Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Örök fény

Rózsa Iván: Örök fény Alapigazságok A fű zöld, az ég kék, a vég végtelen… Minek? Ha a vég után nincs semmi: minek jelentünk meg a világban? Hogy nyomot hagyjunk egy bolygón: mely mondjuk, néhány millió év múlva úgyis szétrobban?! Miért lenne eleve értelmetlen az emberi élet?! Még egy kis virág létének is van értelme: gyönyörködtet… […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Végtelen végeken

Rózsa Iván: Végtelen végeken Végtelen végeken: Megpihen értelem, Túlcsordult érzelem, Nincs többé félelem, Nem kell már élelem, Manna az ételem, Véget ért életem; Istennél kényelmem… Budakalász, 2020. október 9. Éjfél után fél egykor…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Isteni kegyelem

Rózsa Iván: Isteni kegyelem Féktelen végtelen, Végez a végeken, Ember itt védtelen; Segít az értelem, Korántsem véletlen, Isteni kegyelem, Istent ott ölelem: Végtelen végeken… Budakalász, 2020. október 9. Már éjjeli negyed egykor…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Féktelen végtelen

Rózsa Iván: Féktelen végtelen Képtelen kép, Végtelen vég, Ember elég, Állat felég, Megyek feléd, Megyek eléd, Féktelen fék, Értetlen nép… Budakalász, 2020. október 9. Éjfél épp elmúlt…

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Képtelen kép

Rózsa Iván: Képtelen kép Az ég már nem éktelen kék, A szék tűzre dobva ég, Az üst félig finom füst, A tűz innen messze űz, A test enni is már rest, A fess festő nem ily képet fest, A kép is esdve ragyogna még, De a vég mindenkinek eljött rég… Budakalász, 2020. október 8. Éjfél […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mit üzen a világ?

Rózsa Iván: Mit üzen a világ? Az én családom… Nem kell ide bizonyíték, születési anyakönyvi kivonat vagy egyéb okmány, vérszerződés: az én családomba tartozik az, aki önzetlenül, feltétel nélkül, álszentség és rokoni kötelezettség nélkül szeret. Teljesen biztosan vagyunk is most már ketten a családomban: én és a Jóisten… Élhetünk… Élhetünk egymás mellett több ezer kilométer […]

Posted by
Posted in

Mikor minden

Mikor minden   Mikor már teljesen kétségbeejtő minden És a levegő is fogytán van körülötted, Csak akkor jön néha egy zápor, Hogy lemossa legalább a tested, Hogy Előtte újra meztelenül állj.   Mert egyedül hiába rakosgatatsz tettet és szót, Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony. Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér. […]

Posted by
Posted in

Csak nehéz így egyedül

Csak nehéz így egyedül   Jobb közönsége volnék Néma ajkadnak, Mint a zajos csendbe szórt Kósza szavaknak. Érinthetetlen durva messzeség, Érinthetetlen durva messzeség.   Fázik a tél is: Udvarán Hideg pocsolyák tanyáznak. Téged mint egykori Kályhám, sehol sem talállak. Elérhetetlen messze kerültél. Elérhetetlen messze kerültél.   Nem kéne szólnod. Nem kéne szólnom, dúdol A kémény […]

Posted by
Posted in

Könyvremek (apeva-poéma)

Bár rég volt, emlékszem azért, mikor megszerettem a sok könyvet szülői házban szőke fiúcskaként – rám várt a polc, mint egy nagy hajó kies betűtengeren, s én ezt az óceánt lelkendezve felfedezhettem. Mi vajon hát a könyv? Mitől remek? Készítője ki? A külcsín és belbecs együttese, mely felszenteli, és jó, ha arányos, tapintható, kézzelfogható. De […]

Posted by
Posted in

Siklunk az ősz vízén

Siklunk az ősz vízén Hajónk a szigetünk. Ketten, karnyújtásra Mérföld távolságra.   Nem azt látod amit én, Más hangokat hallasz: A rejtett tó kiszáradt Elrebbent a szárnyas.   Félelemről beszélsz bátran Mindent kettőz a folyó Úszunk a két világ határán A tükör két másik oldalán. 2019. október S. F.