Posted by
Posted in

Napok

A tétlenségben az órák lassan túl gyorssá válhatnak, ahhoz hogy felfoghasd őket. Gondolj erre, amikor csak féllángon élsz.       Ne hétköznapjaid legyenek, hanem napjaid az életből.                                                       […]

Posted by
Posted in

Ész és lélek harmóniája

Ész és lélek harmóniája Az emberi lét értelme az ész és lélek harmóniája A görög bölcsek a kérdést boncolgatva már közel jártak S csaknem megszületett a megoldása Hogy pontot tegyen az Úr tervére Krisztus élet áldozata mindezt megkoronázta Az egysejtűtöl a világ mindenségig Minden élő seit az Úr igéjét hordozza S mindezt, minr rendezett könyvtárba […]

Posted by
Posted in

Egy nap

Aranyló fényében felkel a nap reggel, az ember ha ébred, nézi álmos szemmel. Gyors röptű pillanat, mint felhő az égen, megmarad örökké a szívben egészen. Új nap indul ismét, vár a sok-sok munka, “Hass, alkoss, gyarapíts” -gyerek, felnőtt tudja. Tüzes sugarával tündököl már délben, napunk ring a tóban, megcsillan vizében. Beragyogja kedvünk ez a fényes […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pellengérre velük!

Rózsa Iván: Pellengérre velük! Milyen ember az olyan, aki még a járványból is hasznot húz, szemtelenül?! Milyen rendszer az olyan, amelyik mindezt engedi, büntetlenül?! Sőt, maga a vezetés irányítja e velejéig korrupt rendszert; Mely megaláz Isten és Ember előtt minden igaz embert… Milyen büntetést érdemelnének hát a főkolomposok a nép bíráitól? Háborús helyzet idején az […]

Posted by
Posted in

Zord idők

Edit Szabó: Zord idők . Gyönyörű szép fehér a táj, a tél nem adta meg magát, fákon a dér csillaglevél, csodás szépségekről mesél. . Betakarja hó a földet, meleget ad minden zöldnek, a talajban mag pihenhet, tavasszal majd újra kelhet. . Vastag fehér hótakaró, van aminek reményt adó, ám a madár szárnya rebben, láthatóan nincs […]

Posted by
Posted in

Évszakok /Tél/

Bíborpírral didereg a hajnal, tél öleli karcsú derekát, feldíszíti ezüst angyalhajjal, szél dalával szól a szerenád. Hideg ajkú tél csókol a tájra, fázós fény dereng az ablakon, dérkristályos faág – ezüsthárfa – könnye csillan friss hó-paplanon. Ég kékje oly szürke, mint az ólom, lomha felhők álmot rejtenek, őrzött kincsük – nehogy kitudódjon rideg szívük – […]

Posted by
Posted in

Csak ülők s emlékezem…. (novella II.fejezet)

Folytatás? “Magunk vagyunk sorsunknak kovácsa! ” …… Vegyük fel a történet fonalát onnan, hogy az a barna szemű, gesztenyebarna hajú, karcsú leány messzire került attól a helytől, mely egész életére rányomta bélyegét. A sűrű fenyvesektől, bővizű friss csobogású patakoktól, a városkája hangulatos, zegzúgos utcáitól, s a legmagasabb templomtoronytól, melynek hangja elkísérte messze-messze idegenbe. Sokáig reménykedett, […]

Posted by
Posted in

Sors

Ha eljön az idő, csak akkor utazik Az emberi lélek további utakra, Ezt mondják, s bízni kell eme igazságban, Hogy a gyeplő Isten kezében vonaglik   Nem engedte el ő, akármi is történt, Bármilyen őrület hintázza a világot, Isteni színjátékban ember dalolva Eltérő kifejletet idéz elő önként   Hiszem, hogy jó hasonlat a tiszavirág, Hogy […]

Posted by
Posted in

Téli rege

Hó hullása égi áldás, Jégvirág fon koszorút, Kristály-fehér messzi tájék, Éj sötétje ráborul. Kihalt úton szánkó siklik, Tévedt vándor nyit kaput, Hold suttogja, ne menj arra, Hol lélekharang kondul! Tél kardjának hideg érce Szívünkbe hoz ős fagyot, Jeges csengés, ezüst-pengés, Napunk fénye megkopott. Ködszürkeség, ki meglopod Ifjú hajnal sugarát, Jégcsapcsepped vállunkra ül, Múlt emléke tört […]

Posted by
Posted in

Megáll a pillanat

Lelkem világa, mint legszebb fények, néha piros, sárga s zöldeskék. Varázslatosak ezek a színek, mint zápor után a szivárvány ívek. A Nap türkizre festi az eget, míg a Hold szint sohasem festeget. Azúr selyem fonja át a Napot, úgy érzem, a magasban szárnyalok. Gyönyörködöm, s megáll a pillanat, smaragdzöld csúcsok süvítő hangja, hulló csillag szökik […]