Posted by
Posted in

Vándor

Vándor, ki erre jársz, tedd le hát a terhed, pihenj meg nálam, azt nem kell cipelned. Mesélj hát magadról, hol s merre jártál? Őrizted e hited, ha ezerszer csalódtál? Talált-e a szerelem benned méltó társat? Öleltél e asszonyt, kinek lelkét csodáltad? Voltak-e barátok, kik téged támogattak? Tudom, sokat adtál, és neked, mondd, adtak? Fájdalmad az […]

Posted by
Posted in

Ha egyszer

  Ha egyszer majd megöregszel, s álomra hajtod megőszült fejed, lesz-e, ki homlokodra csókot ad s füledbe súgja, hogy szeret? Lesz-e, ki ott van, ha rosszat álmodol, s nyugtat, hogy “semmi baj, szívem”, majd karjával gyengéden átölel, s tudod, most nem bánthat senki sem. Ha egyszer majd megöregszel, lesz-e, ki kezével simítja két kezed? S […]

Posted by
Posted in

Keresztem

Lerogytam csak egy percre lelkem leporolni, hisz a hosszú út alatt rátapadt sok ezer fájó pillanat. S most, hogy a kereszt is itt pihen, bár már jócskán korhadóban, csak pár rozsdás szög, mi összetartja büszke méltóságát. Most, csak most érzem, fáradok. Nem is tudom már, rohannak vagy csak lépdesnek a napok? Belém hasít néha az […]

Posted by
Posted in

Nap és Hold

Próbállak megtalálni folyton, szüntelen, mert a Nap vagyok, s te a Hold nekem. Álmodom rólad, éjszakáim asszonya, fényemmel ölellek, de nem érlek el soha. Millió tűzkarommal keresem a csodát, nélküled kelek, majd múlnak el éjszakák. S hogy értelmet nyerjenek a napok s hónapok, követlek, mert a Holdam vagy, s én a Nap vagyok.

Posted by
Posted in

Kerestem

Kerestem Istent itt a földön és fent az égben, forró nyárban, nagy fák hűvösében, ősszel, mikor a lombok mind lehulltak, télen hóban, hol életek aludtak, tavasszal nyíló virágkehelyben, de nem volt sehol sem az Isten. Aztán bejártam érte mind a világot, asszonyok ölében, hol a szerelem virágzott, szemek tüzében kutattam vigyázva, lelkemet, szívemet néki ajánlva, […]

Posted by
Posted in

Tavasz, remények, vágyak

Kinyílt már a hóvirág, hisz vége a télnek, kis ibolya készül már, tavaszt hozva végre. Vége a nagy hidegnek és a borús égnek, mindenki a tavaszra vár és a napsütésre. Fákon hajt majd a sok levél, kizöldül a rét is, madárdaltól hangos lesz, s vidám még a lég is. Visszatérnek a gólyák fészkeikre szépen, tojást […]

Posted by
Posted in

Közepesen fejlettek

Hétköznapi pszichológia Vannak bizony elég sokan, akik, csak közepesen fejlettek, Ők megrekedtek, véglegesen leragadtak serdülőkorban. A szakemberek szerint is, sokakból nem lesznek felismertek, És És más bajára, így élik életüket, mind az életkorban. Korsókat istenek égetik? Hibásak lettek, megrekedtek… Vecsés, 2019. február 13. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Erdei séta

Erdei séta Farkas kószál erdő mélyén kacsa tipeg tópart szélén kismadár leszáll  az ágra tűző nap süt a világra Árnyas fák közt, ahol megyek nem látszanak már a hegyek széttúrt a föld szerte széjjel vaddisznó járt itt az éjjel Úton szikkadt keréknyomok pár szúnyogot agyon nyomok, keringnek a fejem körül néhány talán korán örül Homlokomra […]

Posted by
Posted in

Kalácsdömping

A nagyszüleimmel éltem egy baranyai kis faluban Tarróson. Szép és vidám gyermekkorom volt. Papa és mama is remekül főzött és mivel – ahogy a mama szokta mondani – elég „nyifáncás” (fejletlen, beteges) voltam, igyekeztek mindig a kedvemet keresni az ételekkel. Legtöbbször a papa főzött, mert ő nyugdíjasként már nem dolgozott. A mama sepcialitása a kalács […]

Posted by
Posted in

Oximoronos 10 szavasokban!

A pletykákat az irigyek generálják, Hülyék elhiszik, az ostobák; továbbadják. Rettenetesen nagy a tanulság: Ócsárolni a másikat, miért nagy mulatság? Micsoda baromság, fölöslegesen dühöngeni? Mikor fölajánlják akkor kéne hosszan beszélgetni… Elöntött miattad a mérgem nagyon, Kicsit belekapartam a tapétába nagyon… Vannak, kik rögtön megütik másikat, Ők, ezzel nyomatékolják a vágyaikat. Csókod tenger, egy nagy lélegzettel, […]