Posted by
Posted in

Egyedül rajta

A kicsi, fehér, jólelkű pirulák egy pohár víz hidegségével együtt akadnak meg valaki torkán.   Valaki a gyógyszerekkel a torkában A fejét rázza, Még ha nem is tagad semmit, Az égő házból először A fel nem tálalt reggelit menti, Kihasználtságát a karján ringatja, Pótolhatóságát egy antik bútor fiókjába csúsztatja, És cukrozatlanul is elfogadja a tekintélyelvet. […]

Posted by
Posted in

A Törzsfőnök

A Törzsfőnök mélyen beszívta az alkonyi ősz illatát, letüdőzte a levelek fekete füstjét, ami a szélrózsa minden irányában szétterült a levegőben. Lábát a patakba lógatta, rekedtesen felnevetett, ha egy hal ezüstös háta a talpához ért. Szerette a természetet. Arra gondolt, szinte biztos, hogy a természet viszontszereti. A derekán feszülő övön rengeteg eszköz lógott – orvosságok, […]

Posted by
Posted in

Így nyíljon ki a Világ

A hideg matracon fekszem, körülöttem tiszta csönd. Nem jó, de a koszos csönd rosszabb lenne. A szemem csukva, nem látok semmit. Nem mintha nem akarnék. Talán ölnék is érte, ha láthatnék. Zsibbad a szemhéjam, olyan, mintha összeragasztották volna. Mindig késztetést éreztem, hogy szétszedjem, ami össze lett ragasztva. Kellemetlen, mintha beszorult volna valami a szemem és […]

Posted by
Posted in

A kis papírhajó

A kis papírhajó E visszarévedő, konok magányban az álmaim között kutatgatok, talán maradt egy régi-régi dallam, talán maradtak még a mondatok, esetleg itt ragadt a félszavakból egy gondolat, mi összerakható, az asztalon kicsit gyűrötten ott áll az összehajtott kis papírhajó, amelyre írtuk apró titkainkat, terveztük azt a kis patakra bízni, reméltük, hogy leér az óceánba, […]

Posted by
Posted in

Vágóhíd

Vágóhíd Kilencszáznegyvenhárom vészes év volt, a Don-kanyarnál háborúba hajszolt magyarnak vére hullott rá a hóra úgy, mintha az csupán felesleg volna. A hős bakák mind vágóhídra mentek, ajándékul bután az őrületnek, a győzelemnek, bár reménye nélkül veszett sok ember ott a sírba végül. Majd százezernyi lélek ment halálba hóhérjaik bolond sugallatára, gyújtsunk mi gyertyát emlékezve […]

Posted by
Posted in

Az Élet Peronja

Az Élet Peronja Gyerek voltam, esetlen és mulya, sokszor megrémített az Élet Peronja. Elvesztem a sok vágány között, összezavart a hosszú sínek sora, s félelmem félelme a lelkembe szökött. Könnyeztem, sírtam, remegtem, a Kalauz is büntetni akarta a lelkem, mert egyetlen egy járatra sem volt jegyem. A mentrendet hiába néztem. Egy szó jutott eszembe: eltévedtem. […]

Posted by
Posted in

Szeretni fontosabb

Miért mondjam ki hangosan, ha az írott szó pontosabb? Miért bántod magad, ha szeretni fontosabb? Miért taszítja el magától, ha meg is kaphatná? Miért lakjunk városokban, ha szívekben is lakhatnánk? Miért kell hallgatnotok még mindig, ha ki is mondhatnátok? Miért űznek el, ha nem vagytok rontás, se átok?

Posted by
Posted in

Elfojtott indulat

Rácz Anita: Elfojtott indulat Csend van. Minden néma köröttem. Gondolatok tolakodnak lüktető elmémben. Fáj. Szabadulni tőlük nem tudok. Csend legyen!!!! Kiáltanék, de inkább hallgatok. Hallgatok…mert ha megszólalok, őrjöngeni fognak az indulatok, s tehetetlen dühömben olyat mondok, hogy végleg elveszítem azt, kit imádok. Így csak fortyogok magamban, s bölcsen csendben vagyok, s várom a távoli pillanatot, […]

Posted by
Posted in

Ha velem lennél

Arcodra mondig mosolyt csalnék. Minden sírást messze elűznék. Ha fájna hogy elestél, ölem lenne menedék. Minden betűt s számot együtt tanulnánk. Verset, mondokát szavalnánk. Labdát dobnám feléd, s te kacagva rúgnád az ég felé. Nyári záporban jól eláznánk, nevetve haza szaladnánk. Este ölelnélek, s elmondanám nincs mitől félned. Az éj korom sötét, de a szivverésem […]

Posted by
Posted in

A tavaszhoz

A tavaszhoz Kibomló, langyos, lázadó tavaszban, megannyi lélek úgy zokog ma fel, ősrobbanás utáni pillanatban, amint a tér bezárt időt ölel. Atomjait a tágulás röpíti, miközben új világokat teremt, varázsa csillagokkal kergetőzik, és lassan végül összeáll a rend. E vágyott március ma így zuhant rám, a lelkemig hatolt az illata, fülig belészerettem, lenge fodrát, nem […]