Posted by
Posted in

Májusi zápor után

Májusi zápor után   A nyárfa pihéje Megvárt, nem szállt el a kusza szélben. És itt a minap még, Barna paplan alatt aludt a mag. De már sorolni kezd Az új vetés, ím az álmos földben. „Csak ennyi eső volt? ” Mutatja a lány a sovány nyomot És ő nem is látja: A levél, ölelve […]

Posted by
Posted in

A dombokon

A dombokon (Almádi Rózával közösen) A szó a szádon még üres fogadkozásokat keres, de már amott a dombokon kopott kabát az irgalom. Ott már a tél goromba úr, nincs pengető és rajta húr sem úgy feszül, mi mondaná, hogy újra még, hogy van hová. A hóra véred elcsorog, tekinteted csak ácsorog, reményed fáradt, tétova, úgy […]

Posted by
Posted in

Vitéz tanok

Vitéz tanok Esztergomban járva kelve Sok emlék dúl a lelkembe Itt jártam én iskolákat Kirándultam is vagy százat Ide köt egy múlt szerelem Első csókok a Várhegyen Séták a Kis-Duna parton Cukrászda volt ott a sarkon Szent Tamás-hegy kápolnája Fehér falú, nagy szoknyája Integet a kisvárosnak Engedtem a hívásoknak Passióját megcsodálván Sétáltam a Kálvárián Születtek […]

Posted by
Posted in

Nyitva a szívem

Nyitva a szívem ha eljő az idő, A bizalom erősen nő. Nem cél, hogy hamar kitárjam, Óvni kell a csalódástól, Megértem ha te sem adod ki magad. Ne törjék össze szíved, mint egy poharat. Mert a szilánk ott marad, Nem tudod eltüntetni, Idő kell neki amíg eltűnik. Átérzem mi benned zajlik, Szíved fájdalma hallatszik, Fájdalomban […]

Posted by
Posted in

Amilyen az “Adjon Isten”..

Edit Szabó : Amilyen az “Adjon Isten”…. Márti a számítógépe előtt ült és sokat gondolkozott. Újra a szeme elé került az a férfi, akinek – tudta jól – mindig tetszett. Ismerte régi életét,melyet a felesége tett tönkre, mert nem tudott lemondani az alkoholról. István sokat dolgozott, bele fáradt ebbe az életbe, így csak elváltak végre. […]

Posted by
Posted in

Szembeszél

Gyűlöltem a gyerekkorom. Ahogy betöltöttem a tízedik életévem minden hétvégém elveszett. Apám arra kötelezett, hogy szombat és vasárnap keljek fel vele hajnalban és segítsek neki a munkájában. – Egyszer majd hasznát veszed! – általában ezzel próbált vigasztalni. Nem értettem, hogy vehetném hasznát, ha megtanulok kenyeret sütni már tíz évesen. A boltban bármikor vehetek és egyáltalán […]

Posted by
Posted in

De lennék én…

Én vagyok az… Itten, én! De lennék én fenomén? Ez bizony, nem csak az én vágyam, Sok ember lenne benne társam… Ezt a sors, persze keveseknek adja meg, A többség, marad maga szintjén, a tömeg… Tömegnek lenni, vajh jó-e? Ha nincs más, ezt kell élnie… A lelkem alsó polcain, csak a várakozás honol, Mi lesz […]

Posted by
Posted in

Mindig hátrányom volt…

Hogy a megmacskásodott lábaimat kicsit járassam Életvonatom lépcsője mellé csak úgy leugrottam… De a korlát fogantyút elengedni egyszerűen nem tudtam, Így aztán kényszer kapaszkodva egészségügyileg futottam! Futottam lihegve, sínköveken botlottam, bukdácsoltam, Elmúlt szereteteken erősen izzadva meditáltam! Elemezgettem és úgy láttam, hogy itt nem változott semmi… gondoltam, Életemben mindig hátrányom volt, mert én szerettem és nem […]

Posted by
Posted in

Napfogyatkozás

Napfogyatkozás (Anyegin-strófa) A napfogyatkozásra vártam, s a szívem oly vadul dobolt, kormolt üveg mögött a nyárban kutattam, merre jár a Hold. A napsütötte kertben ültem e nagy titoktól áthevülten, nem láttam én ilyet sosem, vajon, ha látom, elhiszem? És akkor hirtelen sötét lett, amint a Hold Napot takart, engem csodája felkavart e furcsa, ritka égi […]

Posted by
Posted in

Ma úgy aludtam el…

Ma úgy aludtam el… Ma úgy aludtam el, hogy álmom hasonlított a régi dalra, amelyben benne volt a kettőnk fájdalmasan rövidke sorsa. De látod, visszajött a kotta, alig kopott az ócska szólam, ott folytattam, hol abbahagytam, álmomban is tovább daloltam. És még az illatod se tűnt el, hajad selymén az esti fények ismét csak úgy […]