Hogyan is lehetne bolond a bölcsből? Amikor így szabadult a bölcsőből… De bíz’ minden lehet, az élet ilyen cifra! Tanúsítja ezt… analfabéta kismiska! Mert az élet nem a normális létnek kedvez, Mondják, Isten végez, ember hiába tervez… Meg az is mondják, okos ember nem terem úgy, mint a gomba, De, okosokat is be lehet slihtolni […]
Filozofálok a saját árnyékomról… Igen nagy felfedezést tettem, nem vagyok már egyedül, Mindenhol velem van az árnyákom, tőlem nem menekül. Jön velem mindenhová, de nem tudom, hogy minek?! Van-e olyan ember, akinek nincsen? De kinek? Van nekem árnyékom napsütésben, Van a közvilágítás fényében… És van temetői gyertyafényben. Van, hogy súlyos viharfelhők bántón lógnak felettem, Akkor […]
Beleveszünk az Ég, kékjébe… élvezzük. A mennyem Te vagy! * Élő angyalom Vagy, csak hívogass folyvást. Így üdvözülünk. * Szádból, lelkemnek Ima hallatszik. Áldlak! Paradicsom ez. * Lelkem mélyéből Sok szeretetem adom. Áradó folyó. * Révészed vagyok, Háton viszlek mennyünkbe… Így nyögj, imákat. * Szerelem perce Nem érhet véget! Tovább… Mi; örök társak… Vecsés, 2019. […]
A tábor lassan elcsendesedett. Csak a vaskos drótkerítés tövében ötven méterenként álló oszlopokon világítottak a lámpák. A hatalmas kapu is zárva, ahol napközben ki és be jártak a teherautók, vitték a foglyokat a vasutat építeni. A hatalmas kapu előtt két őrszem állt, nyakba vetett géppisztollyal, kezük a ravaszon, hiszen foglyokat őriztek. Hadifoglyokat! Igaz most nem […]
ha megfogod kezét tartsd erősen ne hagyd tévelyegni gyermeki lényét mert az a veszélyes ott a gödörben többé nem látja az igazság fényét többé nem látja az igazság fényét mert az a veszélyes ott a gödörben ne hagyd tévelyegni gyermeki lényét ha megfogod kezét tartsd erősen
csend borul az odvas fára képzelet szül szép álmokat felsejlő emlékek sora ködös jövő ont vágyakat csattog a fog idő foga beléd mar és húsod tépi ráncokat karmol arcodra a napod sem már a régi szél süvít a domboldalon eső veri itt a tájat érzés vibrál gondolaton talán rád még valaki várhat tépett vágyak törött […]
pitypang deszantok szállnak a szélben szirmokat bont sok sárga kis virág harcol a létért ott lent a fűben hiszi hogy élhető ez a világ
József Apánknak hetvenedik születésnapjára Hetven év mily gyorsan elszaladt, segítve tiporva a régmúlt vágyakat. Táncolunk még az élet színpadán, de lassul az ütem s véget ér talán, egykor de addig ünnepelünk. Kitárva kezünk, lelkünk és szívünk, feléd apánk, kik még itt vagyunk, reméljük még sokáig találkozunk. Tömzsi, szakállas, százhúsz kiló, ilyen voltál egykor “karcsú” ifjú. […]
süllyedő hajó mit dobál a tenger dőlt árbocáról a kötélzet szakad s fedélzetén a sok sok ember soha nem látja meg már a partokat hullám néha átcsap a hajótesten recseg a deszka szakad a vitorla néma borzalom fut át a testen ordítana a száj de nincs már hangja de fény dereng át most a zord […]
régi iskolám a Kálvária téren idő távlatát évtizedekben mérem egykor befogadott itt az Alma mater mikor elbocsájtott még nem fogtam fel hogy iskolásnak lenni milyen jó dolog hol gond nélkül élni és tanulni tudok mire megértettem már öreg vagyok visszajárnék de már nem fogad nem lehet mást akar az agy a lehetőséget elszalasztottam mikor az […]
