Posted by
Posted in

Kávézó

Szűk utcák, ódon magasba törő falak, Naptól fénylő kövén por, szél tovaszalad. Ott a kis téren, hol az utca véget ér, Szunnyadnak székek, s asztalok szórva szét.   Ház alján sötéten megbújó kávézó, S a pincér ajtónak dől semmit bámuló. Széken nyúlt alak, árnyat nyújtó lomb alatt, Szomszéd asztalnál egy lány táskában kutat.   Időnként […]

Posted by
Posted in

Kőrózsák

Hajnal dereng völgyön és hegyen, lélekvesztő sűrű ködben. Néma e perc, sorsommá kövül, rám néz az Isten, itt belül.   Míg tűzet hasit lassan a fény, újul szívemben a remény. Felcsendül a dal, égi trilla, dalnok szerelmesét hívja.   Ujjong rikoltva, az élet él, örvend, táncol a holnapért. Ordítja. Nékem húzz víg zenét, viduljon a […]

Posted by
Posted in

Révülés

Éjnek sötétlő bársonyán át, tündék zengtek harmóniát. S én álmodtam fénylő csillagot, vakítón felém ragyogott. Felé nyúlt kezem, fel az égre, izzó vágy, hívta, remélte, mint tiszta fényjel, hullt erénye.   Lábujjhegyen osont a hajnal, szobám tele édes zajjal. Elszökött az álom, szép alak, súgta, sírj, csak sírj, elhagylak. Ő tovatáncolt lenge széllel, gyűrött lepedők […]

Posted by
Posted in

Földi lány

Alkonyodott, s te jöttél felém, kedvesen csendes, halvány remény. Lelkemet átszövő tünemény.   S az a perc amely elém hozott, szemedre varázsolt csillagot, és az ég vásznán felragyogott.   Látva téged fénylő látomány, tündöklő, és mégis földi lány. Arcodnak fénye oly halovány.   Lebben fátyol, árva lány haja, lelked húrján játszó dallama. A nyárnak virradó […]

Posted by
Posted in

Búcsúdal

Hajnal dereng, s fényt, hasit az égen, csalatva a majdani álmokat. Szenvedésből támad föl az élet, és kényszerítő réme kárhozat. Talán szerettelek, hiú remény, és ezért törted szét a vágyakat.   Ringó kebled, szűz öled telve még, Vágyott, hisz emberé válás útja. Lélek még igaznak hisz, hát remél. A kereszt alatt lehet még csoda. Hát […]

Posted by
Posted in

Emlékkép

A novemberi szél egyre vadabbul futkározott a sírkertben, pörögve, felkapva a homokszemeket, a hullt leveleket, és az apró ágakat. A szélnek nekifeküdve, a sírok között a fagyott földrögökön botladozva egy hajlott hátú idős férfi, hosszú sötétzöld lódenkabátban, felhajtott gallérral, kezével a kalapjába kapaszkodva bandukolt. Hirtelen megtorpant egy ódon családi sírbolt mellett.  – Igen ez már […]

Posted by
Posted in

Visszarévedés

Visszarévedés Ha azt a régi lányt tudnám szeretni még egyszer újra láthatatlanul, libbenteném szoknyája tarka fodrát, miközben félve nézném, hogy pirul. Hisz én lennék a szél, amely sodorja válláig érő, ég színű haját, amelynek felleggel fonódó árja teríti rám puhán az éjszakát. Tudom, talán a csillagokba vinném, ha volna hír, hogy merre jár, hol él, […]

Posted by
Posted in

Az idő

Rácz Anita: Az idő Kifogyott a tollamból a tinta, vagy beszáradt, ki tudja. Lelkem fáradt, fejem tompa. Indulni kell, ütött az óra. De merre? Hova fordítsam fejem? Mi lesz a helyes irány nekem? Kezembe veszem sorsom gyeplőjét. Jobb kezem rándul, indulnék… Válaszol a ball, erre te balga! Mondd, hova mennél arra? S már megint itt […]

Posted by
Posted in

Maradj fölöslegnek…

Maradj fölöslegnek… Mondd, miért emésszék el   lelkem rejtőzködő mélyek, hisz a formátlan vízen   uralkodnak az edények. Összerogyó tengerek   súlyától mély az óceán, mely titkait gyöngyökké   fűzi az ősz a rózsafán. Mondd, miért zavarna az   est száz tolongó csillaga, ha elvesző fényüktől   csak ridegebb az éjszaka. A tábortűz legalább   előttem és bennem lobog; fent a sok […]

Posted by
Posted in

Visszatérő alkalom

Visszatérő alkalom Miként a csillagától elszakadt, magányos bolygó vágtat űrön át, otthagyva égi játszótársakat, viselve tűrve rászakadt magányt, ekképp bolyongok én a szürke lét göröngyös, járhatatlan útjain, igyekszem elkerülni vad szelét, próbálom elfeledni álmaim. De lám, az új galaktikák között, akadt egy élhető, kies világ, ezért hát szép ruhába öltözött, kiválasztotta újra csillagát, ekképpen én […]