Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan, Köröskörül is rézszínűvé vált a világ, tartósan… Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan. Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába, Elhúzom a függönyt, bámulok a vakvilágba…. Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába. Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha direkte öntenék, Fönt biztos […]
Mikor Sanyim elment, akkor azt gondoltam, többször le is írtam: „Az örök vadászmezőkre távoztál el innen, ott sétálsz, ott járkálsz erdei ösvényen, kanyargós útjain mennyei hegyeknek.” Dehogy lősz te vadat: gyönyörködsz majd bennük, szelíd szóval őket mind magadhoz hívod, szépen simogatod, nyelvüket jól érted, s azon vigasztalod hogyha véletlenül éppen szomorkodnak… De te […]
Vannak már órák, talán napok is, Hogy nem sírok, mikor rád gondolok. De nincs olyan nap, óra vagy perc, amelyben ne gondolnék rád, és nincs olyan óra, perc vagy pillanat, amelyben ne hiányoznál nekem – Te, aki az Életből eltávozott, Te, aki az Életemből távozott. És nincs olyan óra, perc vagy pillanat, amikor a […]
Egy arab költői motívumra „Melletted fehér volt az éjszaka. Tenélküled koromsetét a nappal.” Ibn Zájdun Ál-Kortóbi: Uálládá hercegnőhöz, fordította Faludy György Míg mellettem voltál, míg a társam voltál, addig az éjszakák is szikrázóan fehérek voltak. Most, hogy nem vagy már velem, s elveszve jobb felem, a nappalok is koromfeketékké váltak. Bizony jól írta ezt […]
Edit Szabó : Gólyák vonulása . A nyár végi szép napok, völgyben nyílnak virágok, zölden csillog a fűszál, ragyogón süt napsugár. . Nyári napnak ereje, forrón izzik még tüze, ám a kék felhők felett gólyacsapat integet. . Körbe repül felettünk, völgybe tekint a szemük, hosszú útra készülnek, fiókáik felnőttek. . Kevés volt az élelem, de […]
Edit Szabó : Őszi fényben . Sárgán virul az ég alja felettünk, látni még a piros fény közelebb jön, szél kavarja meg az őszülő tájat, szénakazalt védi az ő karámja. . Tanyaházban magas fa védekezik, piros cserép ház tetején vereslik, fa ágain aranylanak a fények, kútágasa messze mered az égnek. . Száraz fű közt még […]
Edit Szabó : Nagy csoda . Jaj micsoda életkép, teli buszon ül a nép, nagy-nagy csodát látnak ők, gyerek kézben nyitott könyv. . Régen láttak már ilyet, telefon kézben zizeg, fel kell venni oly gyorsan, emlék lesz hamarosan. . Könyvsorok időtlenek, telókon nem üzennek, betű van szemek előtt, olvass,legyen rá időd ! . Bőcs,2020.08.30.
Szívem bánatos, drága Liám, Tested élvezném már, biz’ az ám. Vágylak birtokolni, Vágy akar uralni. Özvegyi fátylad, nem kell már ám. Benned forrnánk egybe, ó, Liám, Harcosan, véred lázítanám. Messze… lehetetlen, Vérem… tehetetlen. Kéj megszerzésed, kidolgoznám. Veszetten csókolhatnál Liám, Élvezném, mindazt… nem talmi ám. Szeretet tapizás, Kéjes gondolkozás. Kéjemet Te is megkapnád ám. Vecsés, 2019. […]
A bánatnyakúak eljönnek értünk Lekapnak mind a tíz körmünkről És míg elménk a párnán reset-el Kifordítanak gyönyörű bőrünkből Ránk csapódott a ketrec ajtaja csak Álomlélegzet vezet a szabadságba A néma tárgyak a barátaink tán’ Egyre-másra mégis szabotálnak A fekete autók jönnek és mennek Álomban és ébrenlétben egyaránt Egyik ablakában se’ én mosolygok Én itt lógok […]
Az ablak félig nyitva volt, a szél bekúszott rajta, és meglibbentette a Katinka vállaira boruló tincseket. Bár szép szőke fürtjei voltak a lánynak, mégis mintha csak sápadtabbá tették volna az egyébként is fakó arcocskát. Csak a masni piroslott a hajában, ami mindig ott ékeskedett a szépen rendezett fonatok között. Csend volt a konyhában, a háttérben […]
