Posted by
Posted in

Van baj

Van baj Csak épp az arcokat nem tudtam megjegyezni, miként a hozzátartozó nevet sem egykor, ma már viszont saját ábrázatom fikarcnyi, s nevem nem ugrik még be gyakran, olykor-olykor. Habár szedek gyógyszert e kínos állapotra, csak most meg vészes gyorsasággal elfelejtem, hogy azt az este én ugyan melyik fiókba, esetleg, hogy kredencem mely zugába tettem. […]

Posted by
Posted in

A mi édesanyánk

Az erdő közepén állok. Megy le a nap. Az utolsó fénysugár belekap a hajfürtjeimbe, és arany barnára festi azokat. Az utolsó fénysugár beragyogja az egész erdőt. A fák lombjai közt néha kibújik, majd újra eltűnik. Pislákol, de még jelen van. Fürkésző szemmel keresem, de oly gyors. Egyszer csak megpillantom. A hegyeken jár. A hófedte, égig nyújtózó […]

Posted by
Posted in

Játszi szél

Játszi szél Világokon barangol át, fecsegve titkokat, kinyitja ablakok sorát, benéz és átitat. Tavaszt hoz áraszt, elbeszél, ölel, köröz veled, csodás e lenge játszi szél ahogy zenél neked. Rügyet simít az ágakon, cikázik, átsuhan, kicsit motoz még vágyadon, kacsint varázsosan. Öledbe bújik, megpihen, s azonnal útra kel, hiába kérdezed, hiszen a szóra nem felel. Csupán […]

Posted by
Posted in

Augusztusi vers

Íme augusztus van, még igazi nyár van, s én téged kutatlak mindenütt a tájban.   De szeretnék ma is mint sok régi nyárban fürdeni  két szemed arany sugarában.   Szemed sugarában! Mint a napsugárban! És csak gyönyörködni hangod  bársonyában.   Nem nyikordul immár kulcsod sem a zárban, és nem is vársz már rám szobánk ajtajában. […]

Posted by
Posted in

Gép

Gép Mikor megunta minden izma a fárasztó erőlködést, beszólt eszének, hogyha tudna, találjon már ki cselvetést. Fel is találta így a gépet, meg annak még konnektorát, kalóriákat már nem éget, s eléri így az aggkorát. De lám, a gépe hajthatatlan, újjá kreálja önmagát, kizárja lassan nagy titokban a béna feltalálóját. Holnaptól ő diktál tenéked, te […]

Posted by
Posted in

Csöndkirály

Ólomcseppekként csepeg a hiányod szememből. Pillám már nem is rebeg, csak csukódik le a súlyos tehertől. Fáradok. Elfogytál mellőlem, mint a silány 3in1 Nescafé a dobozból. Itt maradtam semmirekellőnek. Talán a semminek sem kellő dolgokból építem váramat magam köré. Magány-téglák, bánat-falak a börtön-trónon ülő Csöndkirály mögé: a világnak könny-katonákkal üzenek hadat.

Posted by
Posted in

Kétszáz

Kétszáz Mi oly keményen harcolunk a kórral, akár törökkel vívtak őseink, legyőzzük azt bizony kemény szigorral, de jaj, naponta kétszáz távozik. Mi nem hiszünk ma már a gyengeségben, kitartón dolgozunk erőnk szerint, fejünket hajtjuk bús emlékezéssel, hisz újra távozott kétszáz megint. Mi ott vagyunk tovább a hősi vártán, beoltunk, védünk, féltünk, ápolunk, de most utószor […]

Posted by
Posted in

Családunk szent Asszonya

Családunk szent Asszonya. Életem legnagyobb ajándéka Feleségem, családunk szent Asszonya Hosszú, hosszú évtizedek alatt Minden terhünket a vállán hordozza Fiatalkori szépsége,kedvessége Szívében, lelkében újra kivirágzik Szigora szeretetbe ágyazódik Gyermekeit sorban jó útra állította A tőlük kapott ajándékot meghálálta Szülei példáját mindig húen követte Egész életét követésüknek szentelte Szerelemre szerelemmel válaszolt Úgy éreztem megnyílt a mennybolt […]

Posted by
Posted in

Homeosztázis

Kegyetlen isten alatt szolgálunk Az Ószövetség istene nem tűnt el Hasadt személyiség ő is fiát elküldte Közénk az abszolút jobbik fele Itt szenvedett és halt meg érettünk De az ország s világ ami körülvesz Attól a nagybetűs Országtól Távolabb nem is lehetne Néha még így is megérint A kegyelem lágyan végigsimít Csendes szellőként a hátamon […]

Posted by
Posted in

A pálmafa dala

A pálmafa dala Miként a hegytetőn a büszke szirtek a tériszonyt tagadva egyre fáznak, akként adom magam sziszegve én meg, a porladást hozó, rideg halálnak. Miért is kellett ekkorára nőni, maradtam volna inkább egyszerűnek, de én akartam fellegekbe törni, ha már a pálmafák az égig nőnek. Csupán, ha csak bokor lehettem volna, vagy éppen térdig […]