené ól A falanszter felé gyors haladtunkban A szépség, az erény meghal tudatunkban Mint Ádámot álom és látomás Vezérel minket a csillagok felé. S a lombikban mit kotyvasztanak? Majd […]

Posted by
Posted in

Vírus

Vírus   Baknak a jegyében, szép csillagos égen, Plútó és Szaturnusz ismét randevúzott. Később Jupiter is velük van egy térben, s világunk rendje,  már megváltozott. Vártuk, hogy reményt adnak majd a jelek, biztonság, hit, és pénz is megremeg.   Hármas együtt állás, gyötrő tapasztalás, hatalmas változás, mindenütt a földön. Betegség és járvány, szörnyű utóhatás, vajúdó […]

Posted by
Posted in

Sorsom könyve

Edit Szabó : Sorsom könyve . Lassan őszbe fordul már a táj, fénysugárban ködlik még a nyár, sorsnak útja mindig vezetett, hátra néz néha, emlékeztet. . Könyvek lapja mindig követett, ám apám egyedül keresett, könyvtár lett második otthonom, örömmel lapoztam sorsokon. . Néha bánat, néha örömkönny csorgott le a szempillám között, tudat alatt fogták lelkemet, […]

Posted by
Posted in

Dac a sötét alagútban…

Benne a dac az utas… Napnak fénye itt bent, nem ér el soha hozzám, De, igen… néha, ha nem borús egy kis foszlány. Van úgy, hogy a csend beköltözik, be szívünkbe, És tűzet hamvasztó napsugár fröcsköl szembe… Szeretet-csalogány dala, ha elnémul lehet, vége, Tüzet olt a nagyobb tűz, tinta szárad megsemmisülve. A dac, az, ami […]

Posted by
Posted in

Nomád élet

Edit Szabó : Nomád élet . Hegy lábánál, dombok alatt épült régen az ősi lak, nincs ablaka,csak ajtaja, jurta tekint a világba. . Lakója egy gyönyörű lány, hímzett szép fehér ruháján hosszú, fonott fekete haj, – e látomás engem zavar ! . Arcán mosoly lágyan kering, vidám szava messzire int, magához csábítva lovát, simogatva a […]

Posted by
Posted in

Naplemente

Vérvörös napkorong tespedve, lassan lejt a tengervíz fele. hullámokat tarkára festve, átszíneződik környezete. A víztükör úgy ragyogtatja, hogy piros csíkos lesz a fodra, mint a pipacsmezőnek szirma, amikor a szellő ringatja. lángoló fényként kacérkodik, sugarát szórja a hegyekre, ránéz a parti kaktuszokra, ráült port aranyra bevonja. Készül az új világi létre, előbb sötétben megpihenve. majd […]