Rózsa Iván: Ezek a… Ezek a parafadugó-lények mindig a víz felszínén maradnak, nahát! Ezek az átváltozó „művészek” mindig mindent a maguk képére változtatnak át… Ezek az át-ejtőernyős káderek megint csak átejtettek bennünket… Mi lesz, magyarok? Mikor zavarjuk el ezeket a tökmag senkiket?! Budakalász, 2019. július 13.
Bori, egyre szebb lett. Sudár termete, vakítóan kék szeme, még jobban kiemelte nőiességét. Munkából hazamenet tartva, Ferinek minden este a Kisdyék háza előtt kellett elmennie. Gyönyörű, nyári júniusi este volt. A virágok illatoztak a kertekben. Az asszonyok, a kapu előtt beszélgettek. Bori és egyik barátnője, szintén, a kapu előtt nevetgéltek. Amint meglátta az arra haladó […]
Sanyarú sorsot szántak itt neked, nehézre tervezték meg legfentebb. Te folyton jó voltál mindenkihez, nem kaptál segítséget semmihez. Gyermekként szülőktől megfosztottak, tőlük gyakorta távol tartottak. Kisiskolásként dolgozni kellett, nehézzé vált a kenyérkereset. Jött a politikai baleset kétszer is három évet elvettek. Kilátástalanul robotolva valamennyi bajon átsodorva. Mi, gyerekek lettünk az életed. Legyőzve […]
Hajdanában még egy kis faluszélén, éltem érdekes gyerekkoromat én. Ott, ahol a házunkból kiszaladva, lehuppantunk a tarka árokpartra. Friss fű illata volt a valóságnak, se hangja, se útja nem járt motornak. Porban trappolva haladtunk az utcán, vagy futkároztunk a zöld puha párnán. Közelünkben legeltek az állatok, felhőlenül kerestük a kalandot. Lehetett a kazlakon […]
Kerékpárral a réten átmegyünk, suhan a tarka táj el mellettünk. Szemünket vonza a piros lepel, mely az út széléről ránk is figyel. Aranyló kalászok keretében, vörös pipacsok élnek szerényen. Papírvékony szirmokba öltözve, emberek szemét gyönyörködtetve. Nem lehet körötte nem megállni, a kerékpárról muszáj leszállni. Sajátos illatból szippantani, a látvánnyal hosszan töltekezni. Gyere […]
Árnyas fák ösvényén szemben halad, egy felnőtt férfi- és egy nőalak. Már majdnem összeérnek, amikor arcukon megjelenik a vigyor. -Hihetetlen, te nem vagy idegen! -Én is úgy hiszem, hogy már ismerlek. Évek teltek el, hogy nem láttalak, ballagás óta minden elmaradt. -Te voltál az én első szerelmem, én ezt soha el nem felejtettem. […]
Egy káprázatos tó szélén, ahol együtt van víz és fény, a kiálló sziklaszirten, álomszép hölgy ül kéjesen. Előtte férfi sóvárog, ki nézésétől is boldog. De ennyi neki nem elég, szép szavakkal elkezdi még. Szemeid érzékiségét emeli a tó kéksége. Minden egyes sugár szála, mosolyod édes varázsa. Elérhetetlen lehetnél, ha érted nem […]
Madárként szállni a légben, halként úszni a tengerben. Ezek korlátlan vágyaid, de embernek kell maradni. Nincs összekötve a kezed, válogathatsz mi jó neked. Házat építhetsz magadnak, termelheted a javakat. Bármikor kelhetsz vagy fekhetsz, ahova akarsz, elmehetsz. Nincsen kivel együtt lenned, örömödet megbeszélned. Kérdés annyi, így szereted, ha ezeket magad teszed, vagy gyönyörödet […]
Nagy hőfokon izzik a mostani nyár, az aszfalton szinte bőrig perzsel már. Viselhetetlen a száraz forróság, van, akinek esélyből nem jutott más. Vízzel próbálják a várost hűteni, kutak segítségével enyhíteni. Bennük a víz le- s fel csobogva járkál, a sugár tócsává terül a járdán. Nóráék ma a napot itt tölthetik, a leány benne […]
Mire a zöld beborítja a határt, a füves mező is hosszú szárba vált. Illegeti magát hívogatóan, lesz széna biztosan a tárolóban. Fűnyíró gépek ellepik a rétet, vágják, sodrózzák télire az étket. Ahhoz, hogy állatnak ízletes legyen, jól megszárítják, meg ne penészedjen. Bálázó gépek jönnek a terepre, összenyomják a rendet hengeresre. Ilyenkor már messzire […]
