A szerelmesek az árok szélén, boldogsággal telve, jövőjükről álmodozva ültek a lemenő Nap fénye alatt. Bözsike vígan fújva számlálgatta az elvirágzott pitypang hófehér maradványait, s kíváncsian várt az eredményre. „Szeret,…nem szeret…szeret, nem szeret….Szeret!” – kiáltotta ujjongva, amit amúgy is tudott. Eddig megélt 16 évével olyan volt, mint a zsenge harmat. Gyönyörű, vállára omló haja, bájosan […]
Ez mindig ideér… versben, apevában és HIAQ –ban. Borús fenn az ég Közeleg a tél. Ne siess! Ne még! Hát… el nem vetél… * Ködhomály, szürkeség, Gyászruhában a természet. Puha gyolcs az álma. * Már nyugszanak a rovarok és az állatok, Már nem képződnek ágakon nyíló rügyhalmok… Hópihékből lesznek, felvillanó csillámok. * Szikrázó Holdsugár, Szél […]
Lettem a Földön törékeny ember, szövetet húztam a lelkemre fel! Lettem a sorsban tünékeny gyermek, ki nem tart a mától, csak előre megy! Jártam az úton, láttam a végét, mégsem rémiszt, mi ott vár majd rám! Hisz’ fénylő a távol, ringató mámor, nincs mitől félni… az Istenem vár…
Amikor csak csendben fájhat, mert az „Anya, mi a baj?”-t hallani elviselhetetlen. Így csak csendben fájhat, holott ordítanám belülről ki, és rohanva tépném magam a Pokol kapujáig, hol a felköpött vér se látszik, és a mészárszékre kárhozott vágy is csak semmiség! De csak csendben fájhat. Csak hagyd… Csak hagyd, hogy legalább magamban kiabáljak…
Ki itt belépsz,hagyj fel minden reménnyel A babaváró helységben nagy a sürgés, forgás Az izgalom is a tetőfokra hágott Itt mindenki a babák érkezését várja A kismamák jelezték :a szívük kitárva Ha tudná a kis jövevény, hogy kinnt mi várja Gyorsan visszabújna anyja méhébe Ezt érzi szülője is, s elbújna szégyenébe Attól fél : hiányozni […]
A kétséges kínokon haladtam, rádöbbentem, nincs tovább előre. Már a kitartás sem segít rajta, a kór végérvényesen legyőzte. Ettől már minden össze lett dőlve. “Az élettől kaptam még egy esélyt,” ne maradjak teljesen lelőve. Bár hordozhatja az összes veszélyt, az észérvvel győzött meg egy személy. Sikerrel járt most a próbálkozás, lassan épülgethet az új kedély. […]
Elnyúlt az őszi napfény gyönyörködtető pompája. Élvezettel szívja minden percét a test magába. Vágyva vágyik a természetbe, hogy lelkét éltesse. Aranyló és mézszínű levelek légben lengenek. Nyugalmat varázsolnak a lélegzetnek csendesen. Egy-két jógagyakorlat tökéletesen megférjen, a meditáció segít a magányos ösvényen. A gondolat felfelé emelkedik az elmében. Tökélyre letisztul az érzés, a világ kitárul. Az […]
Ne hagyd elfutni az áhított boldogságot, kisírt szemű rohanó mennyországot. Fény áztatta bódító apró varázslatot, letűnt idők súgta bámulatos kábulatot. Csodáld meg azt a képet mit szeretsz, azt a gyöngédséget mit meg nem vetsz. Különítsd el szívedben nekik a helyet, meglásd még az ég is örömében nevet. Ünneplőbe öltöztesd fel lelkedet, hallgasd meg a füledbe […]
„Valentin 2020. – Az év trubadúrja” szerelmes vers verseny és antológia az Irodalmi Rádió pályázata lehetőség az Irodalmi Rádió Bálint-napi antológiájában való megjelenésre, felolvasóesten való szereplésre, az Irodalmi Rádió alkotóközösségéhez való csatlakozásra is. A pályázat beküldési határideje 2019. december 20-án lezárult. A pályázat eredményhirdetését 2020. február 1-jén, szombaton, 12:00-tól rendeztük meg a Miskolci Egyetemi Könyvtárban. […]
„AZ ÉV DIÁK KÖLTŐJE 2019.” – „AZ ÉV DIÁK ÍRÓJA 2019.” az Irodalmi Rádió pályázata „Az év diák költője” és „Az év diák írója” kitüntető címek megszerzéséért A pályázat beadási határideje 2019. december 20-án lezárult. Az eredményhirdetést élő online facebook bejelentkezésben tartottuk meg márc. 28-án szombaton 12:00-tól facebook profilunkon facebook live bejelentkezésként. Az ismétlést megtekintheted […]
