Posted by
Posted in

Pipacsok között

Edit Szabó : Pipacsok között . Búzamező szélén virág, piroslón virít a határ, kék sejtelem benne rejlik, búzavirág kényeskedik. . Határ menti látogató, barnasága odavaló, lételeme erdő-mező, otthonában járkál egy őz ! . Figyelmesen tekint széjjel, magasra emelt fejével, agancsai ágaskodnak, kalász fölé magasodnak. . Körülötte pipacs díszlik, a szép testét kiemelik, meleg barna tekintete […]

Posted by
Posted in

Féknyúz, és antifák birodalma

Féknyúz és antifák birodalma. A világ egy hatalmas lávatengerré változott Fortyog, füstölög a légben égető pernye száll Féknyúz lángnyelvek a testünkre tapadnak Az élen szkafanderben antifák haladnak Az életünk mindenütt viviszekción esik át Igyekeznek a lelket kioperálni belőlünk Testünk többi része lélek nélkül elkorcsosul Ezzel biológiai létünk gyökeresen módosul A szeretet elillan az emberi földi […]

Posted by
Posted in

A fény dicsérete

  Valamikor nagyon régen, a sötétség lett úr a földgolyón. Mindent elborított, megfojtva az életet adó fényt. Sírtak az emberek, vonyítottak az állatok, s a növények riadtan bújtak vissza a föld alá. Nem volt menekvés a kegyetlen sötétség elől. –  Én vagyok a világ ura – üvöltötte bele a semmibe. – Senkinek sem kegyelmezek. Elpusztítok […]

Posted by
Posted in

Falunk hatalmas békája

Falunknak a végén volt egy tó, és ebben a tóban lakott egy nagy zöld béka. Olyan nagy volt, hogy ember még nem látott hozzá hasonlót. Még a szomszéd községből is a csodájára jártak. Reggeltől estig jöttek az emberek békát nézni. A népszerűség nagyon tetszett a békának. Egész nap illegette-billegette magát, mint egy híres színész. Külön […]

Posted by
Posted in

Háborgó mélység

Gyenge a nyelvem kifejezni azt, háborgó mélység, ami megszakaszt; bár minden szavam lelkemnek tükre, s nem halvány mása, mégsem él üdve. Megdermed lelkem, kedélyem vádol, csak illúzió, hogy félve ápol. Meggyőző kellék, börtöne ajkam. Hátramaradt rom, ennyi maradtam.

Posted by
Posted in

Margaréta koszorú

Edit Szabó :. Margaréta koszorú . Kék ég alatt zeng az ének, margaréták útra kélnek, fel a felhők tetejébe, koszorút fonnak köréje. . Fehér szirmok felragyognak, egész mindenséget fognak, napfény sárga bibéjüket vidámítja a fény tükre. . Szikra csillan, fény megvillan mindegyiknek nyitva szirma, viszi messze a szépséget, világ szeme legyen éhes ! . Legyen […]

Posted by
Posted in

A nap végén…

Fény és a sötét, találkozott, összeölelkezett, Aztán a sötét orvul, fényeket durván felöklelt. Pendültek fény húrok, szóltak lélek dallamok, Mint tiszta szűz hó… olyan tiszták a szólamok. Hullhat ónos eső, vagy fehéres hó, fájhat a fej, mégis leszáll az est És a sötétség a maga feketeségével, mindent éjszínűre fest. Óh, éjszaka, ha eljössz közénk, a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Haladás

Rózsa Iván: Haladás Ki voltam? Ki vagyok? Ki leszek? Honnan jöttem, és merre megyek? Változom, de mégis ugyanaz maradok: Az utamon szüntelen a végtelenbe haladok. Budakalász, 2020. július 12.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Húsz hullám haiku

Rózsa Iván: Húsz hullám haiku Ki látja hullám? Én valószínűleg nem… Legfeljebb fentről! Hullámok hátán Delfincsapat cikázik: Hideg kiráz itt… Hullámfürdőben Várunk óránként, kolomp: Öröm-jel-adás… Szeretem e neszt; Hullámok halk moraját: Feltölt a tenger! Ős-öröm hull (r)ám; Mindig élvezem zenéd: Mesterünk, Richard… Hullámtörő gát Fékezi szilaj tenger Újabb rohamát. Együtt rezeg lét Közös hullámhosszunkon; Egy […]

Posted by
Posted in

Kitartás

Nem álom állapot ez a jelen, számára szinte viselhetetlen. Félve kell a pillanatban élni, így csak a jövőre tud gondolni.   Elnyújtott az út a megoldásig, tele van görönggyel zsúfolásig. A cél stabilan áll a távolban, lélekben tűz izzik tágas gondban.   Fontos az erő, valós kitartás, nem veszhet el egyetlen pillantás. küzdelem uralhatja a […]