Posted by
Posted in

Gyűröttre karcolja az eget

Poéta a viharban… Fénylő villám, gyűröttre karcolja az eget, Én meg fölszólok: villám, velem ezt nem lehet! Erre egy nagyot csattan megint és zumek, lecsap, Ijedtében kilöttyenti a misebort a pap. Talán az Isten így kommunikál velünk? Ha igen, akkor haraggal bánik velünk… Remeg a kutyám is, bebújt az asztal alá, Roppan szélroham besuhant az […]

Posted by
Posted in

Óh!

(Senrjonix) Óh, de senyvedős a lét. Óh, de mentegetős a halál. Mi van kettő közt? Mosolyogj, ha fáj is az élet, Mosolyogj, szívedből bút kerget. (Senrjú) Szépséged bújik, Szépséged szemedben él. Most már nem is fáj. * Óh, fájdalom ébredni! Óh, búcsúzva kéne hunyóznom. Mi van kettő közt? Mosolyogj, ha vérzik is szíved, Mosolyogj, büntesd […]

Posted by
Posted in

Halálmadár

Elszállt fölöttem egy fekete tollú, bús madár. Szemeiben  könny ült, vérében forrt a halál. Röpte mint az éj, s mint egy felhő oly könnyű, De lelke nehéz, melyből rég elszállt a derű. S ez a madár, ki bárkit valaha szeretett, Szerelméért durván, véresen megfizetett. S akármerre járt, a friss virágok elhervadtak, Ő csak jót akart, […]

Posted by
Posted in

FÁJ

Fáj a vér az ereimben A könnyek a szemeimben Fáj a húsom a bőrömben A szívem, gyenge testemben Fáj az élet itt a Földön A boldogság, mert nem jön Fáj, hogy összetört a lelkem Minden darab égő sebem Fáj a hitem, mert becsapott Az álmom, mert elhagyott Fáj nagyon a keserű magány Hogy a szerelem […]

Posted by
Posted in

A vérszomjas nénike

A nénikét egy galamb kiállításon láttam meg a tömegben. Kis, lapos, barna kalapján bal oldalt halványzöld tölgyfa levél mellett két makkocska lógott, karimája egészen a szeméig ért. Kerek arcát húsos, fagylalt tölcsér formájú orra uralta, alatta penge vékony száj. Csenevész felső testén sárga selyem blúzt viselt, nyakában megkötött masnival. Csípője már felnőtt méretű volt, hasa […]

Posted by
Posted in

Kell az életreceptem?

Életreceptem: nagyon is higgy, lélekkel bízz és szívből szeress! Még rosszul is elsülhet, az egyik úgy alakulhat: kényszeres… Lehet az ügyben, ha alakulva, kiderül, én vagyok mentes. * Higgy, szívből szeress! Én, nem kényszerítelek. Nem leszek vétkes… * Bízz, szívből szeress! Én nem kényszeríthetlek, Engedlek, mehetsz… * Van bizony, hogy, ha a mindenségem mást akar, […]

Posted by
Posted in

Káposztamese

Történt valamikor, a régi időkben, búsan üldögél Pál kint a faluvégen. Nagy falu volt akkor: Vecsés becses neve, Pál oly szegény volt, mint a templom egere. Vetése kiszáradt a tenyérnyi földjén, csak kecskéje legelt az üres szérűjén. Széna, szalma nem volt, csak némi száraz gaz, a kecske is koplalt, bizony ez így igaz! Messze a […]

Posted by
Posted in

Október

Végre fölérek a harmadikra, a lakáskulcsom persze a táskám legalján van…, de nyílik az ajtó, és Lili aggódva kérdezi: – Hol voltál ennyi ideig, és mit mondott rólam Éva néni? – Hol lettem volna, csillagom? Az iskolában, és csak jókat hallottam rólad. Ígérem, minden elmesélek, de előtte szeretnék átöltözni, és kérek szépen egy teát is! […]

Posted by
Posted in

Szeptember

Szeptember elseje van, és Lili már a lépcsőházban toporog, ránk várva. Mi, még a nappaliból is jól halljuk a szomszéd néni csodálkozó ciccegéseit, mintha most tudta volna csak meg, hogy a lányunk mától már iskolás. Mi is elkészülünk, indulhatunk is az évnyitóra! Lili kettőnk között lépdel, fogja a kezünket. Olykor fölnéz ránk, miközben ezt ismételgeti: […]

Posted by
Posted in

Lelkem hajnala

Az alaktalan éjben hiába kereslek, csak a szőke nappalban, csak ott szeretlek! Az éjjeli menny dalában szellemekkel társulok, jéghideg álmok között a múltba bámulok. Virágzó a feljövő Nap, mert ölelhetlek, a tiszta, sárga fényben tisztán köszönthetlek. Meztelen föld szegény ágyam minden éjszaka, selyem párna, hogyha ölelsz lelkem hajnala.