Posted by
Posted in

Sér-ülés

Ez a nap is hosszú volt ám… Ezek a bizonyos éjszakák… Az éjszakák ahol egyedül vagy, amikor megmutatod mennyi az elégséges magadból Ne hagyd magadat elveszni, de mindenki sírni fog. Mindenki sérül… Néha. Néha teljesen rossz minden, és itt az idő magadra, a nap is hosszú volt. Úgy érzed össze omlasz, gondolkodsz hogy eleged lett […]

Posted by
Posted in

Nem ismersz

Kezet adtál nekem, és azt mondtad “Helló”. Nehezen beszéltem, és fájt is kimondanom. Tettem, de rosszul is voltam, te nem ismersz. Te mást ismersz, akartam csókolni azt. És azt mondtad csak barátok, más nem lehetek. Te nem ismersz… Soha nem tudtam, hogyan csináljam a szerelmet. Megijedtem a ragyogástól, hogy az esélyem elugrik. Kezet adtál nekem, […]

Posted by
Posted in

Tavaszi zsongás

Tavaszi zsongás. Korán ébresztett a beszűrődött nap-sugárnyaláb Furcsa csend kísérte egy elárvult madár dalát Hangja szomorúnak tűnt tán nem jól érezte magát A csend zavarta, vagy, hogy kihaltnak látta az utcát Különös világban élünk, csupán abban remélünk Visszatér Füredre a várva – várt tavaszi zsongás Csak – csak megszűnik egyszer ez a halál – forgás […]

Posted by
Posted in

Gyermeknapra…

(3 soros-zárttükrös) Az udvaron gondtalanul játszanak az unokák, Őket még nem zavarják felnőtten fájó intrikák. Az udvaron gondtalanul játszanak az unokák, Az udvaron gondtalanul játszottak az unokák, élveztem, De nagyon örülök nekik, így a fotelba belesüppedtem. Az udvaron gondtalanul játszottak az unokák, élveztem. (Septolet) Kiabálnak, Hintáznak, Kutyáznak, Farkát rángatják a macskának. Jó, hogy vannak e […]

Posted by
Posted in

Szerelem gyümölcse

Edit Szabó : Szerelem gyümölcse . Együtt jár a fiú és lány, áldoz szerelem oltárán, gyümölcsöt hoz, mag megfogan, ártatlanság burokban van. . Pici magból embergyerek, kilenc hónap, még fejlődhet, örömben a várakozás, kisfiú lesz vagy kisleány. . Megszületés mindig öröm, fájdalomból mégis jön könny, édesanya nagy pocakja megkönnyebbül, kint a baba. . Életekben nagy […]

Posted by
Posted in

Te

  Hajad bársonyán áthajol az éj, Csak pihenni álltam meg itt, Ahol álmot facsar a hold S egy minden élő meg holt, Ékkövekkel kirakott göncöl-szekér Szemeid barna fénye Csillagtestű tünemény a tejúton Természeti jelenség, nem élő, S nem is teljesen holt Káprázatos önkívületben Odahajolok, füledbe suttogom: Hadd pihenjek örökké tündöklésedben

Posted by
Posted in

Hallottad ?

Edit Szabó : Hallottad ? . Találkozik Julis s Amál, rózsa virít az orcáján, korukban már benne vannak, ismerik a falujukat. . Suttognak egymás fülébe, komámasszony, azt ígérte mindent elmond, nem hallgat el, – nekik a hírt tudniuk kell! . Hallotta-e a téns’asszony, találkozott a haragos Bözsi, meg a Jóska bácsi, aki mindig pálinkázik. . […]

Posted by
Posted in

Szomorú öregség. Részlet a “Szomorú örökség c. regényemből

11./ Szomorú öregség István, kerti virágait gondozta. Gyönyörű, júniusi napsütéses, délelőtt lévén, a napi sajtót kivéve a postaládából, két idegen férfire lett figyelmes. Egyik házról, másikra jártak. Kezükbe, házak, nevek szerinti jegyzék. A fél utca lakói az utcán. Sem, ő, sem Rózsika, de még gyermekei sem voltak egy szomszédolók. Kedvesen leálltak beszélgetni, ha valamelyik szomszéddal […]

Posted by
Posted in

A lét varázsbörtönében…

A létem a varázsbörtönöm, ott játszom a rabomat, Mindig ott voltam és tűrtem, hogy az élet csak fojtogat… Onnan irányítottam sokfelé folyt, vesztes harcomat. Kit az élet, ilyen cellába lökött, Azért van, mert szerinte, talán csökött… Menekülni? Szemből homlokon lökött! Én hajnalban alszok jót, az igazi álmokkal, Ma már gyerekek, mért nem játszanak vasgolyókkal? Csak […]

Posted by
Posted in

A gondolat s igazság végtelen

A gondolat s igazság végtelen / Madách Imre emlékére / A koronayírus járvány félelmei között Kifejezetten érvényes a mondás A félelem az ördögé A szeretet az Istené ól A falanszter felé gyors haladtunkban A szépség, az erény meghal tudatunkban Mint Ádámot álom és látomás Vezérel minket a csillagok felé. S a lombikban mit kotyvasztanak? Majd […]