Posted by
Posted in

Esti hangulat

Gördülő hullámok a part felé rohannak. Nehezen találok a látványra szavakat. Domboldal zöldje csúszik a vízbe, lábát mártva a hűsbe. A nap még fenn az égen, mint kötéltáncos a látóhatár szélén, egyensúlyoz. Vörös képpel búcsúzik a mától, nyugatra távozik, messzi az ismert világtól. Egy szentről elnevezett hegytetőn őrt álló kápolna merengőn olvad a tájba. Pár […]

Posted by
Posted in

Este

Az este sötétbe hajlott, legyőzte a Napot, a Tó éji tűzben ragyogott. Egy túlterhelt bíbor felhő megrepedt, megeredt az eső. Cseppjei óriási köröket rajzoltak a nyugodt vízre. Ütemes pulzálással, újra és  újra, egyre táguló gyűrűket formáztak. Az ég kitisztult, végtelen fekete selymén a csillagok alakzattá rendeződtek.

Posted by
Posted in

Didergő bokor

Didergő bokor fémesen zörgeti ágait. Fázik. Téli hidegben, est-közelben, megdermedt, halvány fény a nap. Gyengülő sugara túlvilági hatást mutat. A némaság síri, és mégsem kelt félelmet. Szívbemarkolóan szép, szemet gyönyörködtető a tó, a part. Jégpikkely csilingel, a fagy velőig mar.

Posted by
Posted in

Balatoni impresszió

Forró a délután. A kikötőbe igyekvő vitorlások habzó vízsodor nyomvonalán sorolnak egymás után. Vásznukat vadszárnyú szellő csattogtatja. A szél vihart ígér. Lilában játszik a szürkés-kék ég. Egy gyenge napsugár felhőt húz magára. Súlytalan pamatát fehér fény lakkozza. A vizet surrogva hasítják a könnyű hajótestek. Mire révbe érnek, leszáll az este.

Posted by
Posted in

Balaton

Bámulatos, kápráztató, a természetnek szemrevaló műve, a Balaton ! Fénye, könnyed fodrozása, a vízen ringatózó, csilingelve csengő hullámok játéka, türkiz kékje nem fikció, lélegzetelállító. Való, amit a szem láthat, megunhatatlan csodálhat!

Posted by
Posted in

A látvány meseszép

Könnyű délutáni séta, meghitt ballagás. Utunk a szokásos: csodalesés,  hallgatás. A park idős fáján nagy fakopáncs, tarka harkály kopogtat. Skarlátvörös tolla ki-kivillan az ágak kopasz kuszaságából. Zajos verébhad zilált ricsajjal marakszik maroknyi morzsán, eldobott kalács maradékán. A parton jóleső csend, szél sem rezzen. A tó sima felszínét az alkonyi narancsfény megtöri. A látvány meseszép. A […]

Posted by
Posted in

A Balaton sima tükre

A Balaton sima tükre szelíden ring a keszthelyi öbölben. Dél van. Nesztelen csend ül a tájon. Távoli hegyek kék sziklái őrzik a part rajzolt vonalát. A nap zenitjén áll, sugarait visszaveri henye hullám. Egy-egy vízcsepp fénylő drágakő.

Posted by
Posted in

A Balaton dicsérete

A Balatont látva a végtelent érzed, múltja messze tűnt századokba réved. Színe-ragyogása szemed kápráztatja, nincs a földi bolygón, mi ezt felülmúlja. Mert illata bódító; széljárta víztükre napban csillogó; holdsugár fénye ezüstben ragyogó; víz fodra zöldje, kéke változó,  pompája a lelkedbe markoló.   Ha ott állsz a partján, megérint a csendje, hozzád szól az élet magasztos […]

Posted by
Posted in

Ima az életért

Népes családdal érkeztem, még 1947 tavaszán. A tér kies, és elviselhetetlenül meleg volt az utána következő nyáron. Kicsik voltunk, néhány környékbeli lakó járt ki hozzánk vödrökkel, kannákkal, hogy gondunkat viseljék. Mindenki örült az érkezésünknek, a második világháború utáni életigenlő korszak volt ez. Nem volt könnyű, de nagyon akartak minket. Boldogsággal emlékszem vissza rá, de főleg […]

Posted by
Posted in

Vadászat…

Libbent a szoknyád, ó, Barbara, Pont nem arra néztem, én marha. Életpillanat volt, Mi nem halmozódott. Férfiembernek, úgy fáj ez ma. Csak jöttél velem szemben Böske, Csinosságod… látókörömbe. Élmény volna veled, Sütizni, ha eszed, De, Te buszhoz mentél eleve. Együtt kéne ülnünk, úgy vágytam, Presszóban társra… nagyon vágytam. Eszter mond, merre jársz? Vagy valahol rám […]