Posted by
Posted in

Szomjas gólya a faluban

Edit Szabó : Szomjas gólya a faluban . A templom fent magasodik, fenyőfák körbe ölelik, magasan van az ablaka, tér közepét körben tartja. . Látni onnan széles teret, házak között természetet, szökőkút a tér közepén, magasra tör oly könnyedén. . A vízcseppek felröppennek, aláhullnak majd kecsesen, hűsítik a forróságot, megtörik a valóságot. . Kicsi tónak […]

Posted by
Posted in

A mi hazánk a dzsungel könyve

A mi hazánk a Dzsungel könyve. A mi hazánk a dzsungel könyve Vér áztatott a szőnyege Elejtett nemes vaddal van terítve Történelme csaknem elfeledve Mi legyen a mérleg nyelve Hadakoznak szédelegve Egyik kiáltja: éljen a többség Másik replikázza Inkább a kisebbség Több a feje, több a szája Mindegyik magáét kiáltja Néha elkotyogja Intim Pista Mi […]

Posted by
Posted in

Dal a Holdról

Dal a Holdról Benézett házam ablakán a Hold, s én visszanéztem rá az éjszakában, elült a csend, mi sóhajt visszafojt, sietve meglapult, figyelte vágyam. Ezüstsugárral fonta át az éj álomba ringató uszályát lágyan, szelíden rám sütötte még szemét a Hold a foszladó, hideg magányban. Varázsosan belém karolt, ölelt, magával vitt, sodort a végtelenbe, repült velem […]

Posted by
Posted in

A grund

A nyár végi nap délelőtti fényzuhatagában egy hét év körüli szöszke fiúgyermek bukdácsolt félmeztelenül rövidnadrágban, lábait dorkóba bujtatva. Hüppögve rohant ki a fűcsomóktól foltokban zöldellő homokos grundról. Szemét dörzsölve időnként megállva visszanézett, majd futásnak eredt. Igyekezett egyre távolabb kerülni, maga mögött hagyni a gyermek zsivajtól hangos, zsibongó méhkast. Átvágtatva a ligetes kiserdőn a házak irányába […]

Posted by
Posted in

A páva

Edit Szabó : A páva . Felszállott a páva virágzó nagy fára, magát illegeti, farkát billegteti. . Fején a korona, fent magasan hordja, díszmadár őkelme, tisztában van vele. . Vadon élt egykoron, hangja rikácsoló, ám az Isteneknek volt királyi kedvenc. . Rövid szárnyaival, röpdös vágyaival, farktolla nagyszerű, legyezőn szétterül. . Pávaszem a díszük, ragyog és […]

Posted by
Posted in

Gondolatok március idusára…

Midőn az est madár, fára száll, lelkem útra indul, s elkószál. Hívja, csalja öt a holdleány, csendben oson a kálvárián.   Dűlőút vele messzi szalad, megpihen egy kőkereszt alatt. Imára letérdel ott szépen, hozzád szóljon, s mit lehet, kérjen.   Nem sokat. Hegynek ormát, s lankát, füves völgyet hisz ősök lakják. Ott értik szavam, s […]

Posted by
Posted in

Búcsúdal

Hajnal dereng, s fényt, hasit az égen, csalatva a majdani álmokat. Szenvedésből támad föl az élet, és kényszerítő réme kárhozat. Talán szerettelek, hiú remény, és ezért törted szét a vágyakat.   Ringó kebled, szűz öled telve még, Vágyott, hisz emberé válás útja. Lélek még igaznak hisz, hát remél. A kereszt alatt lehet még csoda. Hát […]

Posted by
Posted in

Telihold

Alkony oson át a városon, s a sötétjét hinti szerte szét. Hold sápadt fénye égi vásznon, s lépted elvész az utca kövén.   Emlékszem, mikor jöttél felém, árva voltam, hiszékeny bolond. Karton ruhád fújta nyári szél, s arcodon játszadozott a hold.   Piszkos lámpása fakó fénnyel, Fehéren ragyogott éppen rád. Felvillanó álomkép perzsel, s nem […]

Posted by
Posted in

Beszűkült,vagy kitágult a világ?

Beszűkült, vagy kitágult a világ? Beszűkült, vagy kitágult a világ? Az ember mindig érezte a válasz hiányát Mondd, Te hogy gondolod Mi lehet a helyes válasz Számodra mi lenne jobb Mi lenne inkább megnyugtatóbb A világ beszűkülése Lenne ellenségeink nyeresége? A nemzetek szorosabb közelsége? A hazugságtól megnőtt Pinokkió orrának könnyű érintése Rajtuk fészket rakó/ Gyűlölet […]

Posted by
Posted in

Éppen ilyen vagyok

A hajnal ráncosan félreáll, s az égre küldi fel a Napot. Pilláimon megpihen a fény, már ébren álmodok.   Szemem írisze vidáman int, jókedvemben táncra mozdulok. Friss, üde kávé illata hív, kéjesen kortyolok.   Tollamra szavakat suttognak virágillatú gondolatok. Színes szálait versbe fonom. Nos, ez is én vagyok.   Kottából kiugró dallamsor, ha sétáimon ajkamra […]