Posted by
Posted in

Már csak…

Már csak a kapukód maradt. Mit éjszakánként sorolok. 4345 és vége, mert a kódnak már nincs jelentősége. Nem mondod már, hogy siess, mer várlak nagyon, kedves. Nem nyílik már a nehéz tölgy kapu lassan, hogy zsírozatlan nyikorgásával üdvözöljön. Nem állsz az ajtóban, kezedben virággal várva és a pezsgőt sem hűtöd az öreg hűtőben. Nem látom […]

Posted by
Posted in

Már nyomokban sem

Már nyomokban sem vagyok önmagam, mert árnyékként követlek, és ahogyan te szeretnéd, úgy élek. Szavam, rég elapadt már, hisz mit is szólhatnék? Megszoktam már, hogy az utolsó szó, mindig a tiéd. Az irántad érzett szerelem kötött gúzsba, de nem sírok már, csak nevetek rajta. Keserű a nevetés. Hagytam, hogy átformáld lelkem. Jelenem, magamnak köszönhetem. Bólogatok […]

Posted by
Posted in

Kéne egy dal

Kéne egy dal, amit hallgathatok majd. Kéne egy dal, ami vigasztal. Kéne egy dal, ami elhozza lelkembe a tavaszt. Kéne egy dal, ami azt mondja, nem az a boldog, aki ravasz., mert a boldogság az más. Kéne egy dal, amit dúdolhatok majd. Kéne egy dal, ami mosolyt varázsol arcomra. Kéne egy dal, ami az én […]

Posted by
Posted in

Imára kulcsolt kézzel

Imára kulcsolt kézzel, hazavárlak, minden éjjel, de csendes a ház. Nem fordul a zárban a kulcs. Hiába az ima, nincs az, ami volt valaha. Boldog nappalok, édes éjszakák. Mind, mind, a múlté már. Imára kulcsolt kézzel, hazavárlak, minden éjjel. Miért lett múlt a szép? Hova tűnt a remény? Miért oly zord most a világ? Kérdések! […]

Posted by
Posted in

Már, nem

Nem fekszik már hideg kőre. Nem kér már kenyeret Magától sem kérdezi, miért van az, hogy engem senki nem szeret? Hópaplan sem takarja már testét többet. Érte már senki semmit nem tehet. Szakadt paplanja még visszavárja, de fejét már nem hajtja rája. Égi mezőkön sétál. Virágzó kertekben, nyugodt a lelke. Találgatják, kik arra járnak, hogy […]

Posted by
Posted in

Ugye felébredünk?

Ülök a teraszon, testes vörösbort kortyolgatok. Lenyűgöz az est csendje, amit néha a szomszéd kutyájának az ugatása tör meg. Gondolataim oly messze járnak, de nagyon nem tudok elkalandozni, mert, az éles ugatás visszahoz jelenbe. Apámat látom a diófa alatt, aki minden este teletöltötte poharát gyöngyöző borral, majd megfogta a poharat, hogy lássa, hogyan csillan meg […]

Posted by
Posted in

Ez, nem mese

Az öreg csendesen ült a diófa alatti kis padon. Cigarettára gyújtott, majd ujjai között forgatta. Kívánta azt a mérget, de tudta nem kéne már az neki. Csodálkozott is az asszonya, mikor kérte, hogy vegyen neki egy dobozzal, elevenítette fel a pillanatot és maga előtt látta az asszony döbbent arcát. Húsz éve már annak, hogy letette […]

Posted by
Posted in

Csatorna

– Főnök, kiástuk, jöhet a víz. – Mit ástatok ki? – Hát, amit kért. Eltartott egy darabig az igaz, de ki van ásva. – Mi az, amit kértem, hogy ássatok ki? – Hát a csatornát, ami összeköti a házát a Balatonnal. – Én nem kértem ilyet. – Akkor temessük vissza? – Jó lenne. – Oké, […]

Posted by
Posted in

Küldj egy jelet

Ó, Istenke! Karácsonyra kéne, mert apának és anyának nincs rá pénze. Térdepelt a templom falai között, kezét imára kulcsolva az apró fiúcska. Délután volt, kevesen voltak, csak néhányan imádkoztak. Iskolatáskája a pad mellett hevert, míg a picinyke fiúcska az Istenkével beszélgetett. Tíz éves lehetett. Oly hittel kérte a szép ünnepet, hogy a hátsó sorban ülő […]

Posted by
Posted in

Ünnep

Kezében gyűrött ötszázast szorongatva, arcán mosollyal mélyen alszik. A régi kopott szürkés, felismerhetetlen mintájú takarója fehérre cserelve, öleli körbe testét. Valami szépről álmodik Ő. Ő, akinek az utca az otthona és aki tegnap még boldog, boldogtalannak, kellemes ünnepeket kívánt. Furcsa volt hallani hangját mert soha nem szólított Ő meg senkit és nem is kéregetett soha, […]