Posted by
Posted in

Ima Anyák Napjára.

Ima Anyák Napjára. A füredi Tamás hegy Éledő lankáit Tavaszt köszöntő Gyöngyvirágok borítják. Kyrie eleison Fájdalmas évvel hátunkon A várt szabadulás kapujában Friss levegőre vágyunk Felgyűlemlett bűneinkkel S mulasztásainkkal Lelki kosarunkban Melyektől kérünk Urunk A vírussal együtt Szabadíts meg minket Kryst eleison A beteg édesanyák gyógyulásáért Ima repes gyermekeik ajkán, Anyák napja ünneplésére Az ellenségeskedőket […]

Posted by
Posted in

Végzetes

Végzetes Csalódtam én, jaj mindahányszor szerelmet vallottam nagyon, most hát valljon szerelmet más is, én biztosan, hogy már hagyom. Ha volt is nékem nagy szerelmem, másnapra engem elhagyott, hiába már akármiképpen, így állnak fenn a csillagok. Cipeltem én e szörnyű terhet, Atlasz cipelte egykoron a vállán így a puszta Földet, ahogy most gondom súlya nyom. […]

Posted by
Posted in

Égi kísérők

Zöld fák ölelésében hullámzik a tó, Az Ég megmutatja, lelkednek mi való. Aranylik a víz a napfényben, Higgy hát a természet erejében. Valaki az Égboltot színesre festi, A felhőből egy kép rajzolódik ki. És mint fent, úgy lent Utadat az Ég kíséri. Angyalok vigyáznak Rád, És ha a gonosz feltűnik, hogy elcsábítson, Ők jelet küldenek, […]

Posted by
Posted in

Életút

Vagyok én árva, Énekli Madárka Fent van az ágon, Dalol… fájón. Nekem mondja. Mondanivalója… * Az erdő Lombja Mesélő. Nekem néznek levelek…, , Mily’ ember sorsa. Virág illata, Vak rosszat hozza. * Néznek levelek, Milyenek Emberek… Azonos vagyok, Vajh’ haldoklok? Létem köntöse leng, Lelkem folyvást eseng. * Álmaim csúcsa A jólét Húsa. Körtáncom egyedül Vágyom […]

Posted by
Posted in

A mi madarunk

Szeretem az állatokat és köztük sok madarat, de az utóbbiak közül vitathatatlanul a gólya a kedvencem. Hogy miért? Nem nagyon gondolkodtam ezen, de talán ezért, mert egy életre választanak párt, vagy talán ezért mert kevés szebb van, mint a hajnali réten meglátni egy kecsesen és lassan lépkedő gólyát, ahogy vadászik. Soha nem szalad vagy kapkod, […]

Posted by
Posted in

Földanya

Nyílj meg, erdő, nyílj meg, hadd lássam a szépséged! Mutasd meg Szellemed, hadd Kapcsolódjunk össze! Látom, ahogy lélegzik az erdő, és érzem befogadó szellemét, mely mindent magába fogad, mint édesanya szeretett gyermekét. Vezet az úton, hogy el ne tévedjünk, és utat mutat, mikor kereszteződéshez érkeztünk. Megmutatja a lehetőségeidet, és hogy melyik út hova vezethet, rajtad […]

Posted by
Posted in

ELMÚLT A FIATALSÁG

Rögös úton nyílnak a virágok A nap mégis csodásan ragyog le rájuk Visszahozni nem lehet az elmúlt éveket A tavasz még benne van minden kisvirágban A nyíló akácfa bódító illatában A lombokon némán sóhajt a nyár Fehér köntösét teríti rá az őszi napsugár Hiába múltak el az évek A szív még tele van biztató reménnyel […]

Posted by
Posted in

ÁLOMSZIGET

Annyira haragszom Rád Hogy nem tudok szeretni mást Annyira szeretlek Hogy nem tudok haragudni Rád Már nem akarlak látni sem Mégis ott vagy a szemembe szüntelen Volt, hogy nagyon szerettelek S tudom, hogy egy kicsit Te is szerettél S ezért megbocsájtok Neked mindent én Egy könnycsepp gördül le észrevétlen Benne az idők fájdalma pereg Sajog […]

Posted by
Posted in

Éji búsongás

Éji búsongás Az éjben úszik bánatom, körötte csend honol, agyamban lüktető erek és némi alkohol, merengek búsan, egymagam és azt találgatom, vajon miért szerettelek, olyan nagyon nagyon. Ha majd a szél még visszahoz belőled egy mosolyt, kötél lesz az csak torkomon, mi majd halálra fojt, hiányod tépi húsomat, csak döngetem falad, lázas vagyok, s fagyoskodom […]

Posted by
Posted in

Lehalkított csend

Mikor behúzódunk ketten a kandalló elé, majd egymásnak suttogjuk az emlékeket. Mikor megfogjuk majd a másik kezét, szavak nélkül is értjük a fejbiccentéseket. Ha majd egyszer minden lecsöndesedik, az idő is megáll és körbenéz egy pillanatra. Ha majd rossz érzés a jóval nem keveredik, akkor megnyugszunk egy szusszanásra. Messzire szaladunk az időben, némán, fátylat lebbentünk […]