Fiatalon még nem számít semmi, Akkor még érzed… tán’ vagy valaki. Hatvan felett; Ajándék minden év Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz, Kellene minőség, de az ár… mit nem támogatsz. Jársz még volt barátokkal kirándulni Szeretsz még havonta színházba járni, De bizony […]
Este van este, van, aki nyugalomban. Én meg csak nézem a Napot, mosolyomban Látszik szeretetem, mit érzek iránta Lemenése közben csakis őiránta. Esti misére zúg a harang… hívja híveket. A Nap elszendereg, elmegy, az útja ívezett Bár még maradna, mert szeret ő minket, itt Jól érzi magát, ránk verte sugarát… snitt. A sötét, szinte hallani, […]
Ó, a nyár, akkor él a bogár… Zöld akkor az összes falevél, Pereg a homok, mikor mesél. Ó, a nyár, bizony az elmúlt már… * Alkony is fáradt, Megviselték, hő napok… Hűvös láthatár. Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc
Nem akarnék én sírni, De szorítja a torkom… Könnyem… kezd kicsordulni. Eh, nem enged egykönnyen. Magányom egy tenger, és a víz felületén Messzire elszáll, tovasuhan a sóhajom És mámorosan tekinthetek, el a víz felszínén Ilyen volt életem… teljesítetlen sok óhajom. Nincs már nekem… nincs álmom, elúszott csendesen, Viszi a víz-sors lassan, sodortatva árban. Viharok széttépték […]
Hosszú volt a tél. A fagy igen csak megkínozta az erdők, mezők szegény kis állatait. Sok elpusztult közülük nem találva élelmet. A hó, a jég befedte a földet, ahol máskor gazdagon volt az ennivaló. A fák ágairól is elfogyott a finom gyümölcs, s helyette csak jégcsapok lógtak alá. Főleg a tél vége volt sanyarú az […]
Valamikor nagyon régen egy távoli, kicsi faluban élt egy Palkó nevű legény. Nem vágyott ő semmire, csak, hogy szépen szerényen élhessen a házacskájában. Egyik nap a Halál elhatározta, hogy magához szólítja Palkót. Meg is jelent nála, ahogyan illik egy halálnak. Kezében egy hatalmas kasza volt, amikor bekopogott Palkó ajtaján. ─ Készülj, Palkó! Magammal viszlek, szükségem […]
Egyszer a kertünkben télvíz idején összevesztek a cinkék és a verebek, hogy a madáretetőben lévő magok kiket illet. Mindegyik madár azt hitte, hogy csak övé a finom eledel, amit reggelente kiraktam nekik. Elsőnek egy kék fejű cinege érkezett társaival és boldogan csipegetni kezdett. Nagyon éhes lehetett. Éjjel átfázott a hidegtől. A kertet mindenhol vastag hó […]
Képzeljétek csak el, amikor még kissrác voltam, egyszer találkoztam egy manóval. Aranyos kis emberke volt. Olyan igazi manó. Mesekönyvek tele vannak velük, és számtalan történet szól róluk. Most én is egy ilyen aprócska, parányi lényről szeretnék mesélni nektek. Szép nyári délután volt. Egész nap unatkoztam, mert szinte minden barátom elment nyaralni, vagy valami más […]
Fekszek a réten, finom, vastag fűben, A szél nekem sóhajtozik a fűben. Velem van… őrült magányom… a fűben. El vagyok dőlve a szépen hullámzó, nagyon sűrű pázsitban, A szél nekem sóhajtozik szinte pánikban, vastag pázsitban. Velem itt fekszik a megveszekedett magányom a pázsitban. El vagyok fekve-nyúlva csukott szemmel, a vastag gyepen, A szél mozgatja, sóhajtozik […]
A gyűlöletről… Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! Bezzeg a gyűlölet, az meg itt kóricál, ő mint, lélek-vakond! Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond! Föntről csak úgy zúdul a fejemre, sok mérhetetlen mocsok, Öregen már tudom, ennek immár nem lesz vége… csak harcok… Föntről csak úgy zúdul […]
