Posted by
Posted in

A Morzsi…, a Morzsi…

Amikor a busz befordult a sarkon, már láttam, hogy a buszmegállóban vár, és szinte toporzékolva sír. A szívem a torkomban dobogott, mire leszálltam. Odarohant hozzám és szó nélkül, mert szólni amúgy se tudott, húzott, húzott, hogy menjünk hazafelé. – Kisfiam, mi a baj, miért sírsz, állj mááár meg…, mi a baj?! – kérdeztem, de ő […]

Posted by
Posted in

l./ Egy sír, mely megváltoztatja az életet. Márti úgy érezte, ami most vele történik, egy pergő film. Egy ismeretlen lány, ki most egy istenháta mögötti falu temetőjében ül, egy ismeretlen falusi öregasszony mellett és bámul egy ismeretlen sírt. De, hogy lehet ismeretlen, mikor az ő újdonsült asszonyneve van rajta? Épp ésszel előbb fel kell fogni […]

Posted by
Posted in

ELMÚLT A NYÁR

Elmúlt a nyár, tovaszállt Az ősz is búcsúzik már Lassan szitálni kezd a hó S fehérlik már a táj Ezüstösen csillog a Hold Lobban a láng, bolyong az űrben Vad szélvész kergeti Majd nyomtalanul vész a semmibe Didereg a fagy, szárnyal Elvirított már a rózsa Félig homályba bújva Lehullott leveleit kőbe zárta S álmait a […]

Posted by
Posted in

Apor, Nagypénteken

Apor, Nagypénteken   ,,Ha az ember válaszút elé kerül, válassza mindig a nehezebbet, mert biztosan az a helyes út.” (A. V. anyja)   Győrnek püspöke miértünk kiállt, A gyermekek Vilmos bácsinak hívták. Gazdag ember volt sok földnek ura, De bennünk az Úr templomát látta.   Azt mesélik, egyszer, mint fiatalember, Foglyokat mentett, pedig nem volt […]

Posted by
Posted in

Ennyit akarok (szonett)

Ennyit akarok  (szonett)   Kinek egészsége makulátlan, színes lepkeszárnyakon röpködhet. Festheti álmát vágya ritmusában, csettintésre talál már örömet.   Kinek van kivel útján haladni, nem magában hordozza terheit. Biztonságban töltheti napjait, a szerelem színezi perceit.   Kinek gyermeke van, gondoskodhat, unalom nála a hervadásé. Szeretettől vígan olvadozhat, mint szájban az édes csokoládé.   Ezektől az […]

Posted by
Posted in

A szívem él

Szív Dobban, Lét koppan, Életre kél A lélek szentély.   ***   ***   ***   Ha a szívem a tét, Azt nem adom! Ha csak gyűlölet él, Hát feladom!   Az én világom Frissen szeret, Napkelte után Jő a kikelet.   Ennél alább  Nem adom! A gyalázatot Messze eldobom!   Egyenesen nézek Az égbe […]

Posted by
Posted in

Csend szonett

Tapintható, hallható már: elköszönt a tél, Lecsitult kisvárosban susogva száll a szél, Mégsincs sehol egy lélek, ilyen most a rend,  Utcasorok házai közt új életre kél a csend.   Nemrég ugyanitt, egy volt még csak a cél, Hogy szmogba merült forgatagban zsongjon a tér. Hétköznapi kuszaságból most minden kizökkent, Most egyszerre lepünk, én meg ő: […]

Posted by
Posted in

Erdőszéli tanyaház

Edit Szabó : Erdőszéli tanyaház . Magas fáknak árnyékából, erdő szélén nőtt tisztásból hófehérre meszelt házak vonzzák oda tekintetem, csodálkozik a nézésem. . Évtizedek emléke ez, kedves néne vár-e engem? konyhában fűtött kemence, asztalon finom eledel, tisztaszobában vetett ágy! . Két karjában szeretete, örül mindig kedves lelke, erdő széli tanyaházban lakik minden boldogsága, családja meglátogatja. […]

Posted by
Posted in

Lázadás a Galbacsek utcában

Tizenhárom év telt el a boldog békeidők beköszönte óta. Késő ősz volt, mikor már a fák lerázták magukról aranykoronájukat. Úgy tűnt ezt az ünnepek előtti zavartalan nyugalmat már semmi sem törheti meg. Azonban ÉKTU 8-ik évében, november hónap 7-ik napján, egy szerdai napon, Füzesmezőn kitört a forradalom. Hogy még pontosabbak legyünk, a füzesmezői óvodában.   […]