Posted by
Posted in

Papa halastava

Edit Szabó : Papa halastava . Alacsony a tópart medre, kicsi fiú csusszant bele, kavicsok és kövek hada csupasz testét puhítgatja. . Napfénye még nem sértette, halvány bőrét nem égette, zöld levél a nagy kalapja, hőség fejét ne zavarja. . Kezében tartja a botját, elérheti a halacskát ? kétség fénylik az orcáján, szerencsét kér a […]

Posted by

Nyári tábor 2020. – Mezőkövesd

2020-ban Palicson szerettük volna megrendezni alkotótáborunkat, de a június végén és július elején ismét nagy ütemben növekvő szerbiai koronavírus esetszám miatt a tábor előtt egy héttel átszerveztük Mezőkövesdre a rendezvényt. Így szállásadónk és résztvevőink rugalmasságának köszönhetően sikerült megtartanunk a tábort, ahonnan rengeteg pozitív élménnyel tértünk haza. Szállásunk Mezőkövesd-Zsóry területén, a Két Jóbarát Apartmanházban volt. Itt […]

Posted by
Posted in

Nyári emlék

Emlékeztél rám. Régóta nem találkoztunk, üzenetet se váltottunk – legfeljebb gondolatban. Ha eljutott hozzád ez a láthatatlan sms, s ha értettem félre én sem a tőled érkező jeleket.   Emlékeztél rám. Bár nem mondat ki, mégis árulkodott minden mozdulatod, tekinteted fogva tartott. Talán nem volt egészen tudatos, mégis – mint legelőször – ugyanúgy letaglózott.   […]

Posted by
Posted in

Üres napló

Zabolátlan gondolatok cikáznak a megfoghatatlan mondatkáoszban. Mire értelmet nyerne, hogy leírjam, ezer másik bevillan. Csak ülök egy halom üres lap felett, arany vaknyomásos, bőrkötéses borítójáért vettem díszkötetet, hogy majd teleírom verssel, regénnyel, s a napi dolgokat pontosan lejegyzem. De itt áll még ma is üresen. Tinta csak elejét csúfítja, hol a tulajdonos neve díszlik, bejegyezve […]

Posted by
Posted in

Álom és a valóság

Edit Szabó : Álom és a valóság . Delejes álomba merültem, mámoros színekben elvesztem, lehullott fátyol a szememről, csodákat láttam életemről. . Fénylő tekintet ragyog reám, mindenség varázsa velem jár, hófehér függönyöm meglibben, rózsákkal illatár megjelent. . Véremnek pezsgése beindul, két szemem könnycseppje kicsordul, felébred álomból a szívem, kitárom karjaim kedvesem ! . Fénysugár virágzik […]

Posted by
Posted in

Kaszás munkaünnep…

Piros cseresznye Termés lett már szirmokból. Japánban kultusz. * Nap, búzatáblán Legelteti fény-nyáját. Égetően tűz! * Harmat simogat Szemeket őrző kalászt. Hajlik a kötél. * Friss cseresznyéből Készül otthon, új pite. Nyári csemege… * Tikkasztó hőség Mezőkön, pipacs bőség, Július tombol. * Gabona szárán Szél lengeti a kalászt. Arató izzad. * Búzavirág kék A szélben […]

Posted by
Posted in

Emlékkép

Edit Szabó : Emlékkép . Fehér habos tenger vize lábaimat mossa, felemelem kék ruhámat, ne legyen hab rajta. Szellő fújja szőke hajam, szemem elé téved, megfogom a kalapomat, ne repüljön véle. Hátam mögött fodros felhők kéken virítanak, zölden csillan hullám erdő, háttérben mulatnak. Ritkán jutok tenger mellé, mindez örök emlék, megőrzöm az utódoknak, hogy ez […]

Őszi szél
Posted by
Posted in

Őszi szél

Őszi szél Por és ég nászra kél, szívet cserél. Fiuk a szél, kinek játék minden. Jöttére meg-megugrik a levél, fodrokat vet egy száradó ingen, és ha megüti magát a padkán, a füledbe sírja el bánatát. Majd szoknyáért nyúl az örök pajzán, míg hajlik utána egy kiskabát. Avarban fürdik és erőre kap; az utakról kihajtja a […]

Posted by
Posted in

Életemben már nem költözöm..

Edit Szabó : Életemben már nem költözöm.. . Puha meleg fészekből költöztem új, szabad világban fölébredtem, pici, apró csecsemőből nagy lány, vígan sétáltam fiúknak karján. . Házasság lett egy szép esküvővel, költözködés nem nagy kerülővel, após-anyós szívesen fogadott, nagy szobában élet fogantatott. . Kicsi lányom mindünk szeme fénye, ám útban volt az ő kistestvére, házat […]

Posted by
Posted in

A lecsupaszító kölcsön

A lecsupaszító kölcsön! Fiatal éveinkben a kölcsön csupán mankóul szolgált Még ha magas kamataival a jövőnknek csak szalutált Hosszú életet reméltünk, ez volt egyetlen reményünk Lakásért, új család alapításért ezzel serénykedtünk Az idő változása a kölcsönszerzést is megváltoztatta Bár őszülő hajunk vállalkozó kedvünk lehiggasztotta Csak a sors kegye, hogy gyermekeinkre nem hagyta Törlesztését így a […]