Posted by
Posted in

Küldj egy jelet

Ó, Istenke! Karácsonyra kéne, mert apának és anyának nincs rá pénze. Térdepelt a templom falai között, kezét imára kulcsolva az apró fiúcska. Délután volt, kevesen voltak, csak néhányan imádkoztak. Iskolatáskája a pad mellett hevert, míg a picinyke fiúcska az Istenkével beszélgetett. Tíz éves lehetett. Oly hittel kérte a szép ünnepet, hogy a hátsó sorban ülő […]

Posted by
Posted in

Ünnep

Kezében gyűrött ötszázast szorongatva, arcán mosollyal mélyen alszik. A régi kopott szürkés, felismerhetetlen mintájú takarója fehérre cserelve, öleli körbe testét. Valami szépről álmodik Ő. Ő, akinek az utca az otthona és aki tegnap még boldog, boldogtalannak, kellemes ünnepeket kívánt. Furcsa volt hallani hangját mert soha nem szólított Ő meg senkit és nem is kéregetett soha, […]

Posted by
Posted in

A madárka csókja

Égeti kezem a felforrósodott vas de nem engedem, még jobban, erősebben szorítom. Úgy mint aki erőt akar meríteni a kis belvárosi ház gangjának vasdarabjából. Kapaszkodom ebbe a vasba mikor elgyengülök és bizonytalan vagyok. Csend van. Az ablakok zárva és a sötétítők is behúzva mindenütt. A hómérő higanyszála közelit a negyven fokhoz. Felnézek az égre és […]

Posted by
Posted in

Fényképed az íróasztalomon

Nézem a fényképed, itt van szemben velem, nézem szép szemedet, magas homlokodat, őszülő hajadat. Szemüveged mögül tűnik elém szemed. Barna szemeidet hosszan szemlélgetem s mintha te is engem, pont engemet néznél. És ahogyan nézel, mintha mosolyognál.   Látom drága arcod, kedves tekinteted. Miért, hogy rám már csak a fényképről vetheted? Ahogy így mosolyogsz, az ajkad […]

Posted by
Posted in

Zajos a sírkert csöndje

Zaj ömlik velem a sírkert a csöndjébe, Kedvesem, jöttem, mert Te itt laksz örökre… Anyám te is, távoztatok mindörökre. Sírás, hüppögés, neszezés, halk mondatok, Fütyülnek a közelben menő vonatok… Valaki hangosan jajdult is, belerúgott a síremlékbe, Fáj neki, de hangosan átkozódni nem mer… könny a szemébe… * (3 soros-zárttükrös) Halottak napján a kis gyertyafények, mint […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ok-osság

Rózsa Iván. Ok-osság Rájössz az ok-okozati törvényre, Immár bölcs és okos lettél. Ráemeled tekinteted az égre, De nem felejted: a Földre születtél. Budakalász, 2020. október 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ok, okozat

Rózsa Iván: Ok, okozat Az ok egyben okozat, Az okozat már ok is. Egyben látod immár a dolgokat: És rögtön tudod, ki hamis. Budakalász, 2020. október 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Beavatás

Rózsa Iván: Beavatás Beavatott az életbe maga az élet, Felnőttként éled meg már a lényed. Megértetted minden dolog lényegét: Szenvedésből elég volt, és legyen is elég! Budakalász, 2020. október 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Égi tisztás

Rózsa Iván: Égi tisztás Kinek hosszabb az ösvény, kinek rövidebb: De az út mindenkinek ugyanoda vezet. Célba érünk, megpihenünk a közös tisztáson: A felhők felett már csak nevetünk földi rongyrázáson. Budakalász, 2020. október 29.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Versenyfutás az Idővel

Rózsa Iván: Versenyfutás az Idővel Mint egy kis béka, kinek már csak pár harmatcsepp jut: Szaladsz az Idő előtt, de Ő mindig utánad fut… Egyszer majd meg is előz, várd ki nyugton Véged: Vállald fel Sorsod, és megkapod Tőle az igazi Éned! Budakalász, 2020. október 29.