Tihon Ágnes Virág Szeretlek Végigjárom, Az én utam. Legyen az rögös, vagy szúrós, köves. Lassan boldogulok, Általad gyógyulok. Szerelmet remélek, Rólad ábrándozok. A jövőnkről, Az életünkről. A szép életet, Veled álmodom. Nem is figyelsz! Kedvesem! A kék szempár, rideg. Elillant a lélek. Összetörtem, Darabokban a szívem. Üresség van bennem, Szomorú […]
Cseberből vederbe Vad éjszakákon át tovább követtem, egy pillanatra sem vesztettem el, akár a kard a véres ütközetben, amely nyugalmat csak halálba lel. Úgy gondoltam, gonosz szívébe mártom, de untalan szökött előlem ő, és végül itt e zord, lapályos parton ütöttem rajta bár nem érthető, miért is hagyta, hogy halálra döfjem, hisz addig csak kajánul […]
Szívzörej Kétéves lett a lányom lánya, Fanni, arcán mosoly, hajában tünde lokni, fél éve már, hogy nála jártam, annyi tiltás között nehéz volt látogatni. Szaladt a csöppnyi lány a széles úton, kezét felém de boldogan kitárta, én is karom felé mohón kinyújtom, fel is kapom szívét szívembe zárva. Szememből csordogál a néma könnyem, de édes […]
Együtt az úton… Arcodon szelíden mosoly dereng, csillogó szemed a múlton mereng, mennyi bánat, és örök küzdelem, mi a lelkedet érte szüntelen. Elmúlt idők emléke fellobog, a szív most az örömtől felzokog, két ember, ki együtt volt a bajban, hosszú utat tett meg a viharban. Ma újra megtörténik a csoda, ígéreted jövőtök záloga, a hit, […]
Egyszer volt… volt egyszer egy élet Régen nekem is volt erőm, harcolni a sorsommal, mára már reszkető hangom, miatt megmosolyognak. Elmúltak a szép májusok, arany-bíboros az ég, az ősz vár rám türelemmel, elringat a csöndesség. Emlék maradt a szerelem, álmokat az éj lopott, de itt maradt a régi dal, miért szívünk dobogott. Felhőtlen, boldog ifjúság, […]
Egy nyári délután A susogó, hűs lomb alatt, nap sugara lassan halad, pihenésre a csend csábít, a nyár lustán, lomhán ásít. A függőágy is engem vár, zöld ágakon madár trilláz, álmodozom a könyv felett, mit a képzelet színezett. Vajon milyen érzés lenne, hogyha velem megtörténne, betoppanna a boldogság, derű lenne az orvosság. Árnyat adó kalap […]
Egy esztelen szenvedély Fáj most nagyon az élet, hiszem, hogy lehetne szebb is, jobb is, mint amit most érzek. Szeretném arcod újra látni, érezni simogató szavad, de mindez már a múlté, csak felednem szabad. Egy szerelem véget ért, de emléked elkísér, bárhová lépek. Szemem könnyes, a szívem már kiégett, olyan, mint egy alvó vulkán krátere, […]
Ébredő természet Az utolsó szó jogán talán én is szólhatok, dohog a tél mogorván, – hallok égi szólamot. Fagyos mosolyt villantva, dérpalástját felöltve, jégvirágot csillantva földet táplál a könnye. Ezüstös ködből lépked, a ruháján hóvirág, tavasztündér már ébred, eltűnik a hóvilág. Lengedező, selymes fű, a ruhája könnyfoltos, de a szemnek gyönyörű, afféle csipkés-fodros. Patak rohan […]
Ébredő érzékek Csillagkárpitos éjvarázs, holdfény, ezüstös ragyogás, kacagó széllel szárnyalás, halkan suttogott vallomás. Eltévedt, kósza emlékek feléd repítenek újra, csalfa, ébredő érzékek, a lelkemet összezúzta. Bíborban fürdő éjszaka, villanó fény kavar vihart, vad érzelmek viadala, a bűbáj ismét fogva tart, Hiába szép szó, esdeklés, lelkem a bánat járja át, halálos, néma csendesség, eloltottad szívem lángját. […]
Csak veled Halványkék pára száll a légben, csak halk neszezés minden léptem, ajándék e nap, mire vágytam, szellő susog, simogat lágyan. Hallgatva virraszt a néma csend, szívemben szerelem dala zeng, varázslat tombol minden percben, utazás az ismeretlenbe. Tenger kincsem hiába lenne, boldogság akkor sem teremne, életünk hajója révbe ért, köszönetet mondok létedért. Szenvedélyünk viharként tombol, […]
