Posted by
Posted in

Cicavízió

Edit Szabó : Cicavízió . Mese-mese reggel,este, virág nyílik lenn a völgyben, színek kavalkádja virít, boci pajtás majd tovább visz. . Tarka réten vígan sétál, szarva begyes és szépen áll, megkóstolja a zöld gyepet, virágillatban elmereng. . Kopasz törzsű fán legény ül, boldog, hiszen itt nem szédül, feje felett szívlevelek, egyik-másik szerelme lesz. . Fa […]

Posted by
Posted in

Víz szeretnék lenni…

Lennék víz a kéklő tengerben, örömet adnék nyaralóknak, az állatoknak élőhelyet, hogy érezzenek csábítónak.   Lennék víz tele poharadban, hogy szomjadat azonnal oltsam, kiszáradt, halovány ajkadat, élvezettel összecsókoljam.   Lennék víz esőként földeken, a sóvárgó növényt öntözzem, járkálnék hegyeken, völgyeken, a tartályokat teletöltsem.   Lennék víz a pusztító tűzben, hasznos lehessek az oltásban, kárt okozó […]

Posted by
Posted in

Kávéházi vircsaft

Szia, drágám! – Fifike, ülj le ide szépen a mama mellé! Nagyon ügyes vagy! Jó kutya! – Hát alig értem ide! Ez a város! A közlekedés szörnyű! – Pincér! – Nem hiszem el, hogy nem látják, hogy itt ülök! – végre, hogy idefáradt! Egy kávét kérek! – Fifi, ne ugass, nem bánt a pincér bácsi! […]

Posted by
Posted in

Hol késik már a tavasz?

A talajt betakarja még a hó, sebesen siklik rajta a szánkó. Titkát rejti, semmi sem látható, nem hangzott el a bűvös varázsszó.   Tavasztündér is csak leskelődik, leplezi jócskán a zöld színeket. A fák között itt-ott bújócskázik, fehér fátylában teszi a szépet.   -Ráérek még bőven mutatkozni,- úgy gondolkodik, mint egy kisgyerek. -Hagyom az embereket […]

Posted by
Posted in

Búcsú

A nap ragyogása újra eliramlott, mint gyermek ki otthonról már elutazott. Csillogás helyébe fátyolos fény lépett, amit a hold sötétedő égen képzett.   Az édesanya áll az ajtóban némán, kezét integetésre emeli sután. Letelt ismét az együtt tölthető idő, jön az értelmetlennek tűnő jövendő.   A melegen érző lélek hiányt szenved, nehezen érzi értelmét az […]

Posted by
Posted in

Hallgatózó

Edit Szabó : Hallgatózó . Fiú és lány az ajtóban, éppen végzett minden szóval, egymáshoz ér a két kezük, tüzes lesz a tekintetük. . Szerelmespár, lerí róluk, szájukon ég forró csókjuk, boldogság az ő életük, van is ezért pár irigyük. . Ajtó megett meghajolva, asszony les a boldogságra, hallgatózik ő szüntelen, egyedül van, istentelen. . […]

Posted by
Posted in

Téli haikuk

Edit Szabó : Téli haikuk – fehér varázslat a zöld fényben tündöklő fenyőágakon . pelyhes puha hó magágyakon megpihent, téli takaró . csillanó fények zúzmarás ablakon télről regélnek . szánkózik a tél havas buckákon suhan, örömet ígér . Bőcs,2020.01.09.     Megjelenik a M.I.R. oldalain !

Posted by
Posted in

Csak!

Holdvilág szűkül, Hajnal már ébredezik. Kisiklott élet… * Vezérállat is lehettem volna, Csak szarvatlan kos vagyok. A sorsom… ám másként gondolta, Csak a rabszolgám vagyok. * Megfáradtál és Homlokod már ráncos lett! Torz halál-mosoly. Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc – Versben és európai stílusú haikuban…

Posted by
Posted in

Bármit

Bármit is teszel, A célhoz előbb nem érsz. Te bármit is kérsz. * Bármit is akarsz, Ha sosem élsz, küzdhetsz, így Hiába remélsz. * Bármit is hiszel, Ha állsz, meredten nézel. Több sebből vérzel. * Bármit is megtudsz, Sohase mond, hogy hallgass, Emlék? Ne altasd! * Bármit is gondolsz, Magadról és hiszel is. Terhed, nyomasztó. […]

Posted by
Posted in

Sorsunk

A sorsunkat sűrű ködfátyol lepi, Így szerencsére, senki nem ismeri. Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben, És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen. Jó momentumokat jó volna tudni, A rosszat meg előre kitörölni. Persze szerencsére nem megy egyik se, Mindenki várja be, mi a végzete. Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc