Posted by
Posted in

Büszke…

Meditációm… Innen a völgyből csak nézem a kopottas, de büszke bérceket, Ők testesítik meg úriasságot, sőt lehet, hogy életet… Bízok, hogy bennem nem testesítenek hamis képzetet, Hogy fölfelé nézve, magamévá teszem a méretet… Dalolgatok, remélem, ez felszáll az oromra, Ott meg a sok hangjegy tán’ letelepszik halomba. Lehet, hogy én vagyok környék egyetlen vakondja? * […]

Posted by
Posted in

Zúzmara – Haikuk

Edit Szabó Zúzmara – Haikuk . fehér zúzmara a zöld fenyő ágán csillagként fénylik . zúzmara pereg kopasz ágak gallyáról tél csak integet . ágon kristályok zúzmarás csillagfények szemembe néznek . rózsasziromra oly hirtelen zúzmarás álom menekült . olvad zúzmara januárban eltűnt tél emlékről mesél Bőcs,2021.01.21

Posted by
Posted in

Vírusok

  Mit hisz magáról, meddig merészkedik még el az ember?! Miért képzeli, hogy tehetsége van mindent büntetlenül átalakítani, legtöbbször a fölfedezés nagy jóakaratából? Miért gondolja, hogy okosabb, mint a csodálatos rend, amely – ne firtassuk most, hogy egy teremtő akarat, vagy egy nagy, kozmikus “rendcsinálás”, összerendeződés nyomán – több száz millió éve létrejött és mostanáig […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álom az álomban

Rózsa Iván: Álom az álomban Emberek olykor rossz meséknek felülnek: De az álmok nem csak az álmokban teljesülnek. Álom az álomban is lehet igaz valóság: Álmodni nem mer a Rossz, a Gonoszság. Mi, álmodozók hiszünk is az álmainknak: Most már „csak” meg kell, hogy valósuljanak. A Sors Könyvében megírtak úgyis mindent előre: Rokonszenves álmodozók; hát […]

Posted by
Posted in

A nevemen

A nevemen engem ritkán szólítottál, hanem a legtöbbször Anyukámnak hívtál. Hívtál Anyukámnak, néha Anyókámnak, és tényleg csak elvétve az én Ildikómnak.   Sándornak, Sanyinak én is csak nagy néha szólítottalak meg. Leginkább azt mondtam, hozzád hasonlóan: Apukám! Apókám! meg: Csákvári tanár úr!   (Ezt persze tréfásan.) E neveken meg nem ütköztünk: Ötödik X-en túl, hatodiknak […]

Posted by
Posted in

Furcsa beszélgetés

Ezt mi Sándorral mindenképpen megbeszéltük volna! Erre a párom így reagált volna Ez neki is tetszett (vagy nem tetszett) volna… Hányszor mondom ezt (magamban) a halálod óta!   Hallgatom a műsort s szinte várom: véleményt mondsz róla! Sándorkám, tudom, te ezt mondtad volna: de szép volt! de igaz! S de szomorú is az, hogy hangod […]

Posted by
Posted in

Tréfás köszöntő /2021.01./

Tréfás köszöntő 2021 Ódzkodom kissé ettől az évtől, bohóckodom amíg majd eldől; jót vagy rosszat hoz ez az újév a medve ki- vagy visszabújjék? Malacsült fog sülni a sütőben, vagy csak jég van már a hűtőben? Kinn az utcán maszkban járnak? végleg lehúzzák a rolót a gyárak? Az iskola off- vagy oline oktat? a politikus […]

Posted by
Posted in

Álomhatár

Vitos Irén   Álomhatár   Lángra kéne lobbantani a megfakult csillagokat, a lámpafényben vonuló emlékek, alaktalan szörnyekké formálódott árnyai a szemhéjra ülnek, a félbehagyott történet sorai kavarodva szétszóródnak, a sötétség vámpírja kiszívta a színt a térből, sápadt martalékát félredobva lépte át a kikopott károgást, felrúgva a varjúfészket, sötét köpenyét ledobva ránk, míg a hajnal fel […]

Posted by
Posted in

Álmatlanság

Vitos Irén   Álmatlanság   Rendezetlenül mocorognak a gondolatok a nehézkes sóhajok párnáján, hol a gondok finom csipkéből horgolt ruhájában alszom el. Terhes álmok tülekednek, a törtető rosszak mind előbb sorra kerülnek. A rem fázisom tehetetlen, bénult bástyáján áttörve a védtelen tudatot leigázzák. A tűrhetetlen zaklatottság visszaránt, hideg verítékben úszva nyílnak a szempillák. Az eszmélet […]

Posted by
Posted in

Keserű

Vitos Irén Keserű   Kínlódva vedli kétségeit a hit, keserű így a méz, a szívben csak enyész, s lassan szem elől vesz a homokszemnyi boldogság a sivatag port kavart viharán. A félbehagyott remény története elcsendesedett a dűnetengeren, s valahol ott rejlik a védtelen, törékeny kincs. Együtt megtalálhatnánk, de a közönnyel telt lélek a reménynek buboréknyi […]