Rózsa Iván: Pillanatkép Pillanat Minden pillanatban a pillanatnak kell élni, s ez a pillanat lehet végtelen is… Végtelen pillanat Végtelen pillanatok egymásba fonódnak, és sosem lesz végük… Pille Pilleszárnyakon lebben a lét: és a végén vár az öröklét… Pilleszárnyakon Pilleszárnyakon száll a gondolat: izoláltak az emberek, és azt mondanak a tévékben a bennfentesek, amit akarnak, […]
Bíróra várva… „Megbomlott a régi mérték, percnyi álmok tépték eszét.” Mondta, mikor tetten érték. Ennyi volt a védőbeszéd! Most áll, mint ki várja végét; arcát dúlja régi romlás. Míg rágja a papír szélét, nyelvén csüng még száz káromlás. Volt itt minden: okos óra, csengő fészek (szürke mobil), felkent senkik, buta nóta, kimért átok […]
Én ne tudnám mi az elmúlás , Ki szeretteit már rég eltemette, Mikor a fákról ezüstös könny pereg? Én ne tudnám miért búcsúznak a levelek? Ilyenkor,ha újra jön az ösz, Szivembe ismét fájó bánatot üz. Nem, nem kérek több gyászt, Feledés, bánat, szomorúság Utitársaim többé nem lesztek, A szenvedés kosarát ma félre teszem! Mikor egy […]
Csak azokat a számokat láthatod, Melyekért a szemed felragyog. De ha már tanultál matematikát, Azt jóra is használhatod. Felébreszt, megrémiszt, talán féken tart, Ha szembesülsz olykor számokkal, S meglátod az emberi pusztító bajt: A végóra elfogyóban. (Pápa, 2014. december 18.)
Hétköznapi pszichológia… Társsal a magány, zsákutcába bevezetett, És nem emlékszik ember, mikor is nevetett… Kapcsolat már elvesztette… míves veretet. Hajdanán-danán szép volt minden, tán’ túl szép, Akkor még volt szeretet… immár álomkép. Kikopott azonban már minden, amire mi büszkék voltunk, És mindent felőrölt ez a hosszú, kegyetlen életharcunk. Minden nappal, csak süllyedünk a délibábos öregségbe, […]
Ősz lett. Hullanak a levelek. A földre esve vörösen izzanak. Tűzben ég az ősz. Lángol, ahogy a szívem lángol. Éget az őszi út, Ahogy lelkemet és léti valómat Perzselte fel a lábnyomaiddal kitaposott zavaros, Zilált ösvény, amit magad után hagytál bennem. A friss tavaszi búzát, a gazdag, Érintetlen gyümölcsfákat gyújtottad fel Minden egyes rám vetett […]
Fodros felhőkön nyújtóznak álmaim, A tovaszáguldó, zord idő lassít. Emlékeim csobbannak a csend taván. Gyöngéden elidőznek a múlt szaván. Fák tövében sistergő vágyak gyúlnak, a réten ragyogva, cikázva futnak. Gyertyalángként hirtelen ellobban, Leszállt a józan reggel homlokomra.
A versek gyógyítják fájdalmait sajgó léleknek. Ha írok: menedék zűrzavaros, zord világunkból.
Virágzik a jég az ablakomon, fagyos tél ajándéka. Kihűlt szerelem virága, jéggé dermedt fagy lehelete. Dérré vált harmat fagyos tekintetedtől megdermedt könnycsepp.
Ki lehet Magyar Szent! Századok virtusában születtek hősök és szent életűek Például szolgáltak lélekben, testi valóságban Múltjukat nem terhelte emberi könny és bánat Csak példamutatás hozható fel hivatkozásnak. Történelmünk számos szentéletű embert számlál Kit terhelt kora, családi köteléke, szerepvállalása Kinek nem adatott meg jövőképének kibontása Fejet hajtva imával álltam IV Károly sírja előtt Korán éltét […]
