Kacsázni a tó felszínén, Vadkacsázni nádas szélén, Horgászni a Balatonba, belenézni a Vezúvba, Célba lőni a vurstliba, Beülni a körhintába. Ezek jók és kedvtelések. Kinek ez… lehetségesek? Vecsés, 1999. szeptember 26. – Kustra Ferenc
Fény cikázik a fák lombjai között. Már ősz van, a sok gólya elköltözött. A medvék téli nyughelyet keresnek, A vaddisznók még makkért verekszenek. A pókok meg kövérek, jól megnőttek, Szakadt a hálójuk, ujjat nem szőnek. Cseresznyefánk levele rozsdásodik, Sőt, mi több már el is kezdte és hullik. Minden elmúlás, új élet kezdete, Mindennek van talán […]
Minden hír, hír és a „nem” is válasz. Bizonytalanság, ha „nem” a válasz. Míg az ember vár és nem hall nemet, Ábrándozik, hiú álmot kerget. „Nem” mondása valamit igényel És ez nem egyenlő a főlénnyel. Így „nemet” ki, nehezen mondanak, Mert ők pszichésen alul maradnak. Szótlansággal, másikat alázzák, Ezzel végül is sárba tapossák. Kiben nincs […]
Versben és TANQ –ban… Verselek, Kesergek. Esőn állok És elmállok. * Valóságom pihen, Szelíden ölelem, esőt… Elmállás valóság… Homály hosszasan vacakol, Aranyfelhőkön zakatol. Vecsés, 1999. június 20. – Kustra Ferenc
Keresd a Napot Amikor fehér nyírfák Zöld fenyvesek Tavak ezüstje Fölé kúszik a Látóhatár szélén És csillogásával Ragyog a tájra. Keresd a Holdat A zuhanó vízcseppek Esti csillogásában A sötéten légies tájon Az áttetsző ólomfehérben A zöld árnyalatok nyálkásságában Amint ezüst utat épít A tó vizében. Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc
Megértem az ötvenedik karácsonyt És kiderült, hogy ez milyen kemény csont. Megesett velem az, mi még sohasem, Dolgoztam, munka lett az egyetlenem?! Már az se semmi, hogy nem voltam otthon, De még ennél is rosszabb lett az álmom. Ez volt első karácsonya unokának. Nekem nem jutott belőle, csak családnak. Vecsés, 1998. december 26. – Kustra […]
A héja repül a galamb után, Mert enni szeretne ma délután. A galamb, ő a béke… menekül, Utolérik, halállal szembesül. Vecsés, 1999. május 24. – Kustra Ferenc
Az azúrkék tán’ a boldogság színe? Az ott fenn a pilóták játékszere? Szabadon, csak repkednek, mint madár, Az ő életvágyuk teljesült már. A madárnál, felhőnél gyorsabbak, Mint a villám, le és fel… cikáznak. De marad a kérdés; szabadok-e? Fejük felett… a kabin plexije. Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc
A hársfa lelke Utolsó levél Verának 2019 április 6-a gyászt hozott családunk minden tagja számára. Rövid, súlyos betegség után, negyvennégy évesen,váratlanul hagytál itt bennünket, Verus. Gyerekkorodban édesanyáddal, Iluskával együtt szinte a csalá dunk szerves részeivé váltatok, s mindkettőtök szeretete, barátsága, máig az életünk legszebb kísérője volt. Bámulattal figyeltem, ahogy szép, törékeny termeted ellenére hallatlan energiával […]
Csúnya ködös idő rontja a hangulatomat. Ilyen időben nem vezetem ki paripámat. Inkább megyek gyalog esernyővel, Lesz még itt szép idő, napkeltével. Szépek a homályba vesző csupasz fák, Bejglinek fontos része a darált mák. A havas erdőben az őzike a tavaszt várja, De, hogy daráljak mákot, mikor köd borult a tájra. Vecsés, 2013. június 5. […]
