Posted by
Posted in

Töltött csirke

Töltött csirke Keskeny ajtókat gyártanak manapság Termetes nagysága alig fér el rajta Hova jár hetente a jámbor Istenadta Csodavárásra: ez a hely csak a reumatológia Már a betegfelvételnél kiborult a liszteszsák Beutalóját nem találta, mivel lyukas zsebébe zárta Többször a fejéhez kapva lármát csapva gesztikulál Beutalóval, vagy beutaló nélkül ez az ellátás dukál Már a […]

Posted by
Posted in

Sírva nevetni

Edit Szabó : Sírva nevetni . Sejtelmes az egész lénye, az arcnak nincs szeme fénye, lecsukódott szempillája, gondolata merre járhat ? . Belülről sír, kívül nevet,, a fogai fehérlenek, fájó lehet emlékezés, eltakarja a nevetés. . Fekete haj, mint a függöny keretet von, arcon tükröz sápadt öröm kivirágzik, léleknek mi is hiányzik. . A mélységes […]

Posted by
Posted in

Bevágott a sötétség

(3 soros-zárttükrös) Az előbb még az ezüst hold szépen világított, A sötét felhő alávágott, sötétet hozott… Az előbb még az ezüst hold szépen világított. (septolet) Ezüstös holdsugár Nem cirógat már. Morc felhő Eltakarja, kergeti szellő. Ég beborul, Elhomályosul Konokul. * Sötétség csúcsa lapos-álmosan szétterül, Látás vaksi, igazán ellehetetlenül… Sötétség csúcsa lapos-álmosan szétterül. Sötétség vérdermesztő, Félelmet […]

Posted by
Posted in

Gólya család

Edit Szabó : Gólya család . Tavaszi fény napsugara visszahozott e hazádba, hegyen-völgyön, tengereken, otthont leltél a fészkeden. . Magas kémény tetejében, gólyafészek mered égen, régi otthon, sokat kibírt, évtizedek bölcsője sírt. . Megtaláltad újra fészked, párod várod fészkelésre, tojásokból kél csemete, kettő-három is lehetne. . Felnevelés nem egy álom, az éhes száj sokat tátog, […]

Posted by
Posted in

Szavak nélkül

Úgy hiszem, a szerelemhez nem kellenek szavak. Melyek, mint üres fazékban a merőkanál, zengedezve bár, de céltalan konganak. Csak szeress, nem kell naponta ismételned azt! legyél a  lágy szellő, mely hűsíti arcomat, Türelmeddel, mint kabát a testet, takard bánatomat! Simogató kezed nyugtassa háborgó lelkemet, ha bánattal telve már nem lelném helyemet! Megértő tekinteted, mint a […]

Posted by
Posted in

Egy antifa fizimiskája

Egy antifa fizimiskája Dolgozni szépen…szike a kézben úgy érdemes Remény a fényben…felkészülve tettrekészen…már nem félelmetes Egy változást tekintve…szakmai dicséretet kivívni…igazán kellemetes De mezíttláb járni a hóban…hamisan fecsegni a szóban…teljesen felesleges. Íme eljött Budára…mindenütt ámúlják szájtátva…miért tette ezt? Magasabb zsebpénzért…elillanó reményért…tudta, hogy vállán lesz kereszt? Csatlósként hűen követve…aki elvtársi akolból elkötve…mint másodhegedűs maradt Rövidlátóvá téve…majd egyre […]

Posted by
Posted in

Gyere cica, játszótársam…

Edit Szabó : Gyere cica, játszótársam.. / gyerekvers / . Kisfiú totyog a kertben, valamit tán elveszejtett? megállott egy magas fánál, a két keze felkalimpált. . Játszótársa, tarka cica megunta, hogy a farkinca kis kezében meghúzódott, hirtelen egy fára kúszott. . Két ága közt szépen pihen, szaladástól nem is liheg, a kisfiú esedezik, jó pajtásom, […]

Posted by
Posted in

Gombás víz

GOMBÁS VÍZ. Feltúrva a Gellért tér harmóniája Belém sikolt egy vészjósló gondolat Hogy reszket a Föld a lábunk alatt Feszíti a Duna vízfüggönye Hogy talán a fúrópajzs gombája nyög bele Éjszakai fürdőzés a fővárosi nagyérdeműnek Minden tekintet egy plakátra bámul S mindehhez nem várt gyönyörök vágya társul Építészeti gyöngyszemünk haláltáncát járja Dédelgetett szemünk fénye haláltusáját […]

Posted by
Posted in

Széllelbélelt hőség

A nyár hevéről, haironix csokorban… Nap, marokszám szórja a Meleg, de arany sugarakat. Arany borítás. Izzik a Nap, felhevült a lég, Szemet szúró, türkizkék az ég. * Szél, játékosan dühöng, Letépi házaknak tetőit. Kutyaszőrt kócol. Őrült, forgószél kerekedik, Tör, zúz, mindebben bővelkedik * Dél körül hőség éget. Vaddisznók makkosban hűsölnek. Csönd is szunyókál. A Nap […]

Posted by
Posted in

Alkonyat a szerpentinen

  Sudár fák közt kanyarog az utam, olyan, mint egy égig érő futam. A csodás világ szinte rám rohan, mintha a hegy ölelne meg hosszan.   Fent megállok, élvezem a pompát, feltáruló völgy édes mámorát. A hegy csúcsára kiült az este, a mélységet a fátyol belepte.   Lenn a hanyatló nap sugarai, fényszalagokként már vonulnak […]