Posted by
Posted in

Szívnek Lakója 

Szívemnek nincsen lakója, Vendégek járnak hozzá, Kik mosolyt hoznak neki. Felébresztik a magányból, Leszedik sebei a faláról, Belépnek kedvesen ártatlanul,  Megrongálják összetörik. Úgy bánnak vele mint egy bútorral, Földbe döngölik csordultig véresen, E vendégeket nem szereti egy szív sem. Legyen szívnek örök lakója, Aki oltalmazza, védi őt, Szereti ha dobban, Vidám szívnek ajtajába állva, Élteti […]

Posted by
Posted in

Magány

Halk imám árnyas s’ nevető ylang-ylang zengő oltalmában, lelked édes, derűs egébe száll, mert estéim ridegek télen nélküled, életem s’ létem, könnyes, üres lesz s’, egész deres. Üveges remény egyedül szállni a lélek lebegő, édes terén.

Posted by
Posted in

Joshua Peters III.

Joshua Peters III.   -Miért olyan fontos nekik ez az épület?- kiabálta Peters, túlharsogva a alattuk lévő szintbe becsapódó rakéta robbanásának hangját. Az irodaház ötödik emletén kétségbeesve futottak az emberek a vészkijáratok felé, ám az ajtókat kinyitva tűz csapott fel onnan, más lépcsőházakat pedig a plafonról és falakról levált törmelék torlaszolta el. Peters, és még […]

Posted by
Posted in

Julis naplója

              JULIS NAPLÓJA Nem igazán vártak engem. De nem vágok a dolgok elébe, elmesélem. Addig éltem a vizslakölykök boldog életét, amíg a mama mellől el nem vittek. Egy napon eljöttek értem, többen, és zajos lelkesedéssel megvásároltak engem. Ajándéknak szántak, egy fiatal lánynak, aki már régen szeretett volna egy magyar […]

Haiku versek a kávéról
Posted by
Posted in

Haiku versek a kávéról

Hajnali mámor Ében pillanat. Fekete csókja oldja az új ráncokat. Pörkölt áldás Forró akarat. Könnyű, bársony gőz alatt aranyhab szalad. A lángvirág Izzó holdvilág. Testéből tűz fakad, mely benned ég tovább.

Posted by
Posted in

Lepketánc

Hajnali napfény kelti a lepkét, arannyal vonja be szárnyai selymét. A lágy szellő körbe simogatja, napi útjára már rá is fordítja.   Színes virágok kitárulkoznak, mint szerető szív, vágyról árulkodnak. Könnyen röpköd sziromról sziromra, közben a bibéket be is porozza.   Egyszer jobbra, majdan balra szárnyal, kelletteti magát csábító tánccal. Bókolnak a virágok, biztatják, ölükben […]

Posted by
Posted in

Magány

A lelkét homályos víziók uralják, mint fekete kutyák dühöngve ugatják. Képtelen fényesség felé kapaszkodni, teste tehertől súlyos, nem bírja vonni.   Hiába pezsegne a tér körülötte, gondjait mélyen önmagába öntötte. Nem képes a szálak összekötésére. inkább él saját, torzult téveszméjében.   Az elavult szabályai bevésődtek, mint beton, állnak ellen mai győzőnek. Elvei bizonytalanságban fogannak, bizalmasabb […]

Posted by
Posted in

Keresem

Haladok a sorsom görcsös vonalán, az idő nem ad módot tétlenkedni. Némán tengődhetek mások uralmán, teher sokféleséget érinteni.   Bizalommal a szívemhez engedni a figyelmét folyton ébren tartani. Az elfogadtatást megteremteni erőfeszítés egyensúlyt tartani   Gondok közt könnyeket elállítani, harmóniát nyújtanak lét zenéi. Ne kelljen, mint ágnak széltől hajlani, a lélek belülről tombolva kéri.   […]

Posted by
Posted in

Ha nagy leszek (mondóka)

Pár év múlva összerakom az én híres alakzatom. Űrhajó lesz, most megmondom, mozgásba jön, gombot nyomom.   Felszállok a fellegekbe, megnézem hogy, hol az este. Hová bújtak a csillagok, a Hold ott épp hogyan ragyog.   Jössz-e velem kicsi komám, szétnézni a légpongyolán? Kutatjuk a kozmosz testét, van-e ott még elég festék.  

Posted by
Posted in

Gyöngyök

Napszítta, már kiszáradt gallyak hevernek a télen talajon, hol eső, hol a fagy támadja, de az életért kell harcoljon.   Vízcseppek színtelen gyöngyökként csordogálnak hosszasan rajta, szívesen róluk letörölnénk, legyen könnyektől mentes arca.   Érkezik egy éles fuvallat, a folyam tovább nem döntöget, a zivatar bőszen borzongat, képez áttetsző jéggömböket.   Nincs tovább sehol kóborolás, […]