Posted by
Posted in

Szeptember…(Képes naptár 9.)

(Földanya hava) Az ősz előszobája lassan megtelik vendégekkel: gyümölcsözön, dió, mogyoró kopogtat bőséggel. Almaillat lengi be a nyárból az őszbe csavarodó Természet tarkára színeződő göndör fürtjeit. Az erdő hatalmas agancsosai, a szarvasok csodálatos előadásukkal adják hírül ki most az erdő ura. Októberben folytatás…

Posted by
Posted in

Hétköznapi csoda az okmányirodában…

Pillanatképek életem apró történéseiből…        Nemrégiben figyelmeztető üzenet érkezett az e-mail fiókomba: hamarosan lejár a jogosítványom érvényességi ideje. Felkerestem a háziorvosomat, Aki kiállította számomra az ügyintézéshez szükséges papírokat, majd másnap felkerestem a lakóhelyemhez legközelebb eső okmányirodát. Sorszámot húztam és türelmesen várakoztam. Pár perccel később már hívtak is a hatos számú ablakhoz. Egy középkorú, csinosan […]

Posted by
Posted in

Lejáróban van…

A nyaram, látom, már lejáróban, A Nap is végsőn, leáldozóban… Lejárt a hőségem ideje, életem, már csak langyosan meleg, Volt nekem szép tavaszom is, de ma már csak csepegve van a meleg. De lám-lám, a társam még megvan, őbenne bízhatok, ő nem hagyott el, Hű barátom, a magány, ócska, bicegő múltamat így siratom el. Persze […]

Posted by
Posted in

Horgász-társad búcsúzik

Duna-parti horgász, Tisza-parti horgász, utóbbi években Mályi-tavi horgász, ha kitavaszodott, máris elindultál, a Mályi-tóra tél-beköszöntig fáradhatatlanul mindig visszajártál.   Míg nem ismertelek, soha nem horgásztam. Még a Mályi-tó partján se’ jártam. A halak közül csak a pisztrángot ismertem, Itt is ficánkolnak a Garadna-patakban. Teveled azonban én is „horgászkodtam”.   S míg te törpe harcsát, én […]

Posted by
Posted in

Vers a kommunikációról

Úgy gondolom, hogy semmi nincsen fontosabb, mint a  kommunikáció! Ha van valakid, akivel együtt élsz, sokat-sokat beszélgessetek! Mindegy, felnőtt-e ő, avagy gyerek, beszélgetni el ne felejtsetek! Ne béküljetek sohasem a csönddel!   Nagyon rossz, hogy nincs már, akivel közvetlenül beszélgetni tudnék. Nincs már sem első, sem második Sándor. Nagyon nehéz együtt élni a csönddel, s […]

Posted by
Posted in

Vászon

Először azt mondtad, jó lesz a szürke, itt-ott fehérrel ecsetelve. Aztán zöldet akartál, és kék eget, azután rózsaszín felleget. Utána még szebb kellett: izzó sárga, napocska szivárványba zárva, majd lilára vágytál, és még lilábbra, sőt, hogy legyen új szín kitalálva! Utóbb vöröset követeltél, bíbort. Lángoló szívemből vér folyt… Mártottam, húztam, űztem az ecsetet, ám… egyszerre […]

Posted by
Posted in

Szent Mihály szekerén

Edit Szabó : Szent Mihály szekerén . Szent Mihály napjára szökött be az ősz, elvarázsolva a nyári Teremtőt, lila szép virágok még díszítenek, minden tökféle sárgára beérett. . Köszöntjük Őszapót pompázatával, örömünk káprázik föld harmatával, felcsillannak sárgán kerek termések, ember-állatnak télre eleség lesz. . Mihály-napi vásár teli szekérrel, megindul a lány a fiatal legénnyel, megmutatja […]

Posted by
Posted in

Világvége

  A néptelen repülőtér félreeső kávézójában ültek. Rózsaszín grapefruitot ettek, mellé csokoládéreszelékkel behintett fánkot majszoltak. Miranda feketekávét is ivott egy öblös, sárga csészéből, Roy előtt pedig egy kis üveg kóla állt. – Hát nem hihetetlen? – nézett körbe a fiú. – Életemben először fordul elő, hogy nem látok itt tömeget. Sehol senki. – figyelte a […]

Posted by
Posted in

Tihanyi Bencés Apátság

töltött Tihanyi Bencés Apátság A füredi sétányról ha Tihany felé tekintek Pillantásom a távolban az Apátságon megreked Bármerre forgok, bármerre tekintek Nem hagy nyugodni a múlt emlékezete A Füreden töltött hosszú évek során Kivételes alkalomnak tűntek látogatásaim Melyek közül a húsvéti feltámadás ünneplése Életre szólóan maradt éltemnek emléke. A bencések előtt Lajos Atya is a […]

Posted by
Posted in

Lassan betakart a sötétség… 1/3.

Képzeletem… Csak egyedül voltam, jól elvoltam a kertben, Az éjszaka körülölelt a sötétségben… A fénytelensége, benne volt a lelkemben. Most, este lefeküdtem fűágyamban, a csillagos eget bámultam, És eszembe ötlött egy gondolat: ez a plafon? Csak néztem, ámultam! Ahogy besötétedik, a csönd is elhallgat… miért? Erre gondoltam… Az ég, kékjében tükörként keresem a saját arcom, […]