Posted by
Posted in

A zöld szemű szörny

Folyton kopog, csak kopogtat, azt susogja: Merre, hol vagy?! Bujkál, lapul, mint a tolvaj, szárnyra kél a gondolattal, felizzik és lángra gerjed, mint a fertő, egyre terjed. Ráfest tányérra, kenyérre, be nem hajlított tenyérre, összerándít, belém mardos: Hol lehetsz, jaj, mit csinálsz most?! Csendet repeszt, szájat tép fel, éj közepén álmot terel, ráfeszít a múló […]

Posted by
Posted in

Amikor “kivagy”

Amikor csapzott vagy és “lóg a nyelved”, amikor a tükörből is kinevetnek, amikor visz, de nem bír a lábad, amikor magadat régen láttad, amikor lepattannak rólad a jó tanácsok, s már azt se tudod, te mondtad vagy mások, amikor bárhová menekülnél, de nincs hajó a kikötőnél, és ha bármerre nézel, csak rácsok, s olyan ismerős-féle […]

Posted by
Posted in

Csacsimenet

Egy csacsi húz egy szekeret, i-á-á! Már egy hete, hogy elindult világgá. Nincsen, aki az utat megmutassa, olyan szamár, csak húz, csak húz, iázva. Két csacsi húz egy szekeret, i-á-á! Már két hete elindultak világgá. Most sincs, aki az utat megmutassa, ők csak húznak, szamár-módra, iázva. Egy csacsi sem húz szekeret, i-á-á… Már egyik sem […]

Posted by
Posted in

Kapcsolati kommunikáció

Hétköznapi pszichológia… Kapcsolati kommunikációba jelezzük nagy bajnak, Ha a „körülmények” egymás közt, tisztázatlanok maradnak. Óriási a pszichés kockázata a „találgatásnak” És Tévútra kerülhet, a gondolati közössége, agynak. Az eltávolodás a biztos jele, „végső sorvadásnak…” Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Blogszerzők műsora pályázat 2020 – Oly váratlanul

Héthelyi Krisztina Oly váratlanul Oly váratlanul döf beléd az élet, és mindig alulmarad, ki nyomorult. De még ha ostorral ütnek se érted, hogy miért nincs a koporsón koszorú. Nem te döntöd el, kinek jár kímélet. Valahol már hamvasztják a holtakat. Hogy te élsz vagy halsz, arra nincs ígéret, mégsem hiszed, hogy a Kaszás elragad. Hullik […]

Posted by
Posted in

Időkapu

Az örökkévalóság végtelenjében ott áll az Időkapu. Születéskor belépsz életutadra, halálod napján térsz vissza oda. Felöltöd földi tested, belefoglalod lelked. Meddig tart utad, mi volt küldetésed? Lelked mélyén a titok, egy életen át bányászod. Azon a Kapun végül átlépve léted feloldódik a szent fényben.

Posted by
Posted in

Elengedő

Levegőt ölel két karom, benn örök hiányod sajog. Száraz könnyek égetnek lelkembe változó képeket: az inkubátorban mosolyogsz, göndörödő hajjal totyogsz, kis kezeddel belém kapaszkodsz, kamasz szívvel viaskodsz, szerelemről panaszkodsz, hatalmas sikerről álmodsz, büszkén, férfiasan harcolsz, a mindenséggel dacolsz, sértett arccal morogsz, búnbánón kérsz bocsánatot. Felmelegíteném kihűlt tested, lelkemben ringatom lelked. Megtört fényű szemed a végtelenbe […]

Posted by
Posted in

Csalóka tavasz

Edit Szabó : Csalóka tavasz . Gólyamadár haza talált fészkére, kora tavasz, hazudott a szépsége, csiklandóan sütött a nap sugara, hótakaró a földet nem takarta. . Tél szépségét igen ritkán élveztük, elmúlott már, fagyot alig éreztünk, hógolyózás öröme is odalett, egyszer esett, a hóember olvadt el. . A Nap fénye szétterült e Föld tekén, februárban […]

Posted by
Posted in

VANNAK ÖRÖK VESZTESEK

Vannak örök vesztesek Kik mások helyett is szenvednek Egy múló percnyi boldogságért A sors rajtuk kéri számon Mindenki más bünét Vannak örök vesztesek Kik csak arra születtek Hogy a létben ,ne is legyenek Vannak örök vesztesek Kik szorongatva a fájdalomtól Összeroppanak a súly alatt S a meghalt idök csörgedeznek ereikben Tán az ösök hagyták rá […]