Egy borongós, kora őszi reggelen Marika, egy dunántúli városka fodrásznője fáradtan lépett ki kicsinyke kis bérelt lakásának az ajtaján. Gondjait legszívesebben kulcsra zárva bent hagyta volna a lakásban, de azok hozzátapadva, nem eresztették el. Gondterhelten lépdelt a buszmegálló felé. Szinte észre sem vette amikor begördült a jármű, gépiesen felszállt és lehuppant az egyik ülésbe. Teste-lelke […]
Edit Szabó : Szabadban . Kert fái közt lombos árnyak egy kis napsugarat várnak, kopár ágak nem pihennek, helyet adnak emlékeknek. . Zöld levelek még susognak, erőt adnak a holnapnak, hosszú ruha épp bele ér, oly nyugodt lett a pihenés. . Szabad minden e világon, nem feszül gond a szép lányon, selyem fénye széjjel terül, […]
Ha bolyongó lélek volnék Nem szállnék virágról virágra, Világról világra, Siratóimmal összeforrnék Ha bolyongó lélek volnék Időtlen térben nem várnék Tétlen, befogad-e új élet? Szeretteimre csókot szórnék Ha bolyongó lélek volnék Bírhatatlan szenvedést Szelídre simogatnék, Altatódalt susognék Ha bolyongó lélek volnék, Forgószéllel visszajönnék A napban tündökölve Sugarammal hozzád szólnék Ha bolyongó […]
Meleg reggelre virradt. A napsugarak megállíthatatlanul özönlöttek az ablakon keresztül, tüskéikkel felnyársalva az álmokat. Miksa is lassan ébredezni kezdett. Bántotta őt az erős fény, így csak a középső négy szemét nyitotta ki, azt is csak hunyorogva. – Már reggel van? – kérdezte önmagától, és kedvetlenül ásított egyet, majd elgémberedett lábait nyújtogatta, tornáztatta. Sorra mind a […]
Életünk ideje az égi homokórán gyorsan lepereg, Nem tudhatjuk lesz-e még időnk változni és változtatni! Milyen nyomokat hagyunk magunk után? Múltunk fojtogató mocsár, mely folyton visszaránt. Jelenünk csalóka csapda, nem tudjuk mibe lépünk. Jövőnk sötét börtön, mely félelemmel van tele. Amíg élünk e hármasság mindig elkísér: Volt – van – lesz, Múlt – jelen – […]
Mi mindig válaszutak előtt és válaszutak után Vagyunk, ebből áll villanásnyi kis életünk. Mindig választani kell, mindig van választás. Van amit el kell engednünk, van amit meg kell ragadnunk, A pillanat elszáll és soha vissza nem tér már. Van, hogy hallgatnunk kell, van, hogy szólnunk kell A lehetőség elszalad és kíméletlenül magunkra hagy. Mi mindig […]
Istenem! Nem fárasztalak cifra szavakkal, kérlek hallgasd meg egyszerű kérésem. Ha küldesz Áldást, Megelégedést, Egészséget, Napi kenyeret az több, mint elegendő, s több, mit megérdemlek. Ámen!
Edit Szabó : Régi kútnak emlékére . Falusi ház udvarában van ásott kút mind’ahányban, közös portán vagy egyedül, kerekezve alámerül. . Mélyen lenn oly hideg vize, vödör csobban bemerítve, feltekerve oly csábító, felé hajolva iható ! . Gyerekkori kedves emlék, ízét össze nem keverném, szomjam oltja végtelenül, adja vizét kéretlenül. . Természetes hűtőszekrény, vedrében a […]
Lét-emlékek… Megfejtettem, a létem maga a gordiuszi csomó, Bele van még kötve, sok minden, ami nem oda való… Szólt az ember, amikor nem is kellett, Írt levelet is, amikor nem kellett… Sok év alatt, így-úgy lett… emlegetett. Emlékszem én azért szép pillanatokra, Bár, tengerparton sincs mindig halvacsora… Fogynak, bizony a napok… az ember már néha […]
Sötétbe burkolódzik a megkopott idő. Sápadt arcán vigadnak a ráncok. Tárt karjával nem hívja jövő, Búcsúznak az elfelejtett táncok. Válláról lerakja rég cipelt terheit. Görnyedt háttal magában üldögél. Emlékében őrzi zöldellő erdeit, Hosszú, barna haját ellepte a dér. Homályos tükréből rémülten néz vissza, Kupaknyi borát tán utoljára issza. Füleit hegyezi madarak hangjára, Hiába vár választ […]
