Végleg eltakarják a ködös távlatok… Múlt hangját lassan, végleg eltakarják a ködök, Avaron haldokló falevelet rezegtet… szél És későn, este a súlyos esőfelhők fölött, A nap már nem izzó forrósága, aludni tér. Estefelé a kutyák nagyon ugatnak, Vakkantásuk nem szűnik, hallom szüntelen, Lelkemre ezzel mázsás súlyokat raknak, Remélem nem bajt jelent… őszi rejtelem. Sok levél […]
Egyszer, úgyis bezárja a kör, saját magát. Egyszer, úgyis megtalálja a zsák a foltját, Vehemensen bízok, hogy körön belül leszek, Vehemensen bízok, hogy a foltra rálelek. (Apeva) Míg Telik Erőmből Családomért Mindent megteszek! Míg Bírom, Családom Összetartom. Kör bezárulhat. * Mikor a családi körben, zúgva záródik a kör, Mikor a családi körben, záródás végigsöpör, Mikor […]
Álldogálok fázva… Várva, Toporogva, Ázva, Fázva! Sarkamon kiszakadt hólyaggal, Jobb jövőre vágyok, híg aggyal… Kellene őr-angyal. * Az Élet Örökös Várakozás. Mindig másra vágysz! * Életünk nem más, mint örök várakozás. Harcolunk, ám hiába a fáradozás… Életünk nem más, mint örök várakozás. *** A sarkon Semmibe markolón Magamnak hazudok… várón. Sarkon várom… jobb jövőség! Ökörség, […]
XV. szonett: Mint a végtelenbe repülő álom… Illatfelhővel bájol a rozmaring. Kelyhed álomba távozik: ez dopping! Szerelem fényeiben álmodozom. Kristályfényben jő’ szeretet s vágyálom, Az lesz a világ eszményképe, fétis! Víg mosollyal ragyog a Nap s felderít, A fényekből a sötét elandalog. Az álom visszatér, a szívben bujkál: Sötétséget hajnal elküld világgá, Lelkünkben akkor […]
Rózsa Iván: Körforgás („Levél”-haikuk) Nyár után ősz jön; Változnak az évszakok: Most épp levél hull… Levél nem felejt; Tudja ősszel is dolgát: Sárgul, majd lehull… Színes kavalkád, Őszbe borultak a fák; Levél-paletták… Őszi levelek: Festők sem keverhetnek Cifrább színeket… Még tartja magát; De kél kósza, őszi szél; S levél földre hull… Kopaszon a fák, Lehulltak […]
Az ősz társalkodónője… Ködbe burkoló Időjárás érkezett! Bundák, vastagok. * Korhadt faágon, Újra lóg, köd fergeteg. Hívatlan vendég. * Ólmos köd terül Didergő tájra, fájón. Fázik a szélcsend. * Hulló falevél. Fázósan ködös éjjel. Hűsek nappalok. * Félholt falevél Szelek szárnyán utazik. Ködtakarót kap. * Sárga falevél Mosolyogva hullik le. Ködben is leér. * Magányképletben […]
Edit Szabó : Emlékszem, ősz volt . Rozsdás,sárga falevelek szerte-széjjel park rejteken, az ősz jele megérkezett, lapozgat egy régi könyvet. . Régen is volt már az az ősz, ám emléke még itt időz, fiatal lány szép ruhában, bizalommal, fényes lázban . elindult a hosszú útján, esküvői menet hosszán, összekötni az életét, öröm lengi környezetét. . […]
A táv köztünk szinte riasztó, jelenléted nem pótolható. Elsodort a kíméletlen lét, ellene a gondolat sem vét. Küzd a vágy fáradhatatlanul, ezen a kapcsolat nem csorbul. Olyan, mint aki túlsó parton, átjáró nélkül leragadt ott. Epekedve, sóvárgó képpel, mint aki egy csónakot kémlel. Nincs arra mostanában senki, ki a folyón át tudna tenni. […]
Örömmámorban fürdik a lélek, nincs tétje a derűs cselekvésnek. Csupajó, ami történik veled, nem kell hozzá különleges helyzet. Mámor hóba angyalkát rajzolni, tó vízében fesztelen pancsolni, a sűrű erdőben bújócskázni, titokban a forró csókra várni. Felszabadultnak lenni, csak lenni, felnőttként is csak gyermekként tenni. A megismerést még tovább vinni, a percet felhőtlenül kiinni. […]
Gyönyörű csillogó csodák, nevekre szóló adomák. Gravírozott tollak, ékszerek, csupa egyedi kedvencek. Mosolyt csalnak az ajkakra, vidámságot a hangokra. Percekig még élveztethet, aztán félre lehet tenned. Feledésbe elmerülnek, fiókból elő sem kerülnek. Jön a következő menet, az is ad némi örömet. Nem szól hozzád semelyik se, nem gyógyír a sebeidre. Akkor se […]
