Posted by
Posted in

Nyílt-sisakos viselkedés

(Septolet) Hangtalan, És végeláthatatlan. Életem, maga egy harcmező, Lábos-fedő, Hiányom van… meleg Rekkenő. Izzadtság, csípő. Nesztelen a csend, pedig harc az élet. Senki sem hallja, a pergő könnyeket. Nesztelen a csend, pedig harc az élet. * Életben, készen kell állni És fohászkodni… Támad jelen, múlt. Normalitás elmúlt. Fékek, Lékek, Reménytelenségek. Küzdesz, reményt, hitet is vesztesz, […]

Posted by
Posted in

Télnek hava

Edit Szabó : Télnek hava . Betakarta hó a tájat, fehérségtől mást nem láthatsz, tető alatt vannak házak, tél uralma a világnak. . Természetnek törvényéből eredendőn, nem szükségből betakarja erdőt-mezőt, nem feledve a jövendőt. . Pihen a mag a hó alatt, álmodása most hallgatag, álmot alszik békességben, meghálálja majd termésben. . Faluban sem áll az […]

Posted by
Posted in

A nagy lábonlövőkről (Nietzsche után szabadon)

Zarathustra egyszer egy nagy fenyvesben jára vala. Embereket láta, akik az ég felé lövöldöztek. Im-igyen szólt hozzájuk. „Miért pazaroljátok ködre és felhőre a golyót? Nem tudjátok-e hogy az isten meghalt? Mivégre lődöztök az égre tovább?” Azok válaszoltak: „Madarakra lövünk, Zarathustra, mert éhesek vagyunk, és éhesek a mi gyermekeink is.” Zarathustra látta, hogy még nem előképei […]

Posted by
Posted in

Karácsony

Karácsony Év közben vártalak… Sok gondolatom, Mind csak hozzád szálltak. Most összejött a család, szívből, egymásnak… Mindannyian, nagy. szép ünneplésre várnak! Megadják a módját, együtt vacsorálnak. Istenem, hozz már valami áldást, siess! Miért hagyod rajtunk a senyvedést? Siess! Jó keresztének voltunk, vagyunk és még maradunk! Mi szeretünk téged és a gyermekeid vagyunk! A sok színes […]

Posted by
Posted in

Szeretetem

Edit Szabó : Szeretetem . Szeretem a fénylő Napot, arcom adom én őneki, hagyom, amíg szeretgeti, ahogy két vállamra ragyog. . Szeretem a holdas estét, a ragyogó csillagokat, fenn magasan oly boldogak, sötét égnek a tetején. . Szeretem az erdőt-mezőt, bogár, lepke messze kísér, vígan szalad minden mi él, zöld gyepen, a szép legelőn. . […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: (Rá)fázás

Rózsa Iván: (Rá)fázás Eddig érted éltem, Mégis jégre léptem, Most fagyban didergek: De fázósan is szeretlek! Budakalász, 2019. december 12.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Korai öröm

Rózsa Iván: Korai öröm Isten őrzi léptem, Mégis jégre léptem? Sátán röpke győzelme; De korán röhög őkelme! Budakalász, 2019. december 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Veszélyes játék

Rózsa Iván: Veszélyes játék Darázsfészekbe nyúltam, Vagy „csak” jégre léptem? Hosszú lesz a célig az utam: De életem nem féltem… Budakalász, 2019. december 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Csúszka-móka

Rózsa Iván: Csúszka-móka Jégre léptem, mint valami vadkacsa… Csúszkáltam ide-oda, s ez nem csoda… Végül landoltam is pompásan-fenségesen; Hogyan másképpen: fenékkel a jégen! Budakalász, 2019. december 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Súlyos eset

Rózsa Iván: Súlyos eset Bátran jégre léptem, Beszakadt a jég alattam… Ettől kicsit féltem, Alakom nem hibátlan… Budakalász, 2019. december 8.