Anyám emlékére Egy csillagra ültem, hogy megkeresselek, mert a boldogság madarát elhoztam teneked. Fenn, az angyalok közt repültök majd együtt, hogyha a szíved mélyéről minden bánat eltűnt. Lenn, a földi létben szenvedtél, jól tudom. Nem játszhattál szinte soha zengzetes húrokon. Gyermekkorod talán szép lehetett volna, ám a sors azt valamiért mégis megtépázta. Amire felnőttél, szépséged […]
Hegyezte a füleit, várta a csodát, hátha valaki felbukkan. De nem bukkant. Senki. A zár nem kattant, a kilincs nem nyikkant. Nem igyekeztek megmentésére, és ez iszonytatóan fájt neki ott belül. Valahol. Még a páfrány is inkább kirohadt, minthogy vele legyen jóban, rosszban. Mindörökkön örökké, míg a halál el nem. A macska sem bírta tovább […]
Hol jársz, mond, szerelmetes Mona? Hol császkálsz, lelkem végső álma? (Örömöt szerezni, Tiédet élvezni…) Simogatni kezed, ó Mona! Kimennénk a sűrű erdőbe, Árnyékba feküdnénk a fűbe. (Őzek csak néznének, Ezek öreg-vének…) Szaladgálnánk sűrű erdőbe! Ó, figyelj, Te távoli Mona! Nem jó ez… nekem álmok harca! (Bőröd forróságát, Szemed csillogását…) Élveznénk együttlétet Mona… Vecsés, 2020. október […]
Szeretők egymás között -A remény pici lángját Leöntötted vízzel. -Kihunyt parazsunk Mert széttapostad. -Hamuban táncol a szél, Nappalunk neveted. -Éjjel csiholunk újat, Az út szabad különben. -Ne lásson minket a holnap, Külön világ a család. -Neked nem kell az enyém, Nekem meg idegen a tiéd. -E pár éjszaka is, Több mint […]
Hogy egyedül vagyok, néha bizony jó is: senki nem zavarja kényszerű nyugalmam. Bár ha itt lennétek, akik most nem vagytok, örülnék is talán, biztosan nem tudom. Mert a magányt végül el lehet fogadni, és nagyon könnyen bele lehet szokni! Nem kell már törődni szinte semmi mással csak saját magammal, a magam bajával… A […]
Rózsa Iván: Allegro Allegro non troppo… Allegro barbaro… Isten is vélünk, ó! Száguldó lét-hajó… Budakalász, 2020. október 16-17.
Rózsa Iván: Partita Az égiek már a mi dalunkat játsszák… Míg a földiek az ő agyukat játsszák… Majdan ki ide megy, ki pedig amoda: És van, aki senki és semmi, sehova… Budakalász, 2020. október 16-17.
Rózsa Iván: A legjobb prímás Az első időkben kevesen voltunk… Talán mindenki maga egyedül… De odébb van még végünk és holtunk: És Isten is már nékünk hegedül… Budakalász, 2020. október 16.
Rózsa Iván: Felhők felett Berlin felett az ég… Budapest felett az éj… Az ég persze mindig kék: Kinek, mi látszódik épp… Budakalász, 2020. október 16.
Rózsa Iván: Hidd el! Már a végtelenben éled meg a véged: Meg kell, hogy szűnj; hogy megtaláld éned. Igazi éned az egótól fosztott éntelen éned: És mindez érted van; hidd el, érted! Budakalász, 2020. október 16.
