Posted by
Posted in

Véres gyász a Birodalomért

Amikor Róma kilehelte lelkét   Az Úr 1453. esztendőjében.   A Nap lemenőben volt Konstantinápoly fölött, és pirosló fénye a várost emésztő tűzvész lángvörös színével együtt keveredve festette be a Boszphoruszt. Úgy tűnt, mintha a tengerszorosból kiszorult volna a víz, és csupán egy vértenger kötötte volna össze Európa és Ázsia kontinenseit, amit a város holt […]

Posted by
Posted in

Következmények

Egy ember életének megváltozásáról     A nevem Ashoka Maurya, Bindusara fia, India császára, és Kalinga meghódítója. Ez akarok én lenni?     Az Úr születése előtt 262 esztendővel.   A szablya hatalmasat kondult a fejem fölé emelt pajzsomon, több szívdobbanásig lehetett hallani a fém zengését. Fogyatkozó erőm utolsó pár cseppjével elsodortam magamtól a velem […]

Posted by
Posted in

Az utolsó roham

A változás félelmetességéről és a múló dicsőségről     Az Úr 1525. évében   Az eső lágyan szemerkélt, és az apró cseppek egyenletes ütemben kopogtak a páncélunkon. A lovak fújtak, és patáikkal kaparták az ázott, saras földet. A Francia Királyság nemes lovagjai idegesen fogták a kantárt egyik kezükben, és kopjájuk markolatát a másikban. A spanyol […]

Posted by
Posted in

Egy nagy ember

A történelem szubjektivitásáról   A Nap magasan járt az égen Versailles kastélya felett, és életet adó fényével világította az alatta elterülő tó víztükrét. Ebben a tóban halak százai élték értelmetlen életüket. Körbe-körbe úszkáltak, és igyekeztek valamilyen módon élelemhez jutni. Ezt csinálták már világra jöttük óta, és ezt fogják csinálni addig, amíg meg nem halnak. Soha […]

Posted by
Posted in

Még egy lépés

Egy példa a háború erkölcsi fertőjének termékeire   Igaz történet alapján. Az Úr 2004. esztendejében…   A közel-keleti sivatag. Hogyan jellemezné egy alkotó, aki meg akarja ragadni a lényegét? Sok minden eszébe juthat. Forró, természetesen, no meg száraz. Unalmas és egyhangú, vagy pont, hogy érdekes, ez már a szemlélőtől függ. Azonban a tulajdonságok sorozatából, amivel […]

Posted by
Posted in

A könyvtár

  Nyoma sem volt már szép időnek, október elejét koptatták a szelek, és a városkát satuba fogta a vacogtató hideg. Az eső hajnal óta hullott a szennyes, szürke égből, a Napot látni sem lehetett, pedig a melege jót tett volna a testnek, léleknek. Valahol a fák között erősen párállott egy apró gyerektest, mely a hideg […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: “Bolondok” napján…

Rózsa Iván: „Bolondok” napján… Szerves fejlődés Ahol a tehetség, ott a hatalom! Ahol az ötlet, ott a megvalósítás! Szervetlen fejlődés A történelem menete pár ezer éve; zsákutcák sorozata… Papagájok hatalma, akik semmit sem értenek a világból, csak ismételgetnek, – azt azért érzik, kit kell – és talmi erőszakkal gyakorolják a hatalmat… Erő és erőszak Erő […]

Posted by
Posted in

Verscsokor

Elégnek vágyaink Karjaim közt ringatlak szerelmesen, Tűzpiros virágot tűzök hajadba, Csókjaimat lehelem az ajkadra, Szempillád rezdülését is figyelem. Napsugár takarja álomszép tested, Izzik már lelked szerelmi parazsa, Ölelő karod fonod a nyakamra, S mosolyogsz elégedetten, kedvesen. Megáll az idő, szavakra nincs szükség, Átkarol bennünket e gyönyörű lét, Ösztönösen uralnak érzéseink. A vérünk forr, szaporábban lélegzünk, […]

Posted by
Posted in

Alkut kötöttem a sorssal

Mint lila kép az elszürkült mezőbe, úgy oson be a trilla az éltető térbe. Rügyek üdvözlik az elárvult faágat, láss csodát, ne egyet, hanem százat. Kacéran illegeti magát az új tavasz, a napfényben sűrű sövény oldalaz. Rálátni a templom sápadt tornyára, szellő hagyja ott a mezőt sorsára. Egymást választottuk veled jó sors, az ígéreted vajon […]