Rózsa Iván: Cápa és mókus Könnyező cápa… Ez is egy irányvonal. Válaszd a mókust! 2016. január 12. Rózsa Iván: Egy az Isten Szerb, horvát, magyar: Különböző vonalak… De egy az Isten! 2016. január 12. Rózsa Iván: Testvonalak Magas vérnyomás… Vigyázz vonalaidra! Kérlek, ne hízz el! 2016. január 12. Rózsa Iván: Saját út Zen, Buddha, Jézus: […]
Én egy folyó vagyok, Te két oldalt a part, Mi enged, hogy folyjak, de a medrembe tart. Mi vezeti az utam, s néha sebes az ár, Majd a tengerbe ömlök, de vissza, hazavár. Te vagy az ág, s azon én vagyok a levél, Az ág nekem mindig a szélzenével mesél. Mi magához fog, ha vinne […]
A fény árnyékban pihen Tünödve néz le a tájra Mintha valakit várna S csendben ,némán figyel De az úton senki sem jár Nyomasztó emlékek és gondok közt Lakik a szivkben egy bezárt világ Dermedt mozdulatlanságban Alszik a néma táj Körös ,körül a világban A virus méreg foga rág Öl és pusztit mindenfelé De fent a […]
Karantén idején nem mozgok eleget. Nézem csak a tévét és hideg sört vedelek. Nincs is máshoz kedvem, mert bevagyok zárva, mint puha talajba a bebábozódott lárva. Szeretem a jó sört. Nem tehetek róla. De már kezdek úgy kinézni, mint egy öreg fóka. A tükör előtt állva új gondolatom támadt. Elkezdek fogyózni, hogy ne hízzak, mint […]
Az igazságtalanság gönceit ledobtam magamról, s ma itt állok pőrén, lelkem tükre előtt egy évtizednyi pillanatig, testem vizsgálva, lelkem boncolva, kitárva énem titkait. Nyolcvan kiló hús, és csont és víz, és vér, és köröm és haj, és sok régi baj, és új, ami majd elér. Nem enyém az élet, én csak bérlője vagyok, értékelni tudom […]
(Egy bányász emlékére) Jaj! Láttalak! Szívemből próbállak kiűzni, de agyam, e kemény föveny, mint évezredek lábnyomát megőrző, megkövesedett mocsári iszap, őrzi emlékedet. Jaj! Láttalak! Láttalak élőhalottként vergődni filléres lepedőn, szűkölve, vonyítva, reszketve, félni a haláltól öntudatlanul, élni tudó világunktól elzárva, és mégis élni akarva. Jaj! Láttalak! Láttalak két deszka közé beszorítva, és mintha már fölötted […]
Végigdűlök a priccsen. Olyan jó idebenn, a bunkerban. Csend van. Ólmos fáradság kúszik végig az ereimben, érzem, szinte zsibbad a lábam, a karom. Lehunyom a szememet. Zsong körülöttem a világ. Meg kellene vakarózni. Biztosan megint tetves vagyok. Nem csodálom. Tíz napja vagyunk kinn a tűzvonalban, és még a csizma se volt le a lábamról. Csend […]
Edit Szabó : Szerelmes APEVA versek Ha velem lehetnél én kedvesem, megölelnélek. . Ég szívem, mert te vagy, ki bele bújt szívem csücskébe. . Jöjj hozzám, siess már, két karomban a szerelem vár. . Állsz, és vársz, én reám, gyorsan megyek, sietek hozzád ! . Égsz, vigyázz tűz lángja elemészthet a szerelemben. . Csók néked […]
“Ásó, kapa, nagyharang” ülünk a gangon, nincs harag, a gyerek bent minthogyha sírna, ó, hogyha mégis szárnyam volna, ó, hogyha együtt szállhattunk volna! Fülemben folyton az a hang: ásó, kapa, nagyharang… Szétrágott életünk konca, te húzod jobbra, én balra, a gyerek bent mintha mintha még jobban sírna, szabadabb leszel, boldogabb? Fulladok, túl szűk ez a […]
El kell, bizony neked mesélnem kérlek… Fölöttébb ideges, zord vagyok, kérlek… Legszívesebben pofon vágnám, kérlek… Ha lehetne… neki joga van, kérlek. Ma ballagáson voltunk, mi felemelő Volt, sőt, azt is mondhatnám lélekemelő. Ötvenegy éve, óh, régen itt ballagtam Az életutamra valót én itt kaptam… Ahogy felhangzott a himnusz… Mi történt, nem élet humusz. Csoportokban beszélgetett […]
