Posted by
Posted in

Napnyugtával…

Köröttem zúgva és pörögve, nyüzsög, tolakszik mindenki. Plakát letépők, konyhai segédek, meg a többi senki… (Haiku) Zsibong a tömeg, Kavarog a hangulat, Az est átölel. (Apeva) Nap Álmos, Menni kész, A csend dúdol Egy bódító dalt. ** (Bokorrímes) Este az alkony, hazudós… valótlan meséket mesél, Majd reggel a napébresztő hajnalban zizzen a levél… Nap kicsomagolja […]

Posted by
Posted in

Búcsúzás a tengertől

Edit Szabó : Búcsúzás a tengertől . Tengerparti pálmafák derekukat ringatják, esti szellő simogat, virágok illatoznak. . Ég tetején telihold, még fehéren is csillog, háborognak hullámok, teljesednek az álmok. . Tengervize halványkék, a partjára magány tér, lágyan érint homokot, már az éjek boldogok. . Elpihennek csendesen, visszavonul kecsesen, utat mutat az éjnek, tengerpartról letérhet. . […]

Posted by
Posted in

A pech zarándoka vagyok

Hétköznapi pszichológia… Mint öreg zarándoknak, szinte sugárutak vannak előttem Fejem fölött meg, gondok vannak lebegőben, hogy merre menjek. A sok út sem jó, mert választani kell, pechben lelepleződtem Majd Megélni kell az életet, de én mindig a pechesre teszek. Biztos, hogy ez már peches a végéig, ami még van előttem. Vecsés, 2017. november 15. – […]

Posted by
Posted in

Kenyér (részlet)

Augusztus 20., a kenyér ünnepe alkalmából: …… “Munkából hazafelé jövet, a ’Pék és kenyérbolt’ mellett elhaladva, mindig megcsap a frissen sült kenyér illata. És a szatyromban időnként meleg kenyérrel, orromban pedig mindig a kenyér nyálfakasztó illatával, eszembe jut gyerekkorom, amikor még nagyanyáim otthon, kemencében sütötték a „valódi” kenyeret. Általában hetente 2-3 nagy, kerek „parasztkenyeret”- attól […]

Posted by
Posted in

Optimista vagy pesszimista?

Filozófáció… Optimista vagy pesszimista? Pesszimista vagy optimista? Optimistán legyek pesszimista Vagy tán’ pesszimistán optimista? Mind a kettő az élet része, Elhagyni lehetne? Mi végre? A kérdés az előre adott, Ki az, ki már szelet kifogott? Ki az, aki már szelet fogott? Van-e, ki már szelet megfogott? A filozófiát már oly’ régen kitalálták, És a logikát […]

Posted by
Posted in

Fényáttörés

Mint a kövek közé olvadt kobra, Csendben lapult meg szűkös búvóhelyén, Így duzzadt egyre csak nagyobbra, Az előtörni vágyó, áldott fény.   Végre megláttam pókháló csapdáim, Magam szőttem őket borús napokon. Megsimítottam kopasz fáim. Tán még nem késő rügyet fakasztanom! Hisz a remény az ágak közt itt zöldell, Friss vér csörgedez ébredő árammal, Látom már […]

Posted by
Posted in

Monotónia

Egy  Álló, Eltelt hét. Átkozott lét: Monotónia. *** Szombat van? Megint? Szemem csodálkozva kitekint. Ki az ablakon,  Ugyanarra a képre, Az udvar immáron zöldellő, Virágba borult színére. Hová tűnt el újra egy hét? Egybefolyt hétköznapi lét Visszaköszön rám, Bóbiskolva sóhajt Egy újabb nap. Szinte egyforma mind. Megint. Pedig odakint A tavasz repdes, Elemi erejét ontja […]

Posted by
Posted in

Életkép a parti nádasban

Nyugalmas a Balaton partja, alszik a nádas is, Gólyák állnak fél lábon, miért nem- zörren a haraszt? Melegben a csendes pihenő antiszociális? Gólyák meg éheznek, nincs nekik picikényi malaszt! * Kínai versforma; Tizenhat szótag “Shiliuziling” 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa Tó. Cirógató, csábító. Cakóknak Hallal kábító. ** A csomómentes káka nagyra nőtt, melegben […]

Posted by
Posted in

Napsugara kellesz nekem

Edit Szabó : Napsugara kellesz nekem Napsugara korán ébred, hajnaltájban véle kélek, friss levegőt a lakásba, kitárom az ablakszárnyat, indulok a napvilágnak, hatalmas nagy tópartjára, barnás bőröm leengedem, langyos szellő szeret engem ! Bőcs,2020.08.12.

Posted by
Posted in

Folyton kerestelek

Talán a Nappal jöttél, talán a széllel, talán álom szőtte szikrányi reménnyel. Talán az ég hozott, talán a sors adott, talán csak érezted, mindig, hogy itt vagyok. Folyton kerestelek – Istenem, de régen! -, csillagok között a csillagfényes éjben, álmaimban, szép tündérmesékben, bárányfelhők fodrán, derűs, tiszta égen. Könnyű nyári zápor hűs leheletében, csordogáló patak vízcseppenésében, […]