Rózsa Iván: Képtelen kép Az ég már nem éktelen kék, A szék tűzre dobva ég, Az üst félig finom füst, A tűz innen messze űz, A test enni is már rest, A fess festő nem ily képet fest, A kép is esdve ragyogna még, De a vég mindenkinek eljött rég… Budakalász, 2020. október 8. Éjfél […]
Rózsa Iván: Mit üzen a világ? Az én családom… Nem kell ide bizonyíték, születési anyakönyvi kivonat vagy egyéb okmány, vérszerződés: az én családomba tartozik az, aki önzetlenül, feltétel nélkül, álszentség és rokoni kötelezettség nélkül szeret. Teljesen biztosan vagyunk is most már ketten a családomban: én és a Jóisten… Élhetünk… Élhetünk egymás mellett több ezer kilométer […]
Mikor minden Mikor már teljesen kétségbeejtő minden És a levegő is fogytán van körülötted, Csak akkor jön néha egy zápor, Hogy lemossa legalább a tested, Hogy Előtte újra meztelenül állj. Mert egyedül hiába rakosgatatsz tettet és szót, Egymásra téve is, csak rossz Bábel torony. Nem hogy az égig, a másik emberig sem ér. […]
Csak nehéz így egyedül Jobb közönsége volnék Néma ajkadnak, Mint a zajos csendbe szórt Kósza szavaknak. Érinthetetlen durva messzeség, Érinthetetlen durva messzeség. Fázik a tél is: Udvarán Hideg pocsolyák tanyáznak. Téged mint egykori Kályhám, sehol sem talállak. Elérhetetlen messze kerültél. Elérhetetlen messze kerültél. Nem kéne szólnod. Nem kéne szólnom, dúdol A kémény […]
Bár rég volt, emlékszem azért, mikor megszerettem a sok könyvet szülői házban szőke fiúcskaként – rám várt a polc, mint egy nagy hajó kies betűtengeren, s én ezt az óceánt lelkendezve felfedezhettem. Mi vajon hát a könyv? Mitől remek? Készítője ki? A külcsín és belbecs együttese, mely felszenteli, és jó, ha arányos, tapintható, kézzelfogható. De […]
Siklunk az ősz vízén Hajónk a szigetünk. Ketten, karnyújtásra Mérföld távolságra. Nem azt látod amit én, Más hangokat hallasz: A rejtett tó kiszáradt Elrebbent a szárnyas. Félelemről beszélsz bátran Mindent kettőz a folyó Úszunk a két világ határán A tükör két másik oldalán. 2019. október S. F.
Gyötrő tavasz Konok bazalt fellegek kaptatnak az égen, alant a föld mégis az aszálynak hódol. Nyárrá vénült a tavasz, nem olyan, mint régen. Esőkről lódít, és holt szirmokból jósol. Lázas magányán tűnődik a kies utca, nyomasztja a veszni vágyó esők képe. Csend szövi napjaink és van, aki azt súgja (mert már fáj a térde) Vállaljuk […]
Szerelem covid idején. Egyetlen lányom esküvőjére készülünk A nyár nagyot nyújtózkodott, s még tartja melegét Bearanyozza légterünk a nap fáradt sugara Hiszen jól érzékeljük október az ősz májusa A súlyos veszélyes élethelyzet ellenére is A templom előterében gyülekeztek a vendégek A szeretet koszorújaként a bátrabb hozzátartozók Az első padsorokat megtöltötték, mint várakozók AZ Úr kitekintett, […]
Pillanatképek életem apró történéseiből… Meghívást kaptunk egy körülbelül 250 lelket számláló Baranya megyei kis faluba gyümölcsszedésre. Szép kora őszi időben elindultunk autóval, útközben gyönyörködtünk a szelíd zselici dombság látnivalóiban. A táj elvarázsolt bennünket. A kertben édeni nyugalom fogadott bennünket. Láttuk, hogy a fák roskadoznak az érett gyümölcsök alatt, mintha csak ránk vártak volna. Mintha csak […]
Isten, hol vagy? Szeretnélek megtalálni… Minden idegszálam, testem minden Sejtje tudja és érzi, hogy létezel. Kereslek a nap minden pillanatában. Fürkészem a bezárt eget nappal, a Sejtelmesen világító holdat, És a pislogó csillagokat éjjel. Folyton szólítalak, de nem felelsz, Néma vagy, mint hatalmas hegyek. Isten, hol vagy? Szeretnélek megtalálni… Harmati Gyöngyi S.D.G.
