A változás félelmetességéről és a múló dicsőségről Az Úr 1525. évében Az eső lágyan szemerkélt, és az apró cseppek egyenletes ütemben kopogtak a páncélunkon. A lovak fújtak, és patáikkal kaparták az ázott, saras földet. A Francia Királyság nemes lovagjai idegesen fogták a kantárt egyik kezükben, és kopjájuk markolatát a másikban. A spanyol […]
A történelem szubjektivitásáról A Nap magasan járt az égen Versailles kastélya felett, és életet adó fényével világította az alatta elterülő tó víztükrét. Ebben a tóban halak százai élték értelmetlen életüket. Körbe-körbe úszkáltak, és igyekeztek valamilyen módon élelemhez jutni. Ezt csinálták már világra jöttük óta, és ezt fogják csinálni addig, amíg meg nem halnak. Soha […]
Egy példa a háború erkölcsi fertőjének termékeire Igaz történet alapján. Az Úr 2004. esztendejében… A közel-keleti sivatag. Hogyan jellemezné egy alkotó, aki meg akarja ragadni a lényegét? Sok minden eszébe juthat. Forró, természetesen, no meg száraz. Unalmas és egyhangú, vagy pont, hogy érdekes, ez már a szemlélőtől függ. Azonban a tulajdonságok sorozatából, amivel […]
Nyoma sem volt már szép időnek, október elejét koptatták a szelek, és a városkát satuba fogta a vacogtató hideg. Az eső hajnal óta hullott a szennyes, szürke égből, a Napot látni sem lehetett, pedig a melege jót tett volna a testnek, léleknek. Valahol a fák között erősen párállott egy apró gyerektest, mely a hideg […]
Rózsa Iván: „Bolondok” napján… Szerves fejlődés Ahol a tehetség, ott a hatalom! Ahol az ötlet, ott a megvalósítás! Szervetlen fejlődés A történelem menete pár ezer éve; zsákutcák sorozata… Papagájok hatalma, akik semmit sem értenek a világból, csak ismételgetnek, – azt azért érzik, kit kell – és talmi erőszakkal gyakorolják a hatalmat… Erő és erőszak Erő […]
Este A késő csendben holdudvarában táncol a kósza derű…
Elégnek vágyaink Karjaim közt ringatlak szerelmesen, Tűzpiros virágot tűzök hajadba, Csókjaimat lehelem az ajkadra, Szempillád rezdülését is figyelem. Napsugár takarja álomszép tested, Izzik már lelked szerelmi parazsa, Ölelő karod fonod a nyakamra, S mosolyogsz elégedetten, kedvesen. Megáll az idő, szavakra nincs szükség, Átkarol bennünket e gyönyörű lét, Ösztönösen uralnak érzéseink. A vérünk forr, szaporábban lélegzünk, […]
Mint lila kép az elszürkült mezőbe, úgy oson be a trilla az éltető térbe. Rügyek üdvözlik az elárvult faágat, láss csodát, ne egyet, hanem százat. Kacéran illegeti magát az új tavasz, a napfényben sűrű sövény oldalaz. Rálátni a templom sápadt tornyára, szellő hagyja ott a mezőt sorsára. Egymást választottuk veled jó sors, az ígéreted vajon […]
Rózsa Iván: Pünkösdi királyság Váltás Ceausescu, Iliescu. Orbanescu, ? Osztódás Egyben maradnak az Egyesült Államok? Csúcs Legalább olyan nehéz a csúcson maradni, mint oda felkapaszkodni. Onnan csak lefelé vezet az út: a megbékélés fennsíkjára. De aki foggal-körömmel a csúcson akar maradni: sorsa a zuhanás… Vírus Vírus, virológia, Viridiana… Lék Háborúban az ellenséges felek léket ütnek […]
A tavasz játéka Tavasztündér vagy Hóanyó? Ősz manója, szeletfújó? Ma még nap süt, holnap esik, holnapután már havazik. Süvít a szél, lomb nem hullik, hogy hullhatna, most rügyezik. Egyszer fázok, majd izzadok, kabátot, sapkát eldobok. Lomb fakad és virág nyílik, Tavasztündér játszadozik.
