Összetartozunk A fák levelei virágai összetartoznak Még a gyökerüktől is elválaszthatatlanok Onnan kapják a vizet, az éltető táplálékot Ezzel kápráztatják el az élő világot A boldog szerelmes pár kézen fogva jár Összebújnak, turbékolnak, mint a gerlepár A nagycsaládban a testvérek kezüket kulcsolva Élnek a családban szorosan összetartozva A darabokra szakított meggyötört nemzet Tovább él, ha […]
Edit Szabó : Az út ahol én járok . “Akácos út,ha végig megyek rajtad én,” minden kedves,halkan sóhajt az éj, kertek alján, virágzó fák alatt szeretném én csókolni ajkadat. . A lágy szirmok csodásan aláhullanak, hajadban már illatok bomlanak, harmatcseppek igéznek éjszakát, halkan mondom, galambom légy varázs ! . Mert ez az út,melyet annyira szeretek, […]
Este, az óvodás éveimben, a konyha illatokat gőzölt, nővérem hangosan leckét mormolt, anyám épp vacsorát főzött. Lent, az asztal lábai közt ollózgattam a holnapot, ott érleltem a tudás fáit, nem sejtve, hogy lombot adott. Fejembe kúsztak hajszálanként az egyszeregy hangos sorai, és érzelmeim dúsították a versek zenélő húrjai. Közben csákót, hajókat érlelt […]
– Rövid az élet – mondta a bohóc – majd remegő kézzel mosolyt festett bánatos ráncaira. A nikotintól megsárgult ajtó mellett álló fiatalember mély levegőt vett és felsegítette Alfredo naftalinszagú köpenyét. – Köszönöm Maestro! – mondta Alfredo és megsimogatta a fiatalember arcát, de nem vette észre a szemében gyűlő könnyeket. A nézőtéren kevesen ültek. Kopott […]
Nincs vevő Barátaim, a vádbeszédnek vége, azóta köztünk néma csend honol, hiába várunk még védőbeszédre, mert elmaradt az, késik valahol. Megtudtuk azt, hogy balga módra éltünk, mi felzabáltuk már a holnapunk, dőzsöltünk, ámde módfelett, s veszettül elhittük azt, hogy mindez jól van úgy. Vigyorral szánkon bőszen égre néztünk, mutattuk egyre, hogy nagyok vagyunk, és most […]
Mióta eltemettelek… Mióta eltemettelek, nincs báj a mozdulatban, azóta hangom is remeg és félig öntudatlan, kifosztott álmomon nevet az ördög és az angyal, kicserzik ráncos bőrömet és játszanak agyammal. Mióta eltemettelek, harag feszül szívemben, ki volt, ki rólad dönthetett az értelmetlen űrben, hiszen levett egy csillagot, mi még utat mutatva szemünk előtt ragyoghatott a kétes […]
Vörös csillag, dölyfös csillag: a csapongó múlt, hulló átka – Ezerrel támad éjszaka. Vörös csillag, hulló csillag: bitorlók világát éltető – – Elvtársak! A trón éghető? Vörös csillag, fénylő csillag: felkent papjaid gyónnak jajjal – Ezerrel támad a hajnal. Vörös csillag, dölyfös csillag: letörik üstököd néhanap – Ezerrel kel fel majd a nap. Vörös csillag, […]
Rád kérgesednek az évek. A hazugság, bántások, érzések. Egy fa vagy az erdőben. Nem tudod, merre van az előre. Valaki lehántja rólad a kérget, meztelenségedbe vés egy képet. Az élet végéig, D+O forever. Téged viszont csendben megöl. Ha meghaltál, sajnálnak. Sírodra tesznek virágot, palántákat. Nem a te virágodat: míg éltél, addig sem dicsérték. Most mégis […]
Nyár örömei Az idei tavasz bármilyen furcsa volt, mind több helyen látszik szép, zsenge tarka folt. Bár a Nap az égen oly ritkán ragyogott, sok kis kedves virág azért szirmot bontott. Üde színű csokor mezei virágból arcomra mosolyt csal, lehetek én bárhol. Dísze a mezőnek, dísze a szobáknak, szép követe mind a tavasz illatának. Lassan […]
Szabó Edit : Ember tervez… Kora reggel ragyogó napsütésre ébredtem.Nem volt óracsörgés, ez hétvégén mindig jellemző rám,hogy időben kelek és hat óra körül indulok a hétvégi piacra. Előző délután az autót tele raktam az eladni való dolgokkal, így a reggeli indulás pontosan megtörténik. Igaz, úgy sosem megyek el hazulról, hogy gyönyörű két kutyám el ne […]
