Posted by
Posted in

Tavasz bizodalma

Edit Szabó : Tavasz bizodalma . Korán jött most ez a tavasz, “megisszuk a levét”, kinyílottak a virágok, színpompás lett a rét. . Sarjadnak a zöld fűszálak, csomóstól hajtanak, rügyek bomlanak a fákon, siralmasan hatnak. . Örömünket tavasz hava keserűvé tette, hópelyhekkel tele a rét és házak teteje. . Miben bízzunk te jó Isten, mit […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Pillanatkép

Rózsa Iván: Pillanatkép Pillanat Minden pillanatban a pillanatnak kell élni, s ez a pillanat lehet végtelen is… Végtelen pillanat Végtelen pillanatok egymásba fonódnak, és sosem lesz végük… Pille Pilleszárnyakon lebben a lét: és a végén vár az öröklét… Pilleszárnyakon Pilleszárnyakon száll a gondolat: izoláltak az emberek, és azt mondanak a tévékben a bennfentesek, amit akarnak, […]

Posted by
Posted in

A vírusról másképp…

Bíróra várva…   „Megbomlott a     régi mérték, percnyi álmok     tépték eszét.” Mondta, mikor     tetten érték. Ennyi volt a     védőbeszéd! Most áll, mint ki     várja végét; arcát dúlja     régi romlás. Míg rágja a     papír szélét, nyelvén csüng még     száz káromlás.   Volt itt minden:     okos óra, csengő fészek     (szürke mobil), felkent senkik,     buta nóta, kimért átok […]

Posted by
Posted in

ELMÚLÁS

Én ne tudnám mi az elmúlás , Ki szeretteit már rég eltemette, Mikor a fákról ezüstös könny pereg? Én ne tudnám miért búcsúznak a levelek? Ilyenkor,ha újra jön az ösz, Szivembe ismét fájó bánatot üz. Nem, nem kérek több gyászt, Feledés, bánat, szomorúság Utitársaim többé nem lesztek, A szenvedés kosarát ma félre teszem! Mikor egy […]

Posted by
Posted in

Számkivetett, ha számol

Csak azokat a számokat láthatod, Melyekért a szemed felragyog. De ha már tanultál matematikát, Azt jóra is használhatod. Felébreszt, megrémiszt, talán féken tart, Ha szembesülsz olykor számokkal, S meglátod az emberi pusztító bajt: A végóra elfogyóban. (Pápa, 2014. december 18.)

Posted by
Posted in

Társsal… mély magányban

Hétköznapi pszichológia… Társsal a magány, zsákutcába bevezetett, És nem emlékszik ember, mikor is nevetett… Kapcsolat már elvesztette… míves veretet. Hajdanán-danán szép volt minden, tán’ túl szép, Akkor még volt szeretet… immár álomkép. Kikopott azonban már minden, amire mi büszkék voltunk, És mindent felőrölt ez a hosszú, kegyetlen életharcunk. Minden nappal, csak süllyedünk a délibábos öregségbe, […]

Posted by
Posted in

Őszi út

Ősz lett. Hullanak a levelek. A földre esve vörösen izzanak. Tűzben ég az ősz. Lángol, ahogy a szívem lángol. Éget az őszi út, Ahogy lelkemet és léti valómat Perzselte fel a lábnyomaiddal kitaposott zavaros, Zilált ösvény, amit magad után hagytál bennem. A friss tavaszi búzát, a gazdag, Érintetlen gyümölcsfákat gyújtottad fel Minden egyes rám vetett […]

Posted by
Posted in

Ébredés

    Fodros felhőkön nyújtóznak álmaim, A tovaszáguldó, zord idő lassít. Emlékeim csobbannak a csend taván. Gyöngéden elidőznek a múlt szaván. Fák tövében sistergő vágyak gyúlnak, a réten ragyogva, cikázva futnak. Gyertyalángként hirtelen ellobban, Leszállt a józan reggel homlokomra.

Posted by
Posted in

Fagyos haikucsokor

Virágzik a jég az ablakomon, fagyos tél ajándéka. Kihűlt szerelem virága, jéggé dermedt fagy lehelete. Dérré vált harmat fagyos tekintetedtől megdermedt könnycsepp.