Posted by
Posted in

Dér is lassan megjön

Bemondták, hogy itt a dér, lassan tán’, meg is jön, Már vastag az avar és nagyon remeg, félőn… Bemondták, hogy itt a dér, lassan tán’, meg is jön. Levéltelen ágak között, gátlástalan, törtető lesz a fény, Arra, hogy lesz még idén kellemes meleg is, kevés a remény… Levéltelen ágak között, gátlástalan, törtető lesz a fény. […]

Posted by
Posted in

KÖSZÖNÖM A SORSNAK

Későn jött már ez a szerelem Mikor már lehullt az első hó Mégis elérte még a szívem S szeretni Téged olyan, de olyan jó Köszönöm a sorsnak Hogy Veled még találkozhattam én Köszönöm, hogy a kezem Kezedben pihenhetett még Köszönöm a sorsnak Hogy néha Rád gondolhatok én Köszönöm, hogy létezel Mást nem is kérek Tőled […]

Posted by
Posted in

MESECERUZA: MODERN MESE KLASSZIKUS SZEREPLŐKKEL

  Családi koprodukció: Nyul-Donka Balázs meséjével és Nyul-Donka Judit rajzaival. Nyul-Donka Judit és Balázs tanárként ismerték meg egymást egy budapesti középiskolában, s utána hamarosan össze is házasodtak. Jelenleg köztisztviselőként dolgoznak, de a szürke hivatali munka mellett mindig találnak időt az alkotásra is. Nagyon szeretnek együtt alkotni, és ez a mesekönyv is egy ilyen közös munkának […]

Posted by
Posted in

Kapaszkodók és sürgetők (Tölgylevelek)

Kapaszkodók és sürgetők   Kapaszkodjunk itt az ágon Ócska levelek, Védjük meg a zsenge rügyet, Amíg még lehet!   Bár dermed a víz és a fény Van lehetőség: Száraz testünk óvja “lelkünk”, A bölcsős reményt.   Nem látunk mi több virágot? És lógunk a Semmi peremén? Húsunkba vájt a hideg szó: A bőrünkön A csont […]

Posted by
Posted in

Valami eltörött

Valami eltörött   Kérdezlek. Válaszod, mint tüzes szikra, éget. Kérdezel, s én igyekszem, hogy méltón válaszoljak. Mégis, ezer sebbel jutalmazlak téged. Lelkünk kerítésén a lyuk mélyül. Látod? Szavakkal törjük, szálkák hasította sebek égnek. Érzed? Hallgatsz. Nem értesz, s én már rég nem értelek téged. Beszélj! A csend még jobban fáj. Sikoltanék érted, de, csak állok […]

Posted by
Posted in

Mint akkor ősszel

Mint akkor ősszel   Sok levél lehullott azóta. Ősz múlt őszre, tél után mindig vágyunk egy jobbra! A tavaszok könnyű szellővel az időt elfújták, mintha soha itt sem lett volna. Mégis, egy villanásra egy mozdulat, egy illat, egy arc, mely annyira hasonlít arra az arcra, a múlt időket visszahozza. Volt egy férfi. Sóhajom hozzá szállt […]

Posted by
Posted in

Talpig úriember

Talpig úriember   A fülledt, késő nyári délután enyhe szellőt hozott be az üzletbe. Az eladó, az ötvenes éveinek közepén járó hölgy megkönnyebbülten állt a lépcső aljára, hogy átizzadt ruhája alá bekússzon egy kis légáramlat. A maszkot, amit kötelezően viselt az arcán, kissé megigazította, hátha kap alatta egy kis levegőt, ha már betévedt ez a […]

Posted by
Posted in

Van az úgy

Van az úgy… Adhatok valamit? Ezt a kérdést egy körülbelül két perce a pultnál álló, nem éppen fiatal párnak tette fel egy csinos hölgy a pult másik feléről.  A kérdező a harmincas éveinek felénél járhatott. Haját tétován hátrasimította, és nem akarom módján felnézett az újságból, amit éppen tanulmányozott a társnőjével elmélyülten a pénztárgép mellett. A […]

Posted by
Posted in

Dagadó magány

Mint ahogy falevél válik el a lombtól tarka, csüggedt melankóliával Úgy vált le rólam mindne néhai barát Bajban kiállók, kik elfogadtak hibával A természetes, és örökkévalónak tűnt Minden sarkon felhangzó baráti szó Suhogó fuvallat szárnyán Landolt enyészetben, s szétrágta a szú Család, külföld, aprozódás válfajai Vagy rezignált, fásult közöny, Élettel megtelt kohézióból Magány falai által […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az ordító egér

Rózsa Iván: Az ordító egér Az egér elordította magát, mire az elefánt megrémült. Lemondta a részvételt, pedig fontos estélyre készült. Az egér felébredt, mert a mancsa beleért a bilibe. Kiderült, az egészet álmodta, de sikerült felébrednie. Budakalász, 2020. november 27.