Posted by
Posted in

Nyár leánya

Merre jártál, hová tűntél, hogy hozzánk ily későn értél? Nagyon várunk minden évben, búsulunk, ha vagy késésben.   Tarka virágok világa, tőled érkezik a nyárba. Bódító illatok szállnak, zenéje lesz a kaptárnak.   Élénkséget adsz járásnak, lágyságot finom ruháknak. Pihenést a fáradt testnek, üdülni nálad szeretnek.   Meleget érő kalásznak, erőt sugárzol munkásnak. fényt adsz, […]

Posted by
Posted in

Pünkösdi rózsa

Bíborvörös bazsarózsa simogatja a lelkemet. A nyár első forró csókja, melyen már túl a kikelet.   Évente rajtam átárad fennkölt előkelősége. Ámulok a színpompában, gyönyörűséges fényében.   Körbe-körbe fordul, keres földre szállt fehér galambot, szentlélek hozzád is kegyes, meghozta az ünnepnapot.   Fáradt fejjel hajol lassan, mint a ma sem készült diák, szirmait hullajtva villan, […]

Posted by
Posted in

Kitartás

Mindenütt csupa zöld növény, együtt alkot szinte sövényt. Fa bokorral összefonva, itt-ott, ahogy a szél hordta.   Egyre terebélyesednek, gallyak hosszan növekednek. Araszolva behálóznak minden teret, bezáródnak.   Mint, ahogy a pók szövi be, a sarkot ugyanennyire. Ellenáll minden időnek, a vad, tékozló erőnek.   Olyan, mint egy kósza álom, átjárhatatlan világon. Mélyéből kitör egy […]

Posted by
Posted in

Varázslatos világ

A hajnali pír fénye ébresztett, a napkorong épp most eresztette el a hegyek mögötti vidéket, hogy ismételje a csodás létet.   Pára permet ereszkedett fentről, félhomálytól szűrt a fény e perctől. Csak az élénk színek merészkednek, a nyugvó tájból felemelkednek.   Én most az ablakunkból szemlélek, elé terítem az édességet. Nőnek szívem bársonyos vágyai, örömünnep […]

Posted by
Posted in

Ha én gazdag lennék / 2 vers egy gondolatra !!

Edit Szabó : ” Ha én gazdag lennék…” Egy címre két versem. 1. ” Ha én gazdag lennék” egyszer a világon nem vón’ vegyszer, körbe járnám az országot, vinném magammal az álmom. Magas, sötét erdők szélén, széles mezők gazdag rétjén, vadvirágok tengerében természet él szépségében. Az erdőnek madarai a mezőnek állatai, vígan járnak szerte-széjjel, nem […]

Posted by
Posted in

Nyiss a természet felé

Nyiss a természet felé Tárva,nyitva Földünk kapuja A huzat sem tudja becsapni ajtaját Mintha túlvilágról érkezne moraja S évszázados fákat tép ki haragja Szennyezett tengervíz mossa partjait Szennykupacok borítják életterét Embermilliók vagy éheznek-fáznak Vagy mértéktelenül csupán zabálnak Folyók, tavak kitörnek medrükből Aszály, tűz tizedeli termőföldjeik A Föld rengései pusztítják értékeik Szájukból trágár és szitokszó árad […]

Posted by
Posted in

Aki követni akar

Aki követni akar.. Mondja az Úr Aki követni akar Vegye fel keresztjét Pedig minden imánk Egyetlen imába torkollik Hogy levetessék a kereszt a vállunkról Végre szabaduljunk annak átkától Ne fossz meg érte minket az élet szépségétől Pedig a szenvedés felszabadítja a szeretetet Aki nem ismeri a szenvedést nem ismeri a életét S ki nem Jézussal […]

Posted by
Posted in

Érted

Érted! Miért születtem e világra Miért nem zárkóztam magányba Hogy rátaláljak egy hűséges párra Ez lett végül boldogságomnak ára ? Pedig sűrűn rám telepedett S megéltünk egyútt néhány zordon telet Bilincsbe zárt nyomasztó nappalok Mit követtek hitét vesztett riasztó fagyok Büszkén vállaltam négy gyermeket Pedig rám szórtak hitvány férgeket Hogy megfaragják maradék lelkiismeretemet Feltúrják, kifordítsák […]

Posted by
Posted in

Pünkösdre virradt…

Szentlélek ó, Te vigasztaló Isten! Béke, szeretet; tőled fakad minden… Mi hívunk, és ezzel fejezzük ki reményünk, Mert most van talán rád, a legnagyobb szükségünk! A pünkösdi rózsák szirma időben kinyílott, Zápor után… sok esőcsepp, könnycseppként csillogott… A pünkösdi rózsák szirma időben kinyílott. Mindannyian várunk, ó Istenem! Pünkösdi rózsa is kér; nap, hevem! Mindannyian várunk, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Közmondások a gyakorlatban

Rózsa Iván: Közmondások a gyakorlatban Fanatikusnak tűnt, mint egy igazi bigott. Valójában vizet prédikált és bort ivott… Megszegte fogadalmát százszor; fűvel-fával hált. Meglátta más szemében a szálkát; magáéban nem a gerendát. Nem minden arany hát, ami fénylik… Lelepleződése várható, nem sokat késik. Könnyebb utolérni a hazug embert, mint a sánta kutyát. Még akkor is, ha […]