Felhők lába, földig ér, Boldog pillanat, mit eső hoz. Arcomon folyik. Itt-ott egy csepp, már is özönlik, Kinél nincs ernyő, bőrig ázik. * Eső, bújna ruhámba De, elázni én nem akarok. Ernyőm kinyitom. Felhőkkel, széllel versenyt futok, Talpam alatt locsog a lucsok. * Finoman csak csepereg, Szinte csak vizes csendet hozott. Kicsit sem kopog. Hull, […]
Elmesélek egy történetet, amikor egy 24 órás megfigyelő kamera végérvényesen a szívembe zárta magát. Utóbb már tudom, hogy ehhez semmi más nem kellett, csak annyi, hogy végre ne csak ő lessen, hanem én is vegyem őt észre. De nem csak holmi felületes pillantással. Hanem legalább olyan kitüntetett figyelemben részesítsem, mint amiben rendszerint ő engem 0-24-ben. […]
– Megint Március van és megint születésnap! Most már a sokadik – mondja Melinda, aki ezzel a kijelentéssel egy időben, ügyelvén arra, hogy tapintatos legyen, széthúzza az ejtőző függönyt, felhúzza a redőnyt, majd megnyitja az ablakot. A hamvas szellő, ezek után, elég hamar üdvözli is arcomat. Amennyire az ágyról látom, most legalább olyan szép tavaszi […]
Tizenhét évesen kezdtem naplót írni. Azután a bizonyos éjszaka után. Elolvasom az évekkel ezelőtti feljegyzéseimet és felkötöm szemkendőmet. – A nyomorult! – ágyékomba nyilall a gyötrelem és felszisszentem. Ez a sajgás semmi másnak nem enged. Keresztülzúdul testemen, végül a fülkagylómban lüktet. Összeszorítom a fogamat, és egészen addig szívom a levegőt, amíg orrcimpáim tágra nem nyílnak. […]
Hirtelen felbolydult az egész a világ. Vigyázz te földi lény, más lesz most az élet! Hosszú ideig karanténban lesz léted, ha nem teszed, a kór teljesen összerág! A közvetlen kapcsolat mára megszakadt, telefon, internet lépett a helyébe. Kevesen nézhetnek most egymás szemébe, a közvetítők itt-ott jeleket hagynak. Fehér pihe utal angyalok létére, mely […]
Gomolyfelhők közt röpködnek az álmok, se lejjebb, se feljebb nincsenek rácsok. Hol a zöld határ ad tarka virágot, hol a kéklő égbolt azúr palástot. Ringató hullámok között ingázok, vagy szilárdan a talpamon megállok. Nem tudhatom sosem, mi következik, az élet könyvében mely terv létezik. Hűs szellő hajtogatja a lapokat, de vihar is kitépheti […]
Az érintetlen tiszta kéklő ég alatt, felhők suhannak, hívják a napsugarat. Olyanok, mint a rózsaszín cukorhabok, úgy érzem szélsebesen beleharapok. A föld zöld palástja visszatükröződik, benne a csendes kikelet ismétlődik. Az éledő rügyek nesztelen pattannak, a virágok szégyenlősen virítanak. Visszafogottan dalolnak a madarak, a bogarak is távolságot tartanak. Érzik, ez nem a szokásos […]
Az égen sötét szélvihar keletkezett, árulásból az ítélet megszületett. A rágalom kereszthalállal végződött, a Golgotán az élet befejeződött. Keserves út volt az, mely odavezetett, a keresztfa súlya egyre nehezedett. Közben a csőcselék is haladt, kövezett, köpött, korbácsolt, ahova csak férhetett. Vér és könny folyt ott, mint az áradó patak, Mária szíve a fájdalomtól […]
Idén is barka nyílott a kertben, megszentelve maroknyi lett belőle, a vírus a húsvétot legyőzte, nem locsolhatnak az újabb rendszerben. Otthon lehet lenni szeretetben, lelkedből áradjon fény szétvetődve. a szép szavad is gyógyít törődve, szomorúság tűnjön el szégyenkezve. Megmaradt a tojás és a kölni, próbáljunk most csak örülni egymásnak le tudjuk a kórt […]
“Egy hét eltelt megint..”- csendül fel az éppen aktuális kedvenc nótám első mondata. A falon a beszűrődő napsugarak nekem táncolnak és minden egyes villanásukkal azt üzenik, hogy minden rendben lesz. Már nem folynak a könnyeim, már nincs velem a mellkasszorító fájdalmam. Egyszerűen csak üres vagyok. Azt hittem nem lehet annál rosszabb, ha az ember állandóan […]
