Posted by
Posted in

Az Univerzum születéséről röviden

Biztos, hogy a világmindenség vasárnap keletkezett. Mert ki volna olyan ostoba, hogy munkanapon bevállaljon ennyi plusz melót a saját háza tájékán. Hisz Isten is csak ember volt! Szóval, a világegyetem egy szép napon, időszámításunk előtt vagy után valamikor, pofátlanul beszivárgott az emberek életébe, és ennek aztán senki nem tudott gátat szabni. Lett itt internet, meg […]

Posted by
Posted in

Robszolgasors

– Kérem, álljanak fel! A tiszteletreméltó Georg Whitemore bíró elnököl! A terem zúgolódása gyorsan alábbhagyott, ahogy a teremszolga öblös hangja felszántotta a meleg levegőt. Pár pillanattal később, a bejelentett méltóság is befordult az ajtón, és kimért léptekkel fellépett a bírói pulpitusra. Szikár, idősebb ember volt, halántéka ősz, termete közepes, de vékony. Mielőtt elfoglalta helyét a […]

Posted by

Stern Ilona: Árvaház – könyvbemutató

2020. október 5-én, hétfőn, 17:00-tól mutattuk be Stern Ilona szerzőnk Árvaház című regényét Zircen, a Békefi Antal Városi Könyvtárban az Országos Könyvtári Napok keretén belül. A műsor előtt átadtuk szerzőink és szerkesztőségünk közös felajánlását, egy könyvcsomagot a Békefi Antal Városi Könyvtár állományának bővítésére. A felajánlást az intézmény igazgatója, Bieberné Réz Ágnes vette át. A helyi […]

Posted by
Posted in

Álmatlan éjszaka

Edit Szabó : Álmatlan éjszaka . Teli holdfény gömbölyödik, fénye egyre erősödik, fejem puha virágágyon, még sincs álom szempillámon. . Nálad jár a gondolatom, a te ágyad hol van vajon, hozzád küldöm két karomat, ölelje át vállaidat. . Nyitott szemem messzire lát, édes szádra csókot is ád, belenézek két szemedbe, tengerkékbe beleveszek. . Éjszakám álmatlan […]

Posted by
Posted in

Lágy fuvallat simogat (szonett)

  Felkavart lelkem szabadulni vágyott, egyre messzebb, fölfelé kívánkozott. Levegőért a hegynek nekivágott, levethesse a felesleges gondot.   A csúcson tágan meredezik szemem, fűszálak finoman intenek felém. Virágok szirmukat tárják csak nekem, lágy fuvallat simogat, mint tünemény.   Élvezetes érzés magához ölel, a feszültség elemeire esik. A csend, a nyugalom ájerje közel, közérzetemet már színessé […]

Posted by
Posted in

Elbűvölve

  Suttyomban surrant felénk, tettét titkolva, ragyogott a napsugár, nem volt kioltva. Leselkedve éjjelente festegetett, virradatra a művére párát hintett.   A szeptemberi pirkadatban jelezte, megérkezett e percben az ő ideje. Sárgává, rozsdássá bűvölte az álmot, az eddig zöldellő kapott búcsúcsókot.   Árnyékukkal a vizet is átszínezte, alig ismer az ember a természetre. Esve a […]

Posted by
Posted in

Kis kavics (szonett)

A Földközi tengernek közepén, kicsi sziget van, látszik a felszínén. Előtte kőhegy áll, mint egy szirén, Aphrodité ágya áll a tetején. Turisták tömege a szegletén, szív-kavicsot keresgél a víz ívén. Szerelemben bízva itt őszintén, valóra válik találni, keresvén. Újabb és még újabb kerül elő, telik a marok, látható nagy öröm, annyi akad már, hogy nem […]

Posted by
Posted in

Édesanyánk az igékkel foglalkozik

Régi történet ez, régi anekdota. Kicsi volt a fiam, talán harmadikos, amikor egy református táborba eljutott. Több évtized is eltelt már azóta…   Beszélgettek velük családról és hitről, Anyukád, apukád mivel foglalkozik, mondtad, hogy anyukád folyton csak dolgozik?! Dehát mit csinál ő? Mesélj kicsit erről!   Anyukám most épp az igékkel foglalkozik, ez volt a […]

Posted by
Posted in

Értelem

Fáj az élet, csorbult a tartalom, szinte nem akadt valós alkalom. Ahogy jött, úgy el is száll hirtelen, pillanatot sem érzékelhettem.   Az egyéniségét elvesztette, lezárta a világot merevre. Nincs igaz öröm, nem tágul a tér, álnokság színtere maradt a lét.   Merre menjek? Hol kutassam útját? Eltűnt, elásták éltető múltját? “…az emberséghez méltó értelem, […]

Posted by
Posted in

Helyzetem

Felgyorsult a világi lét, egymást érik az új csodák. A tudásszomjat fokozzák, pörgetik az élet filmjét.   Haladjunk még tovább, tovább! Az idő csak egy pillantás. Nem fér bele sok kihagyás. menetelni kell még odább.   Nehezen teljesítek már. ” Agg szívem gyötrelemben ég S amit elért, már – nem elég.” kell helyébe igaz mentsvár. […]