Nyugalmas a Balaton partja, alszik a nádas is, Gólyák állnak fél lábon, miért nem- zörren a haraszt? Melegben a csendes pihenő antiszociális? Gólyák meg éheznek, nincs nekik picikényi malaszt! * Kínai versforma; Tizenhat szótag “Shiliuziling” 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa Tó. Cirógató, csábító. Cakóknak Hallal kábító. ** A csomómentes káka nagyra nőtt, melegben […]
Edit Szabó : Napsugara kellesz nekem Napsugara korán ébred, hajnaltájban véle kélek, friss levegőt a lakásba, kitárom az ablakszárnyat, indulok a napvilágnak, hatalmas nagy tópartjára, barnás bőröm leengedem, langyos szellő szeret engem ! Bőcs,2020.08.12.
Talán a Nappal jöttél, talán a széllel, talán álom szőtte szikrányi reménnyel. Talán az ég hozott, talán a sors adott, talán csak érezted, mindig, hogy itt vagyok. Folyton kerestelek – Istenem, de régen! -, csillagok között a csillagfényes éjben, álmaimban, szép tündérmesékben, bárányfelhők fodrán, derűs, tiszta égen. Könnyű nyári zápor hűs leheletében, csordogáló patak vízcseppenésében, […]
Rózsa Iván: Sár és/vagy remény (Harminc haiku) A közös élet Már nem remény, hanem tény: Hisz veled élek! Sárba tiporva Sem szűnik meg a remény: Igaz, a sár sem… Nyakig a sárban, Mint disznók dagonyáznak: Övék a jövő?! Nyakig a sárban, Remélve a szebb jövőt: Már a szánkig ér… Reménykedhetünk, Hisz az alagút végén Látjuk […]
Edit Szabó : Holdfény és szerelem . Esti sugárkoszorú kerek Hold fényében, séta közben nincs most bú fiú s lány kezében. . Magas fák árnya alatt vezet szerelem útja, végzetes ez éjszaka, elmenekült búja. . Telihold fényarcán a békesség mosolyog, ölelkeznek magas fák, szép szerelem kibomlott. . Kéz a kézben éjszaka romantika megjelent, édes szemek […]
Legyen titkos ölelés: Manyi! Szerelmes legyen és négykarnyi! Érezném testedet, Élvezném lelkedet! Szorosan, karodba simulni… Igen, ölelj titokban Sanyi! Úgy fogok öledbe omlani! Rázd fel a lelkemet, Ébreszd fel testemet! Karodban aléltan pihenni… Bűnös gondolatra zsibbadnék, Veled, csak együtt lélegeznék. Tarkóm simogatnád, Élményt beleadnád… Illatodtól megrészegülnék… Égnék, érzelemtől tikkadnék És szívdobbanást méregetnék! Hajam csókolgatnád, Lelked […]
Edit Szabó : Telihold fényében . Virágok pompáznak a nyár esti tájban, kikötőben a stégen csónak simul a réven. . Üres, nincs lakója, pihen ott tátongva, keresztben a lapátja, vár csendben holnapjára. . Telihold kerek fénye tükröződik az éjben, folyó sötét vizében utat mutat az égre. . Kitárt szárnnyal felrepül, Hold elé madár kerül, búcsút […]
Az aranyló sugarak lassan elfogytak, mint táplálatlan láng szürke színné rogytak. Titokzatos, ezüst hold vette át a trónt, a fonalával fényt szórva a takarón. Ott toporgott már vontatott percek óta, két fa közét vágyaival teleszórva. Levelek szabályos zizegése megszűnt, belőle erősebb surranáshang kitűnt. Nesztelenül egymás karjaiba szálltak, örökös beteljesedés, mit kívántak, mint imádottjáért […]
Már őszül, vénülve a nyár és bűbáj vakítja a napot… Mi is őszülőnk… lassan elő kell venni régi kalpagot… Nyár is őszül és a saját apályát építi, Apálya mocskába, szinte magát beleveti… * Zörgeti, árva Kórót szél, magányában. Nagy társtalanság. Könnyező őszi ködben Vágyom még kezed csöndben. * Majd elgyönyörködők, hogy milyen piros lett hidegülő […]
AZ Esthajnal csillag Sokáig szégyenpírral bujdosott az esthajnal csillag Elhalványult büszkeséggel, meggyengült fényerővel Feszülten az égre tekintve imára kulcsolt kezekkel Messiásként vártuk földi éltünk megváltó reményekkel Hosszú évek óta hiányát szenvedtük egy igaz magyarnak Ki nemzete minden fiának bölcsességgel áldozni tudna Ki egy testnek tekinti a világ egész magyarságát Ki semmitől sem kíméli, nem sajnálja […]
