Posted by
Posted in

Árnyalatok vagy árnyalakok

Árnyalatok vagy árnyalakok Ég alján a szürke ötven árnyalata, odafönt kezdődik a nagy párnacsata. Még egyelőre bírja az angin, ám felső rétegekben az ész paranoid, a képbe kúszik azúrkék csík, úgy vélik szabotázsakció a fénycsík. Óriásplakát kerül a helyére kezdődik az ország megmentése? 2018.01.13.

Posted by
Posted in

Ami megmaradt

Ami megmaradt “Mindent akartunk s nem maradt” álmunk örökre szétszakadt, hittünk csókok erejében, a boldogságkeresésben. Hiába minden mozdulat, gyönyör, kéj, teljes bódulat, az öröm minket nem talál, olyan ez, mint a kínhalál. Akartuk egymást, de nagyon, és bíztunk egymásban vakon, elcsókolt csókjaink heve izzott, fűtött csábereje. Ismétlődő körforgások, elfelejtett arcvonások, új érzések, újabb vágyak ütköznek […]

Posted by
Posted in

Alkonypír

Alkonypír Bíbor aranyban tündöklő sugarak, igéző a szikrázó fényzuhatag, mint hócsipke, zúzmara ül a fákon, alkonypír terül a meseszép tájon. Fenyvesek susognak kósza szellővel, kacérkodnak a ciklámen felhőkkel, hólepel csillámlik alul a földön, a Nap még rápillant, hogy tündököljön. Varázsos pillanat, csendes a vidék, megragad ez a fenséges ősiség, hirtelen sötét lesz, ellobban a fény, […]

Posted by
Posted in

Mindig emlékezek rád

Mindig emlékezek rád Ezernyi szikrázó fényben jössz felém, lángcsipkés jelenés – könnyfelhők mögött, hárfahangú szél emlékekről zenél, míg megáll az idő ég, és föld között. Testedre simul a végtelen fátyla, ezüst-kék hajad zafír éjbe merül, szemed íriszén ezredévek vágya, arcodra létezések titka feszül. Ködpillangó száll,- elidőz sírodon, ezüstös derengésben halvány remény, szikrázón lebeg alkonyi bíboron, […]

Posted by
Posted in

Ha beköszönt az ősz!

(Septolet csokor) Távolban hegyek, Itt minek legyek? Ormok háta, Rajta: pára Kabátja. Fúj, esik, Kalpagod leesik. * Napfény sugarak, Levegőben maradnak! Sáros pocsolyában, Nem melegít párban… Már áttetsző világ, Kapzsiság, Napvirág. * Elindulnál nyár után… Fújja esőt, A hidegedőt. Érzed a hűlést, Meleg eltűnést… Megtűrést! Béketűrést? * Őszi vihar éllel… Dobál levelekkel, Kiegészítő cserepekkel! Kisöpörte […]

Posted by
Posted in

Loholva közeledik

Nyakunkon a tél elő… Én már látom a téli hideg, loholva közeledik, Még talán messze van… tudjuk, ő soha nem késik. A kergetőző szél előrejött, tőlünk nem idegenkedik! Tél Közeleg, fagyos a szél, Az ősz is Lassan útra kél. * Lesz itt még, hogy égben, erdőben, süvítve bőg az orkán, Ellapátolhatatlan hó-hegyeket épít nekünk a […]

Posted by
Posted in

Temetőkertben

Edit Szabó : Temetőkertben , Lócán ül egy öreganyó, látogatja öregapót, fekete gyászruhájában beszél vele egymagában. . Szépen díszített a sírja, virágözön,mi takarja, mécsvirágok sírdogálnak, eltemetett régi vágyak. . -Itt hagytál magamra engem, vittél volna hűségesen, nem csorogna érted könnyem, veled lennék békességben. . Tudod, milyen nehéz nekem édes párom, keservesen viselem el hiányodat, hozzád […]

Posted by
Posted in

November elsején

Edit Szabó : November elsején . Temetőkert furcsán virít, egyenlőtlen, kurtán rikít, kopjafákon nincsen virág, mécses lángja adja szirmát. . Emlékezés lángja lobban, templomfényben átosonva virágszirmokat simogat, mi fájdalmat nem hívogat. . Lélek mélyén ül titokban, néha mégis ki-kicsorran, szeretetláng a szív mélyén, belereszket a szenvedés. . Sírok alatt a szeretett híven alszik, lelke rebeg, […]

Posted by
Posted in

Életmese egy kidobott fotelről…

Pillanatképek életem apró történéseiből…9. rész            Városunkban évente kétszer tavasszal és ősszel előre meghirdetett időpontban lomtalanítást szoktak szervezni. Így történt volna ez 2020 tavaszán is, de a COVID-19 elnevezésű járvány felülírta a terveket. Talán valaki nem értesült a hírről vagy elkerülte a figyelmét, így kerülhetett egy régi, kopott huzatú, fakarfákkal ellátott fotel […]

Posted by
Posted in

Halottak napja van

Halottak napja van, az első, mióta elmentél, mióta  Te is az én egyik halottam lettél. Ma Halottak napja van.   Halottak napja van, a temető ahol pihensz, tőlem, jaj, messze van, de ott állok sírod mellett, igaz, csak gondolatban.   Ott állok gondolatban és tudom hazatértél, drága szüleid mellé pihenni lefeküdtél. Pihenj, álmodj szépeket!   […]