Posted by
Posted in

Vírusok

  Mit hisz magáról, meddig merészkedik még el az ember?! Miért képzeli, hogy tehetsége van mindent büntetlenül átalakítani, legtöbbször a fölfedezés nagy jóakaratából? Miért gondolja, hogy okosabb, mint a csodálatos rend, amely – ne firtassuk most, hogy egy teremtő akarat, vagy egy nagy, kozmikus “rendcsinálás”, összerendeződés nyomán – több száz millió éve létrejött és mostanáig […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álom az álomban

Rózsa Iván: Álom az álomban Emberek olykor rossz meséknek felülnek: De az álmok nem csak az álmokban teljesülnek. Álom az álomban is lehet igaz valóság: Álmodni nem mer a Rossz, a Gonoszság. Mi, álmodozók hiszünk is az álmainknak: Most már „csak” meg kell, hogy valósuljanak. A Sors Könyvében megírtak úgyis mindent előre: Rokonszenves álmodozók; hát […]

Posted by
Posted in

A nevemen

A nevemen engem ritkán szólítottál, hanem a legtöbbször Anyukámnak hívtál. Hívtál Anyukámnak, néha Anyókámnak, és tényleg csak elvétve az én Ildikómnak.   Sándornak, Sanyinak én is csak nagy néha szólítottalak meg. Leginkább azt mondtam, hozzád hasonlóan: Apukám! Apókám! meg: Csákvári tanár úr!   (Ezt persze tréfásan.) E neveken meg nem ütköztünk: Ötödik X-en túl, hatodiknak […]

Posted by
Posted in

Furcsa beszélgetés

Ezt mi Sándorral mindenképpen megbeszéltük volna! Erre a párom így reagált volna Ez neki is tetszett (vagy nem tetszett) volna… Hányszor mondom ezt (magamban) a halálod óta!   Hallgatom a műsort s szinte várom: véleményt mondsz róla! Sándorkám, tudom, te ezt mondtad volna: de szép volt! de igaz! S de szomorú is az, hogy hangod […]

Posted by
Posted in

Tréfás köszöntő /2021.01./

Tréfás köszöntő 2021 Ódzkodom kissé ettől az évtől, bohóckodom amíg majd eldől; jót vagy rosszat hoz ez az újév a medve ki- vagy visszabújjék? Malacsült fog sülni a sütőben, vagy csak jég van már a hűtőben? Kinn az utcán maszkban járnak? végleg lehúzzák a rolót a gyárak? Az iskola off- vagy oline oktat? a politikus […]

Posted by
Posted in

Álomhatár

Vitos Irén   Álomhatár   Lángra kéne lobbantani a megfakult csillagokat, a lámpafényben vonuló emlékek, alaktalan szörnyekké formálódott árnyai a szemhéjra ülnek, a félbehagyott történet sorai kavarodva szétszóródnak, a sötétség vámpírja kiszívta a színt a térből, sápadt martalékát félredobva lépte át a kikopott károgást, felrúgva a varjúfészket, sötét köpenyét ledobva ránk, míg a hajnal fel […]

Posted by
Posted in

Álmatlanság

Vitos Irén   Álmatlanság   Rendezetlenül mocorognak a gondolatok a nehézkes sóhajok párnáján, hol a gondok finom csipkéből horgolt ruhájában alszom el. Terhes álmok tülekednek, a törtető rosszak mind előbb sorra kerülnek. A rem fázisom tehetetlen, bénult bástyáján áttörve a védtelen tudatot leigázzák. A tűrhetetlen zaklatottság visszaránt, hideg verítékben úszva nyílnak a szempillák. Az eszmélet […]

Posted by
Posted in

Keserű

Vitos Irén Keserű   Kínlódva vedli kétségeit a hit, keserű így a méz, a szívben csak enyész, s lassan szem elől vesz a homokszemnyi boldogság a sivatag port kavart viharán. A félbehagyott remény története elcsendesedett a dűnetengeren, s valahol ott rejlik a védtelen, törékeny kincs. Együtt megtalálhatnánk, de a közönnyel telt lélek a reménynek buboréknyi […]

Posted by
Posted in

Január

Tompa a Nap, szinte fázik, felhőt kísér háztól házig. Csupasz ágon fázós madár tollászkodik: hol van a nyár? Folyton-folyvást fütyül a szél, hírül adja: ez már a tél. Varjúsereg károg, vonul, bizony, hamar bealkonyul. Elbujdosnak a nappalok, a bánatok igen nagyok. Ködös, sivár, kopár a táj, meleg ólban pihen a nyáj. Ablakokban fények gyúlnak, az […]

Posted by

Apróbetűs lábjegyzet

Családi fotókat rendeztem tegnap délután, és az egyik borítékban az 1999. februári ausztriai üdülés képeire bukkantam. Ezt a Bad kleinkirchheimi jutalomüdülést még a kecskeméti OTP-ben nyertem biztosítás értékesítéssel. Mindössze pár napunk volt a felkészülésre – vélhetően valamelyik vezetőnk adta vissza a jutalomutat, mert különben létezhetetlen, hogy csak három nappal az utazás előtt derült volna ki, […]