Szél suhan lengetegen, Réten… Nap süt. Árnyéktól elüt. Napfény, elüt. Lángcsóva kiüt. Hőség leüt. * Sövény kiszáradóban, Szinte alélóban. Régen volt eső, Nem elegendő. Szemem mered, Nézésem bennreked… Benned-neked. * Süttetvén fakad, Árnyék nem akad. Széllel incselkedő Nap lemenő. Pillanat, Izzadó akarat, Élet… elhaladhat! Vecsés, 2019. augusztus 8. – Kustra Ferenc – Készült; septolet csokorban […]
Mennyből dübörgött a lét romboló dobja, cikázott az ég rőt nyila. Tüzét pillanatokra a földre dobta, villant, mint ártó mágia. Szapora cseppek zuhantak rá a tájra, összes létezőt árasztva. Itt-ott erőteljes jéggömbökké váltak, nem csak természet bánhatta. Hajnalban rettegve kúszott felé a nap. Vajon milyen látvány várja? Olyan viharvert volt előtte a pamlag, mint ahol […]
A jóleső, vidám percek szélsebesen távolodva peregnek. A múló idő derült pillanatában máris ott az elválás. A lemenő nap bemerült a tengerbe, már csak szikrája lebeg. A datolyapálma fiatal dereka hajlong búcsúszavamra. A tarka virágok karjukat kitárva intenek szomorkodva. Még egy utolsó hullámot vet a tenger hunyászkodva, szerényen. Rám borul a fénytelen, árnyas éjszaka, távozás […]
Edit Szabó : Fájdalmas tájkép . Narancs sárga égalja napfényét már takarja, lebukott a föld alá, világítja csak alját. . Kék égen a felhő száll, sivár tájon szellő jár, zöld füvek porosodnak, fák bánatot okoznak. . Múlandóság megjelent, kopár fa kis szigeten törzse régen kidőlt már, ágain az idő jár. . Vasfoga mind megeszi, életét […]
Köröttem zúgva és pörögve, nyüzsög, tolakszik mindenki. Plakát letépők, konyhai segédek, meg a többi senki… (Haiku) Zsibong a tömeg, Kavarog a hangulat, Az est átölel. (Apeva) Nap Álmos, Menni kész, A csend dúdol Egy bódító dalt. ** (Bokorrímes) Este az alkony, hazudós… valótlan meséket mesél, Majd reggel a napébresztő hajnalban zizzen a levél… Nap kicsomagolja […]
Edit Szabó : Búcsúzás a tengertől . Tengerparti pálmafák derekukat ringatják, esti szellő simogat, virágok illatoznak. . Ég tetején telihold, még fehéren is csillog, háborognak hullámok, teljesednek az álmok. . Tengervize halványkék, a partjára magány tér, lágyan érint homokot, már az éjek boldogok. . Elpihennek csendesen, visszavonul kecsesen, utat mutat az éjnek, tengerpartról letérhet. . […]
Hétköznapi pszichológia… Mint öreg zarándoknak, szinte sugárutak vannak előttem Fejem fölött meg, gondok vannak lebegőben, hogy merre menjek. A sok út sem jó, mert választani kell, pechben lelepleződtem Majd Megélni kell az életet, de én mindig a pechesre teszek. Biztos, hogy ez már peches a végéig, ami még van előttem. Vecsés, 2017. november 15. – […]
Augusztus 20., a kenyér ünnepe alkalmából: …… “Munkából hazafelé jövet, a ’Pék és kenyérbolt’ mellett elhaladva, mindig megcsap a frissen sült kenyér illata. És a szatyromban időnként meleg kenyérrel, orromban pedig mindig a kenyér nyálfakasztó illatával, eszembe jut gyerekkorom, amikor még nagyanyáim otthon, kemencében sütötték a „valódi” kenyeret. Általában hetente 2-3 nagy, kerek „parasztkenyeret”- attól […]
Filozófáció… Optimista vagy pesszimista? Pesszimista vagy optimista? Optimistán legyek pesszimista Vagy tán’ pesszimistán optimista? Mind a kettő az élet része, Elhagyni lehetne? Mi végre? A kérdés az előre adott, Ki az, ki már szelet kifogott? Ki az, aki már szelet fogott? Van-e, ki már szelet megfogott? A filozófiát már oly’ régen kitalálták, És a logikát […]
Mint a kövek közé olvadt kobra, Csendben lapult meg szűkös búvóhelyén, Így duzzadt egyre csak nagyobbra, Az előtörni vágyó, áldott fény. Végre megláttam pókháló csapdáim, Magam szőttem őket borús napokon. Megsimítottam kopasz fáim. Tán még nem késő rügyet fakasztanom! Hisz a remény az ágak közt itt zöldell, Friss vér csörgedez ébredő árammal, Látom már […]
