Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A hazaáruló egér

Rózsa Iván: A hazaáruló egér Az egér ordítani, az oroszlán meg ugrani készül: Talán rend lesz ebben a kis országban végül. Az egér az állatok királyának képzeli magát: És közben lejárat mindent; eszmét, hitet és hazát. Budakalász, 2020. december 10.

Posted by
Posted in

Pápa lelke itt vár (apeva-poéma)

Több éve indult az egylet útja, mely patrióta lett, kultuszt teremtett fölvállalva emlékápolást, zord idő okozta távolodást. Pápa lelke itt vár, e hely szelleme predesztinál a kultúrára. Kit sorsa ide szán, belélegzi e vágyó tudást. Új s régi tanárok életműve feledhető-e? Oly sok arc a múltból, diák, művész, tutor emléke, vagy csaták sora a környéken, […]

Posted by
Posted in

Amikor még gyermek voltam

Edit Szabó : Amikor még gyermek voltam Amikor még gyermek voltam, erdőn-mezőn kóboroltam, nem számított tél és a nyár, enyém volt az egész határ ! . Nem voltak nagy különbségek, leány s fiú kéz a kézben, együtt léptek és nem féltek, szeretetláng gyúlt az égen. . Fára mászás vagy focizás, égig repült – bántuk is […]

Posted by
Posted in

Adventi időszakok

Edit Szabó : Adventi időszakok . Négy fal között vár a világ, talán eljön, aki kivált keservekből, gyötrelmekből, Hitet ad a kegyelemből. . Reménységünk növekedik, hisz szívekben gyökerezik szeretet és a megváltás, lelkekben a megújhodás. . Örömünnep, gyertyák égnek, három vár az érkezésre, imára nyílnak az ajkak, kérésüket Uram, halljad ! . Szeretetet adj embernek, […]

Posted by
Posted in

Táncolni megyek

Magamra öltöm a kis csinost: ropogó ujjú blúzt, kötényt. Tükrös a cipőm, koppanva lép, lábamon harisnya, hófehér. Egyszerű kontyban a frizurám. Táncolni megyek. Rúzsos a szám. Fák lombja susog, megnyúlt az árny. Újabb szereplés, kihívás vár. Szívem öröm telt, izzó a nyár. Toppan a talpam a színpad deszkán, köröttem színek, nincs lámpaláz. Csendül a zene, […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban tűnődők…

Víziós gondolatsor… karácsony előttről, nélkülem! A háborús életszakadék szélén ülök, Nagyon -semmibe- bambulok, azon tűnődök, A csúszós jégen fölfázva, meddig ücsörgők? Sötét, perem-felhő sáv látszik a láthatáron, Itt felettem az ég meg felhőtlen, de nem bánom. Családom otthon már biztos, hogy készül már a karácsonyra, felállították a fát, Ebben én is mindig részt-vettem, sőt az […]

Posted by
Posted in

Apám

APÁM A Duna Mohácsnál mintha megpihenne.Nyujtózkodik,sodrása lelassul.Szinte évente egy-egy gázlót, kisebb szigetet rajzol a nagy szigeti oldalon. Kanyarokkal üdvözli a várost. Hidat a mai napig nem kapott pedig már Trianon előtt áhitozott utána. Trianon határvárossá silányította, sőt a Szerb-Jugoszláv szomszédság Tító uralma miatt visszafogta fejlődését. A várost nehezebb volt megközelíteni, mint a nyugati határszélt. Pedig […]

Posted by
Posted in

Reménytelenül

Van amikor az ember életútja váratlanul rossz irányba fordul. Hiába próbálod korrigálni minden erőddel, nem sikerül jó irányba terelned. Az csak megy és megy a végzete felé megállíthatatlanul, mint egy fék nélküli szekér a lejtőn lefelé. Egy novemberi, hűvös, esős éjszakán a balsorsod be is következik. Az út itt véget ér, de csak azért, hogy […]

Posted by
Posted in

Elmondhatatlan

Elmondhatatlan, mennyire hiányzol, Minden nappalomból, minden éjszakámból. Elmondhatatalan és leírhatatlan, Hogy ez az árvaság mily kibírhatatlan.   Színek, illatok, hangok áradása, De maga a csönd is felidéznek téged. Itt vagy készülő kávém illatában, A szerb népzenében, közönség tapsában.   Máskor újságlapok lágy zizegésében, Fog alatt hersegő almának ízében, Tejfehér ködökben, bősz fékcsikorgásban, Téli délutánok nagy […]

Posted by
Posted in

Látok sok szomjúhozót…

Bárhová nézek, látok sok szomjúhozót… Ők bizony mind vágynak egy korty víz után. Látom szomjúhozókat, és ez után Nem értem… állnak és várják a kútfúrót… Vecsés, 2013. január 7. – Kustra Ferenc