Posted by
Posted in

Egy díva az éjszakába

  Mily gyanús ez a hajnal, hideg kezével simítsa ajkam. Testem borzolja hideg bájjal Vágyódva nézem a paplanos ágyra. Lefeküdnék véle, de nem teszem, nem jön állom a szememre. Boldog lelkem, ha itt hon vagyok, hisz szeret az én családom. Majd jő az est meleg karjával, magához ölel romantikával. Est paplanja betakargat, míg a munkába […]

Posted by
Posted in

Drága Stefi, kis szívem…

Te, drága kicsi Stefánia, Jó lenne már, ittléted tárgya… Vállgödrömbe bújnál, Hason simogatnál. Úgy szeretném érezni, még ma. Park vastag füvében ledűlnénk, Jövőnkről hosszan merenghetnénk. Mesélnénk vágyunkról, Elgondolt ábrándról. Szádat puszilgatnám; élveznénk. Szeretném a végtelenséged, Kéne szerető kedvességed. Idő van, indulnánk, Aztán meg rohannánk… Kicsi Stefi! Imádnám lényed. Vecsés, 2019. augusztus 7. – Kustra Ferenc […]

Posted by
Posted in

Kedves vagy nekem

Belül még valami derengett, mint kísértettől megremegett. Kedves, kedves leszel! Valahogy talán így hangzott el.   A távoli múltból tolakszik, édesanyja hangja hallatszik. Kedves, kedves leszel! Így tudsz igazán boldogulni.   Nem lehet minden csak a szépség, hatásosabb lesz a kedvesség. Kedves, kedves leszel! Eddig lényegtelennek vélte.   Most tehetetlenséget érzett, de akkorra fülébe csengett. […]

Posted by
Posted in

Karácsony várás?

Tülekednek emberek mint annyiszor máskor, karácsony jön ezt mondják naponta százszor. Az idő pénz, a pénz meg időt hoz, ezt mérjed te is az álmaidhoz. Zsongnak az üzletekben mint méhkasban a méhek, felajzott aggyal ráduplázva kérnek. Pénzzel akarják megvenni mit lehetetlen, bizonygatják azt, hogy ez az ami verhetetlen. Köpönyeget kellene cserélni már, ily gondolatokkal tele […]

Posted by
Posted in

Hosszú volt az utam…

Hatvanhét éve már, mozdultam, Hosszú utamra elindultam. Jól ordítottam, megkaptam a saját tempót. Mindig igyekszem kihozni belülről a jót. * Tudatlanok oly’ Bőszen támadják, jókat! Harcom, egyedül. * Igyekeztem, megterveztem a jövőmet, De nem kaptam, csak kézlefogó őröket. Nem volt elég őr, így kaptam kritikát is, Nekem így minden lett, antiszociális. * Gátoltak, mások, Mert […]

Posted by
Posted in

Ima

Ima Álomra hajtja fejét az est, szunnyad sötétlő párnái közt a Hold, a Nap fénylő sugára simítja párnája szegélyét búcsúzón; mesét mond, s az égre ecsettel bárányokat fest. Te se legyél rest, ha mézszínű szemeit szerelmed reggel rádveti, s hajad szálai közt az ezüstöt fürkészőn keresi, majd hang nélkül karjaiba vesz. Magára húzza sötétkék selyem […]

Posted by
Posted in

Mondd, hová menjek (A csönd)

RosaMaria B.: Mondd, hová menjek (A csönd) Mondd, hová menjek, ha érted mennék, mert nem jössz? Mondd, miért írok, ha tudom, száz tenger választ szét, s össze nem köt. Mondd mit ér a kínzó idő, s miért oly jó a pillanat, ha távolból nézed, s a gyötrelem fájdalmat s könnyet fakaszt. A csönd nem ígér, […]

Posted by
Posted in

A tigris, az oroszlán, a leopárd és az állatidomár

  A tigris, az oroszlán, a leopárd és az állatidomár Hol az állatidomár? Merre van? Nem látták? Az előbb még a tigrissel játszott, majd az oroszlánra vadászott. A leopárd előtt elidőzött egy kissé, míg Leónk fogát javította, s karját a leopárd fejében tartotta. Ugye látták? Na látják! Jön is már, mit jön! Rohan, s mögötte […]

Posted by
Posted in

Bohóc a porodon (Szív)

  Rosamaria B. Bohóc a porondon (Szív)   Szívemre zsebet varrnék, szerelmem beletenném, mélyre, mint a kút, hogy ne lássa más, milyen nagy bennem a szomorúság. A zsebbe én is belebújnék, melletted én is elférnék, szívünk így együtt dobogna, zsibongva, egy ritmusra. A zsebből néha kinéznék, aztán melléd visszatérnék, szívem tovább dobogna, szerelmem átölelve, dalolva. […]