Az öregség kerítése… Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad! Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad. Várfalamat egyben tartotta a gravitáció! De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó? Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe? Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe? Tudom, hogy a búzamezők […]
Kinek lelke, mint a pokol olyan sötét fekete, nevéből még egy betű sem kerülhet a versembe. Össze-vissza halandzsázik, tücsköt-békát kiabál. Környezetét bepiszkítja, mozgása egy maszkabál. Kézzel-lábbal kapálódzik, erre néz ám arra lát; nyelve mint a kígyó sziszeg, amit mond, az mind csalárd. Ne higgyétek egy szavát sem, ha kérdez is hazudik! Teletölti a poharát, csalással […]
Ott, ott mész te. Itt, itt megyek én. Ezek vagyunk mi. A varázsa kettőnk városának. A hely ahol maradni akarunk a hely ahol boldog minden pillanat a hely ahol te vagy a királynő, én meg a király. A varázsa kettőnk városának. Elillan a bánat egy szóra innen elmarad a szavak ütközése elhangzanak a visszafogott mondatok […]
Már egy éve megszűnni látszik a tér, és idő miattad. ami most vagyok, az tőled kaptam te adtad. Te adtad azt, hogy egy jobb ember vagyok, és hogy szerethetlek ez ami nekem igazán fontos. Felépítetted önbizalmam apró várát, eltüntetted a múltam sóvájgó ködfoltját. Elástad mélyre a sötét bánatom, mindened, és mindenem áthatod. Amit irántad érzek, […]
Sötét éjjelen sötét patkó dobban , vérmes fekete ló húzza az igát. Hosszú sörényén lebújik a fáradtság vize, szemeiben szikrázik körülötte a világ. Tekintetében meg meg ragad ki kivűlről látja , szenved de csak húzza húzza meg nem áll. Hátrébb tekergek , látom a sofőrt, arcán vérerek, fején egy dalliáns cilinder , szájában szivar amiből […]
Nem láthatod az ajtót , mert már az égen van. Jól nézzel ki itt lent , jó amid van. Nem tanultunk belőle hogy voltunk már itt korábban. És futottunk a töltény elől, az elmúlás korában. Sosem tanultuk meg hogy voltunk már itt, s futottunk előle. Ha kérnél is , már nem kapsz belőle. Hagyd abba […]
Mondd , szereted hogy ha a szemedbe nézek olykor? Nem bánt az hogy amit látsz hamis? Vagy hogy a szemem fénye hazudik? Mondd , nem bánt téged ha óvatosan a hajadat a füled mögé teszem? szereted ha a szeretet várakozik? És mondd drága mit látsz bennem? Mikor tekinteteddel elmerülsz a lelkem mély erdejében? zavar hogy […]
Betakarja a tél már rég a nyarat, a szívemből hullik minden darab. Betakarja a tél már rég az emlékem, és a lelkem belülről rét a szemétben. És ilyenkor megfagy egy kicsit a lelkünk is, elbújnak és előjönnek a gonosz, szürke felhők is. Megfagy ilyenkor valamennyire az érzés is, és majd tavasszal elfolyik, mint a párás […]
És ha a mennynek valaha kapuja volna, te biztosan onnan származnál. S bár nem biztos a mennylétezés sem, mégis oly nagyon hiszek benne. Látod fentről, hogy már nincs nekem ott hely. Nem mersz szólni, mert szeretsz. A felfelé úton haladva szépen, lassan elfelejtelek. Csak az hal meg, akit elfelejtenek. Sírkövem felvilágít az ott állók szemébe. […]
Az elmém beleolvad a te elmédbe. Beleesek a gyönyörű szemedbe. Beleesek a fényedbe. Fényjel vagy az isten istenségében.
